Mi köze van a The Dead South koncertjének a hiperkarmához?

2024/06/07  ·   Koncertbeszámoló   ·  mmi

Csütörtök este hirtelen megugrott a Budapest Parkban az egy négyzetméterre jutó kalaposok száma, ami azt is megmutatta, hogy a közönség nagyon készült a kanadai zenekar harmadik budapesti koncertjére.

Mi köze van a The Dead South koncertjének a hiperkarmához?
Mi köze van a The Dead South koncertjének a hiperkarmához?

Amikor a "bendzsó, cselló, mandolin, gitár, szakáll"– zenekar először belogolt Magyarországra – vagyis 2020. november 26-án –, akkor a nagy érdeklődésre való tekintettel át kellett tenni a koncertet a Dürerből az Akváriumba. Második alkalommal is ott láttuk és imádtuk őket – 2024. június 6-án pedig a Budapest Parkban találkozhattunk velük. És még mindig imádjuk őket :)

Amit játszanak, arra szokták mondani, hogy folk, neo-folk, bluegrass-folk vagy akár alternatív country, esetleg punk – végül is mindegy, az összhatás egy friss, a régi westerneket idéző, sötét, mégis humoros zene lett. Ezért volt több western – vagy más – kalapos és fehér inges+nadrágtartós koncertlátogató tegnap a Parkban, és ezért idézte fel a színpadkép egy westernfilm díszletét. És még viszkit is ittak koncert közben :) Nem csak a látogatók, a fellépők is... Nem bohóckodtak ásványvizes palackokkal: viszki meg sör volt a support.

A The Dead South középpontjában Nate Hillts kopott baritonja áll, Scott Pringle mandolinon, Danny Kenyon csellón (úgy viseli a hangszert, mintha gitár lenne), míg Colton Crawford bendzsón hozza virtuóz módon a dallamokat. Már amikor ő hozza, sajnos megsérült a válla, így a posztján egy viccesen faarcú, tehetséges fiatal srác, bizonyos Caleb játszott, akinek Nate többször is megköszönte, hogy kisegítette őket.

A kanadai banda bejárta az Atlanti-óceán mindkét oldalát, ikonikus fesztiválokon és helyszíneken lépnek fel, amióta legnagyobb slágerük, a "fütyülős" In Hell I’ll Be In Good Company rájuk robbantotta a világot. Mégsem egyslágeres zenekar, mert mindegyik daluk a szívekig és a lábakig hatol: mint egy texasi kocsmában az aratási ünnepen, úgy csapkodtuk a lábainkat a földhöz, és ebben a történetben a veszkócsizmások nyertek a tornacipősök ellen. Szerintünk Ganxsta Zolee (aki, ugye, mindenről tehet), az előbbiekhez tartozott – kiszúrtuk a Park egyik páholyában :)

Hazánkban a country (és változatai) nem a preferált műfajok közé tartozik (nálam besült az úttörőtáborok Bojtorján-koncerteinél), talán Redbreast Wilson foglalkozik ilyesmivel, de arra is azt mondják, hogy inkább indy-, mint mainstream country, s bár nyomokban fellelhető a zenekarok repertoárjában (legutóbb az Aranyakkord koncertjén hallottunk egy country-ihletett dalt), nem nagyon hasít Magyarországon, pedig egy szerethető és táncolható zene – Amerikában egyenes rajonganak érte –, és akkor még inkább, ha négy ilyen pasi adja elő a dalokat.

Amelyek között akadnak pörgősek-taposósak, de lassabb, melankolikusabb melódiák is, amikor pl. Danny nem csépeli, hanem simogatja a húrokat. Ezeket a dalokat tökéletes ritmikával állították össze a koncerten, olyan volt, mint egy zenei hullámvasút, ahol biztos lehettél abban, hogy ha néhány percre elhalkul a színpad, utána tuti az égbe fognak kilőni a srácok.

Nate Hillts remek rutinra tett szert a kalandozásaik során, olyan frontember, aki képes úgy kommunikálni a közönséggel, hogy úgy érezd, egy texasi kocsmában üldögélsz – jó, tudjuk, kanadaiak: legyen akkor saskatchewani – és a zenekar egy karnyújtásnyira van tőled. Danny Kenyon, az őrült csellós remekül ellensúlyozta a többiek higgadtságát, összevissza rohangált a hangszerével, Scott Pringle meg egyszerűen Scott Pringle, a szívek elrablója, a bús képű, szakállas lovag, akiről nem tudod levenni a szemed. Bizonyos Caleb pedig meg rezzenéstelen arccal pengetett, talán egyet sem lépett jobbra vagy balra, ő volt a bástya a színpad jobb szélén.

Remek koncert volt, és Nate többször is éltette a közönséget, mert ennek a zenekarnak egy remek közönség dukál.

Illetve. És itt jön a hiperkarmás rész.

A Zöld Pardon című dalból van a következő idézet:

"Csak azt nem tudni,
hogy te mi a faszér' jársz el szórakozni,
ha alszol szinte egész végig,
csak akkor kelsz mikor a pultból kérik."

Ha még aludnának... A Játékmester (már ha tényleg egy szimulációban élünk) most nem zsiráfokat tolt be elénk az utolsó pillanatban, hanem körbevett minket ordítva pofázókkal.

A kissé ittas asszonyka mellettünk például azt ordítozta számokon keresztül a pasijának, hogy "A feleséged vagyok...!", amit csak akkor tudnánk értelmezni, ha az egész sztorit hallottuk volna, de igyekeztünk a zenére koncentrálni, ami elég nehéz volt, mert mögöttünk az überokos osztotta  – szintén ordítva, hiszen hangos az a kurva zene – az észt a mellette állónak, persze, néha tényleg hangos volt a zene (...), de azért akadtak olyan pillanatok is, amikor meg pont nem. Mellettünk egy szintén félrészeg csóka ordítozott, nála szakadt el a cérnám, de próbáltam jófej lenni, és csak annyit mondtam neki, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk azt, hogy a következő szám alatt nem ordít: vajon milyen élmény lesz ez mindkettőnk számára... A kíváncsiságát nem sikerült felizzítani, cserébe megkaptam, hogy passzív-agresszív vagyok, ami szerintem dicséret, mert igazából föl tudtam volna rúgni.

Drága emberek, ha megveszitek azt a koncertjegyet – nem filléres tétel –, akkor csak annyira érdekeljen már, mire jöttél, hogy nem ordítod végig a bulit. Nem azt mondom, hogy mindenki néma csendben, vigyázzállásban töltsön el egy koncertet, de tiszteld meg már annyira a színpadon játszó zenészt, a zeneszerető körülötted állókat és talán saját magadat is, hogy nem próbálod a hagymázas elméleteiddel elnyomni a zenét. Ülj be egy kocsmába vagy írj könyvet, nekem tulképp mindegy, miben teljesedsz ki, csak ne abban, hogy elb*szod a másik ember szórakozását.

Ami azért nehéz lett volna ezen a kiváló The Dead South koncerten, de azért többen megpróbálkoztak vele. Várjuk vissza a srácokat, mire ismét ideérnek, reméljük, mindenki kibeszéli magát, és a kockás inges is megjegyzi végre, hogy a szőke csaj a felesége.

 

 

 

 

The Dead South, Budapest Park

 

 

Szólj hozzá!


Órákkal a fellépés előtt mondták le Shakira bostoni koncertjét

Órákkal a fellépés előtt mondták le Shakira...

Shakira csütörtök estére (május 29.) tervezett show-ját a bostoni Fenway Parkban néhány órával a kezdés előtt, „előre nem látható...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Mégis kinyit Győrben is egy estére Az Őrült Nők Ketrece mulatója

Bár korábban úgy tűnt, hogy az elmúlt évtizedben töretlen sikerrel játszott, de most a közönségtől végleg elbúcsúzó előadás búcsúturnéjából kimarad a győri állomás, mostanra kiderült, hogy a város szívesen fogadja Az Őrült Nők Ketrecét.

Az ország legboldogabb fesztiválján a Guns’N’Roses előzenekara is fellép

A BOLDOGkisfalud Feszt egy családias hangulatú, élhető léptékű kisrendezvény, ahol zene, színház, irodalom és képzőművészet fonódik össze a Tokaj-hegyalja különlegesen szép természeti környezetében. Idén július.03-06-ig fürdőzhetnek – valamint bringázhatnak és kenuzhatnak – ebben az élményben az idelátogatók.

Különleges koncertekkel robban be a július a Müpába – Budapestre érkeznek a könnyűzene külföldi sztárelőadói

Ha azt mondod, MÜPA, akkor a zenekedvelőknek egyből a SZÍNVONAL szó jut az eszébe, és ez érvényes a fellépők kiválasztására és a műsor megvalósítására is. A mostani könnyűzenei programnak azonban sikerült még az eddigieknél is nagyobbat szólnia. Lássuk, kik érkeznek a közeljövőben Budapestre!

Volt egyszer egy Quimby Class&Roll az MVM Dome-ban

A Class&Roll Koncertfilm nem csupán a koncert látványos pillanatait örökíti meg, hanem a felkészülés izgalmas és általában láthatatlan világába is bevezeti a nézőt. A film 2025. május 30. és június 13. között látható az eSzínház Nyáresti vetítések programjában.
Új koncertek