Amikor a nagy bezártság után kiszabadultam a karanténból, és újra figyelni kezdtem a színházak műsorát meg a koncerteket, rögtön felfigyeltem a hírre, hogy ismét látható lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a tavalyi év egyik szenzációja, a Budapest Bár A tizennégy karátos autó című zenés estje.
Tudtad?
A Rejtő Jenő szülőháza közelében, Kolodko Mihály a már meglévő kőpárkányra elkészítette a 14 karátos autót. A bronz alapanyagot néhány helyen szimbolikus, időtálló aranyozással látta el a művész. A Rejtő-könyvek idejét megelevenítő autó az ívelt kőpárkányra szerelve a száguldás képzetét kelti.(Librarius)
Rejtő Jenőnek ezt a regényét különösen kedvelem, mert Gorcsev Iván és Vanek úr, illetve Wendriner őrmester, alias Kabóca minden párbeszéde briliánsan van megírva. Persze, egyben ez a könyv feldolgozásának buktatója is, hiszen a mesterhez mérhetőt kell készíteni – és Rejtőbe már beletört pár produkciónak a bicskája. Most viszont az alkotók neve – nekem személyesen is nagy kedvenceim – szinte garancia volt a sikerre.
Aztán amikor beültem a nézőtérre, az a meglepetés ért, hogy az internetes jegyvásárlás isteneinek közbenjárására – vagy mivel mégiscsak színházról van szó, nevezzük inkább deus ex machinának – az a meglepő, nem várt fordulat történt, hogy „a nagyok” között találtam magam. Előttem ült Pici bácsi, Presser Gábor, aki most nézőként érkezett, kettővel mellettem pedig a dalszövegek írója, a Budapest Bárral rendszeresen fellépő Szűcs Krisztián foglalt helyet. Ez már alapból feldobta a hangulatom. Csak az lett volna számomra nagyobb szenzáció, ha Keresztes Tamás (az előadás rendezője, díszlettervezője és narrátora) bukkan fel a közelemben. Persze, ő a színpadon játszott, a közönség nagy örömére.
A Katona József Színház művészének, Keresztes Tamásnak a pályáját a kezdetektől fogva követem. Zavarba ejtően tehetséges, egyszerűen nem tudok olyan előadást vagy filmet mondani, amiben ne tetszett volna. Olyan színész, aki mindent IS el tud játszani. És, ha akarja, már az arca, a mozgása és az orgánuma is szórakoztató. Ezen az előadáson is előjött belőle valami száz évvel ezelőtti burleszkes figura, egy csak rá jellemző humor. Rendezőként egy szerethető, közönségkedvenc bulvárszínházat hozott létre, aminek nyilvánvalóan az egyetlen célja a szórakoztatás, de a szónak abban a nemes értelmében, hogy minden pillanat gondosan összehozott, vicces és látványos volt, mégsem érződött rajta semmi izzadság.
Az ötlet, hogy a színházat ötvözzék a képregénnyel, szinte egyedülálló. Az eredetileg a legendás Korcsmáros Pál által megrajzolt, most pedig a grafikus Várai Artúr keze munkáját dicsérő, kétdimenziós vetített képregényfigurák adták meg az előadás alaphangulatát, ami fesztelen és vidám volt. A képregényszínház – ahogy önmagukat definiálták – egy új műfaj, amely ugyanakkor nosztalgikus is. Legalábbis annak, aki még ismerte/ismeri ezeket az évtizedeken át a Füles magazinban megjelenő (hogy vártuk a keddeket...) , manapság pedig könyv formájában kiadott rajzos Rejtő-történeteket. A díszlet és a jelmezek nagyon jól működtek együtt az animációval, a fénnyel, és az ezekkel aktívan együttdolgozó színészekkel.
A könnyed, sokszor hangos nevetésre ingerlő sztorihoz igazán erős ritmusú tempót diktált a Budapest Bár senki más muzsikájával össze nem téveszthető zenéje, amihez a már említett burleszkhatású mozgás és tánc párosult. A dalokból pedig az volt érezhető, hogy az alkotók, Szűcs Krisztián, Kollár-Klemencz László és a Budapest Bár zenekar tagjai nem csupán ismerik, de nyilván szeretik is Rejtő Jenő humorát, sajátos nyelvét. És, ha már a zenénél vagyunk, kihagyhatatlan Farkas Róbert és muzsikustársainak virtuozitása. Azért pedig külön köszönet, hogy élvezhettük koncertszerű játékukat, hogy ők is a közönség számára láthatóan jelentek meg, és egy-egy alkalommal, hangszereikkel szólózva belefeledkezhettek a zenélésbe. Szerintem a lelke mélyén mindenki egy kicst Budapest Bár koncertre (is) készült...
A végére maradtak a produkció előadói, a színészek. A már említett Keresztes Tamás mellett az előadás sztárja, Mikó István kapta a legnagyobb tapsot. Számára Vanek úr igazi jutalomjáték. Lubickolt is benne rendesen, hiszen Mikó karaktere, énekhangja és egyáltalán: a színpadi jelenléte mindenkit lenyűgözött. A Gorcsev Iván főszerepében látható pimaszul fiatal Lengyel Benjáminra most bizonyára sokan felfigyeltek, ami igazán jó kezdet a pályájához, főleg hogy idén diplomázott és a Katona József Színházban kezdi az új évadot. Partnernője, a vonzó, fiatal lány, Anette Laboux szerepét alakító, különleges énekhangú Mentes Júlia is remekelt könnyed játékával – kacagásával pedig már a darab elején felhívta magára a figyelmet. A többiek több szerepben is feltűntek, profi ügyességgel, humorral ki-bebújva a különböző figurákba: Dankó István, Mertz Tibor, Rába Roland, és a két egyetemi hallgató, Szécsi Bence, illetve Tóth Balázs egy igazán különleges csapatjáték részesei.
Az egyetlen probléma, hogy mi lesz most azokkal, akik lemaradtak az augusztus 11-ei előadásról. Úgy tűnik, találni kellene egy kőszínházat, amely befogadja A tizennégy karátos autót, hogy ne csak nyáron élvezhessük Rejtő Jenő humorát és a Budapest Bár zenéjét – így, együtt.
***
Amíg a darab helyet talál magának, a Budapest Bár turnéja tovább robog, ma Csongrádon, a Tisza Presszóban lépnek fel, holnap (14-e) Pétfürdőn láthatja-hallhatja őket a nagyérdemű, aztán augusztus 19-én Balatonalmádiban lehet őket elcsípni.
Budapest Bár, Rejtő Jenő, A tizennégy karátos autó, Városmajori Szabadtéri Színpad
Szólj hozzá!