Hobo a MÜPA-ban

2012. november 23.  ·   Koncertbeszámoló   ·  mmi

Ízlelgettem egy darabig a fenti mondatot, mert furcsán hangzott. Legutóbb egy fesztiválon láttam a színpadon, az egészen más közeg volt. Koncertre még ilyen kíváncsian nem mentem, valahogy nem illett nekem össze a két dolog

Hobo a MÜPA-ban

Nagyon sok ember volt még kíváncsi rajtam kívül: telt ház volt a MÜPA-ban.  Mondanám, hogy még a csilláron is lógtak, de lógós csillár az nem volt. Hobo este nyolctól fél  12-ig játszott (némi szünettel), de ha a közönségen múlott volna, másnap reggel is ott ülünk. Az előadás vagy koncert, nem is tudom, micsoda, két részből állt, az elsőben az irodalomé volt a főszerep,  "A hetedik te magad légy" cím alatt József Attila, Pilinszky János, Faludy György, Allen Ginsberg, Jim Morrison, Tom Waits, Bob Dylan és Vlagyimir Viszockij versei hangzottak el. A műsor második felében a blues uralkodott, Hobo  a "Történelmi lecke fiúknak" című vers köré kerítette repertoárjának történelmi vonatkozású dalait, melyek leginkább az elmúlt 50-60 esztendőt jellemezték, s aktualitásukból sajnálatos módon mit sem veszítettek. (Meg is jegyezte, hogy nem tanultunk a leckéből…) Az első részben a banda (Póka Egon, ifj. Tornóczky Ferenc, Szakadáti Mátyás, Fekete-Kovács Kornél) jobbára csak háttérzenét szolgáltatott, a másikban azonban felsírt a gitár rendesen.

Nehéz lenne visszaadni azt, hogy a MÜPA elképesztően jó hangosítása és a fehér inges Hobo reszelős hangja micsoda frigyre lépett: olyan súlya volt minden elsuttogott verssornak, hogy az embernek könnybe lábadt a szeme.  Akkor jöttem rá, hogy nem Hobó „öregedett meg” annyira, hogy helyet kapjon ebben a miliőben, hanem a közönsége nőtt fel hozzá: nem volt rozéfröccs a kezünkben, nem ugráltak körülöttünk Hobo Blues Band-pólót viselő, első- vagy másod(harmad?)generációs rajongók, nem a feeling ragadta magával a jó negyvenes-ötvenes közönséget, hanem a mondanivaló. Sok jó nincs abban, hogy eljárt felettünk az idő, de aznap este bírtam a dolgot. Azt meg egyszerűen imádtam, hogy végre valaki nem hülyeségeket beszél két szám között, hanem versekből, verseket idéz, s mindennek semmi sznob vagy bölcsészkedős felhangja nem volt, pontosan illeszkedett minden elhangzott szó az egészbe. Nem beszélve arról, hogy az ismerős sorok Hobo-féle interpretálása egyrészt biztonsággal töltött el: van valami ebben a rohanó világban, ami nem változik: a vers; másrészt persze el is szomorított, hogy megint ott tartunk, hogy ezeket a gondolatokat ugyanúgy kell értelmezni, mint anno, amikor először magukkal ragadtak minket. (Szóval, rohan ez a világ, de leginkább körbe-körbe.)  Miközben elsuttogtuk vagy elénekeltük az ismerős sorokat, a kivetítőről a szerzők néztek le ránk.  Szép volt.

A szünet aztán véget vetett ennek a visszafogottságnak, fel is tűrte ingujját a főszereplő… A csend hangjait felülírták a jobbára ismerős nóták és a remek zenészek.  Babos Gyula már az előző részben is be-bepengett, de miután a zene átvette a hatalmat a szó felett, minden zenész nekilendült, egymást érték a szólók, a közönség átkapcsolt koncert-üzemmódba, és zengett a MÜPA Bartókról elnevezett hangversenyterme. Amikor Tátrai Tibor – aki nyári súlyos sérülése után most játszott először – a színpadra lépett, konkrétan elszabadult a pokol. A vicces az volt, hogy a mozigépész ekkor pont lángokat vetített a vászonra. (Őszintén szólva, a VJ valahol a szünetben elvesztette a fonalat, mert olykor értelmezhetetlen volt, miért éppen azt és akkor.) Az volt a legeslegjobb az egészben, hogy Hobo és bandája hihetetlenül élvezte a muzsikálást, de nem tudom igazán, melyik volt előbb, a közönség tyúkja vagy a zenekar tojása, leginkább egyszerre pörögtünk fel.  Az egyik csúcs az volt, amikor Bill kapitányt éltették a zenészek – és szeretetének alapos hangot adva, a közönség is. A máshoz szokott falak nyilván meghökkentek azon, hogy a közönség nemcsak tapsol, hanem kiabál, énekel, fütyül – nyilván táncolt is volna, ha van rá mód. A „Ki vagyok én…” volt a zárószám, és akkor már lehetett tudni, hogy a nép ennyivel nem éri be. Valójában nem is emlékszem, hányszor hívtuk vissza őket. („ A 8500-as helyen is tapsolnak, ez jó…” – egy igazi Hobo-féle kiszólás.) A legeslegvége az lett, hogy állva tapsolt a MÜPA közönsége, már ha lehetett állni úgy, hogy centiméterekkel a talaj fölött lebeg az ember… Póka Egon még egy mondatra visszatért a színpadra: megköszönte az intézmény munkatársainak a közös munkát és a maximális támogatást. „Nem sűrűn van ez így – jegyezte meg.

Az is igaz, hogy én sem sűrűn voltam ilyen Hobo-koncerten. Szombaton (2012. nov.24.)újra fellép, alant láthatjátok hol és mikor.

 

"Ars Bluesica"- Hobo és bandája a MÜPA-ban

A zenekar:
Hobo – ének
Póka Egon – basszusgitár
ifj. Tornóczky Ferenc – gitár
Mátyás - dob,
Fekete-Kovács Kornél - billentyű, trombita)

Vendégek:
Majzik Andrea-billentyű
Babos Gyula-gitár
Tátrai Tibor-gitár

 

 


 

 

Szólj hozzá!


Most akkor ki nyúlta le Gesztiék dalát?

Most akkor ki nyúlta le Gesztiék dalát?

Mert valaki biztos, sőt, az online sajtóban megjelent cikkek szerint egy ismert zenekar volt az elkövető.
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

A P.Mobil aranylakodalmat ül!

2019. Június 18-22. között negyedik alkalommal rendezik meg az Ukk&Roll rockfesztivált a Sümeg melletti Ukk községben.

Ahol Einstein volt a villanyszerelő: minden, amit tudnod kell a müncheni Oktoberfestről

Az Oktoberfest minden év szeptember utolsó napjaiban kerül megrendezésre világszerte. Németországban közel két hétig mulatnak a világ legnagyobb népi fesztiválján. Átlagosan 6 millió ember csatlakozik és több mint 7 millió liter sört fogyasztanak el. A ShopAlike készített egy útmutatót tele tippekkel, tanácsokkal és hasznos...
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek