Boldog új évet! – köszöntöttük a pultosokat a Kobuci első nyitónapján.Jó dolog az, ha vannak ismerős arcok a pultban, valahogy az az érzete az embernek, hogy az üzemeltetők nem egyetlen szezonra gyúrnak, hanem az összesre. Bár a folyóbor még mindig 4 algoyrines másnapot okoz, de meg is érdemli az, aki a kapunyitás óta eltelt évek alatt ezt a szabályt nem tanulta meg.
Igaz, pénteken csak a koncert után értünk oda, de mint ismeretes, itt mindig két buli van: az egyiket a színpadon játszó zenekar celebrálja, a másikat maga a közönség, rögtön az első után. Mondjuk, jobban járna a dj, ha valahova eldugnák, mert egy idő és sok-sok sör után megesik, hogy a vendégek verik a pultot a kedvenc számukat követelve. Erre pénteken még nem volt példa, mindenki próbálta egyelőre felvenni a ritmust és a hideg tél után hinni abban, hogy lesz még egyszer nyár.
Szombaton pályanehezítés volt: ahogy átvágtunk a Fő téri rendezvényen, a reflektorok pászmájában látni lehetett még, hogy szakad az eső. A Kobuci azonban mintha valami különös védettséget élvezett volna, mert mire beértünk, pár cseppnyi esőemlékeztető után abbamaradt az égi áldás. Bazisokan gyűltek össze Péterfy Boriék koncertjére, és a Kobuban az a jó, hogy itt mindig hiperaktív a közönség, noha elég nagy a szórás korban: itt az idősebbek is elkezdik rendre, sőt, gyerekek is akadnak mindig, így elég jó látni, ahogy generációk képesek együtt tombolni órákon át. Ezért is szeretjük ezt a helyet, mert egyetlen korosztály vagy réteg sem sajátította ki magának, itt aztán ropja mindenki, koncert közben és után is.
Péterfy Bori mindig lenyűgöz. Neki nem kell celebműsorokban forognia, hogy nehogy elfelejtsék, elég, ha megjelenik valahol... Ahogy egy félmondattal utalt is rá, őket élőben jó hallgatni – ha már máshogy nem lehet... A koncert felénél érkeztünk, és innen számolva legalább négyszer vetette bele magát a tömegtengerbe, hogy oda-vissza hullámoztassák, és végig úgy maradt kapcsolatban a közönségével, hogy nem dumálta szét a koncertet. Vérprofi, pontosan tudja, miből mennyit. "Ha énekesnő lennék, így öltöznék..."- mondták mellettem :) És láss csodát, semmi extra nem volt rajta, nem dolgoztak rajta koncert előtt órákiga stylistok, hogy valami extrémet, valami óriásit alkossanak, valszeg egy megszögelt ólajtó is lehetne az énekesnőn, a belbecs úgyis nyer a külcsínnel szemben
Márpedig kiütéses győzelemnek számít, ha több száz ember kórusban énekel, még a zenekar is leáll, hogy hadd szóljon, és az ember hátán futkos a hideg, ahogy árad a csí... Pedig nincs meleg, volt, aki síkabátban érkezett, és többen is akadtak biztosan, akiknek megfordult a fejükben, hogy miért nem tették ugyanezt. De a koncert alatt nem kellett, nem lehetett foglalkozni a fizikai szükségletekkel (kiv. pia) egy percig sem. Utána persze de, lett is belőle kilométeres sor a mosdóknál, pedig nem kettő kishelyiség van. Áthidaló javaslat: koncert közben rá kell szánni az időt...
A tisztességes ráadás, vagyis a legnépszerűbb Péterfy Bori-számok után azonnal beindult a laptop-set a többi magyar banda legnépszerűbb számaival, és a zenekar keltette hullámokon még azért elég sokan nekiálltak szörfözni a Kispálra, a Kistehénre, a HS7-re és a többire, bár egyik-másik toporgó bagázs tájékán felrepült a javaslat, hogy menjenek valami melegebb helyre...
Nos, a kezdés remek volt, a folytatásban is legalább ennyire bízunk, mint ahogy a jobb időben is, mert lesz itt még koncert bőven, mutatjuk, mi várható a közeljövőben.
Szólj hozzá!