PUF neki: Zerge első nagykoncertje idén

2021/06/18  ·   Koncertbeszámoló   ·  Zerge

Csak a cikk írásakor gondoltam bele, hogy valamikor 2020. februárjában, azaz majdnem másfél éve voltam utoljára 500 főnél népesebb koncerten.

PUF neki: Zerge első nagykoncertje idén

Amennyire meg tudtam ítélni, most olyan laza harmad ház gyűlhetett össze a Budapest Parkban június 9-én, azaz 3000–3500 ember, gondolom, ennek (mármint hogy nem voltunk többen) legalább részben a vírus, pontosabban a védettségi kártya, illetve annak hiánya is az oka, mert ahogy a Park weblapján látom, a Punnany Massif koncertjére, amelyre (a műfajt tekintve általam teljes mértékben érthetetlen okból) általában hónapokkal előre el szokták kapkodni a jegyeket, most még a koncert előtti napon is lehet belépőt venni (igaz, a másnapi Halott Pénz ugyanakkor már telt házas). Részben meg biztos az is, hogy szerdán volt, a hétvége (lásd Punnany kontra Halott Pénz) azért erősebb látogatottságú.

De ezekre majd jól rá is kérdezek a Park illetékeseinél, hogy ők hogyan látják/érzik mindezt.

A bevezetőben említett utolsó 500+-os koncert az azóta sajnos már felszámolt, Prielle Kornélia utcai Barba Negrában kapott helyet. (Pár napja láttam az új koncerttermet is a Barba Negra Track egykori kisszínpadának helyén, ahol néhányszor magamnak is volt szerencsém zenélni, kicsit kisebb, de egész jónak tűnik – a covidnak köszönhetően volt idő kialakítani). Hogy a keretes szerkezet meglegyen, véletlenül pont Pál Utcai Fiúk-koncert volt az is, talán a szokásos farsangi buli, de erre ennyi idő távlatából már nem esküdnék meg.

(Hogy miért volt az utolsó? Azért, mert az utána következő hétvégétől viszont 3 hétig olyan beteg voltam, mint életemben talán soha – utána meg, mire kilábaltam, március 15-étől jött az országos zárlat –, nem tudom, influenza volt-e, de ha igen, akkor igen súlyos, utána ősszel viszont a covidot kvázi tünetek nélkül, mindössze némi szaglásvesztéssel vészeltem át.)

Ezt a mostani koncertet tulajdonképpen Lecsó születésnapi koncertjeként is meg lehetett volna hirdetni, bár az 55 nem annyira kerek, mint az 50, de azért az is szép és elég jelentős szám (egy héttel később, jelen cikk vélhető megjelenésének napján tölti, amikor épp a MiniFishing on Orfűn ad koncertet a Pál Utcai Fiúkkal). És milyen érdekes, hogy akkor is focikutya (hivatalos nevén labdarúgó Eb) zajlott éppen… Ez azért biztos, mert ezúttal ott volt a baráti körben Lecsónak a koncerten emlegetett unokatesója is. Aki egyébként szintén zenész, vagy legalábbis dobos, és annak nem is rossz – és aki Lecsó 50 éves szülinapi koncertje előtt hetekig azért sírt, hogy játszhatna egy számot a koncerten, de épp akkor van Franciaországban az Eb, amin a magyarok is szerepelnek Levédia óta először, és amekkora focirajongó, inkább odamegy, autóval, menjek én is. Mondtam neki, hogy én a koncerten leszek, de „intézd el Lecsóval, én szívesen játszom helyetted egy számot” – igaz, nem dobon, hanem gitáron. Nem tette. Hát, ilyen barátaim vannak… De azért bírom.

Lecsó egyébként a víruskorlátozásos időszakban sem ült tétlenül a babérjain, hanem vasárnaponként minikoncertet adott – sajnos, a Facebookon, amelyen én nem vagyok fent (egyszer megpróbáltam, pont az ilyenek miatt, de amikor a regisztráció során kérték a telefonszámomat – ezt még egy eldobható kártyával meg lehet oldani –, majd többek közt a személyimről is kértek fényképet, az volt az a pillanat, amikor mondtam egy mezőgazdasági eszközök ragozott formáira – mondjuk arra, hogy „megalapátok kaszát” – rímelőt, és hagytam az egészet a fenébe). Facebook-tagság nélkül viszont csak az első 2–3 másodpercet mutatja, de állítólag jók. Majd egyszer elkérem tőle valami módon.

A mostani koncert beharangozóját viszont meg tudtam nézni, a Neurotic Adj gázt! c. dalát akkordozgatva beszél Lecsó (mindig csodáltam, hogy tud valaki úgy tempót tartani, hogy közben teljesen ritmustalanul beszél), megemlítve, hogy gyerekeket is lehet vinni a koncertre. Aztán ezt vagy nem hallották sokan, vagy nem akarták a gyerekeket a PUF-koncert rémségeinek kitenni, végül nem sok gyerek volt. Én konkrétan egyet sem láttam.

(Állítólag jobb is, mert Lecsó mondott nem gyerekfüleknek valót a koncert közben, lehet, hogy én eközben épp arra koncentráltam, hogy észrevegyen valamelyik pultos lány, mielőtt szomjan veszek. Talán éppen az, akivel aztán az éjszakai buszokon (kettőn is) együtt utaztam hazafelé, beszélgetésbe elegyedve, de ezt akkor még pont annyira nem tudtam, mint Pelikán József Dániel Zoltán (majdnem Edét írtam, de az a Bors egyik szereplője, úgy látszik, a Dániel vezetéknév népszerű a filmeseknél) viselt dolgait, amikor megismerkedtek. Ürgebőrbe varrt jugoszláv búvárok eddig még nem jelentkeztek.)

A koncert körülményei egyébként kissé olyanok voltak (legalábbis számomra), mint egy olyan osztálytalálkozó, ahol igen eltérő korosztályú osztálytársak (korkülönbség kb. 20 év a legfiatalabb és a legöregebb között, én valahol a kettő között, közelebb a felső évjárathoz) futnak össze. Gyakorlatilag már a kaputól egyik ismerősről a másikra váltva tudtam eljutni a keverőpult előtt tobzódó barátaimig, akikkel előzetesen megbeszéltük, hogy találkozunk a koncerten. Hiába no, mindenki örült, hogy lehet menni koncertre meg nincs létszámkorlátozás, igaz, védettségi igazolvány kell, de hát ennyi áldozatot megér, hogy az ember beoltassa magát. Őszintén szólva nálam is ez nyomta a legtöbbet a latban, amikor eldöntöttem, hogy jöjjön az a Szputnyik, amikor felajánlották. Jó, nyugatra most nem mehetek a véremben úszkáló és a vezérlésemet néha átvevő nanorobot-kémtengeralattjárók miatt, amelyek az 5G-n keresztül irányítanak Putyin parancsára, de nem is terveztem. Valahogy csak kibírom, legfeljebb majd összeszorítom a fogamat.

És ha már az ismerősöknél tartunk, akkor:

Ismerősök 1:

Többen is panaszkodtak közülük a Park (és más helyek) elővételes jegyeladási politikájára.

A probléma neve: kényelmi díj (mondták ők, bár a Park esetében épp kezelési költség a neve, utánanéztem).

Ami egyszerre röhejes és felháborító, ebben viszont teljes mértékben egyetértek velük.

Egyrészt mert a Budapest Park esetében ez 320 Ft (ennek is utánanéztem, ez rendezvényhelyszínenként változó, a Parké a legdrágább Budapesten, de már az 1 Ft is pont 1 Ft-tal több, mint ami jogos és észszerű lenne). Ez bizonyos koncertek esetében a jegyár 10%-át is eléri, azaz pofátlanul sok, és ha egyszerre 10 jegyet veszel, akkor minden jegyhez hozzáadódik, ami tényleg az arcátlanság csúcsa, ugyanis a 10 (vagy akár 100) jegyet is egyetlen tranzakcióval kezeli a rendszer, azaz nem lehet tudni, hogy itt mit kell megfizetni minden egyes jegy esetében, és hogy ezt a tételt mi indokolja (a semmire való pénzbeszedésen kívül). Az egész rendszert számítógép kezeli, nem kell eltartania a családját, a szeretőjét meg a férje/felesége és gyerekei szeretőjét, és ha szoftvertől hardverig meg áramfogyasztásig mindent beleszámolunk, akkor is fillérekbe jön ki az összeg 1 jegyre levetítve. Vagy inkább töredékfillérekbe.

Igen, persze, írni kell az elővétel kezeléséhez egy szoftvert – EGYSZER –, amelyik kezeli a tranzakciókat, de azért azt nagyjából egyetlen telt házas koncert „kényelmidíj”- vagy „kezelésidíj”-bevételéből megírja bármelyik jobb programozó, és utána évekig használható, azaz egy jegyre levetítve szintén filléreket jelent.

Arról nem is beszélve, hogy – mint egyik informatikus ismerősöm megjegyezte – ez igazából az eladóknak jelent kényelmet, mivel mentesülnek a készpénzkezelés és annak költségei alól, szóval érthetetlen, hogy miért mégis a vásárlóval fizettetik meg. Igazából a netes jegyvásárlás esetén inkább kedvezményt kellene adni, nem büntetőtételekkel terhelni a vásárlást. Az előzetes jegyvásárlás pedig tervezhetőbbé teszi a rendezőnek a koncertet, mert nagyjából előre látja a várható közönséglétszámot, ami szintén neki előnyös. De hát ez Magyarország, 2021. Húzzunk le ugyanarról a rókáról (a nyomorult koncertlátogatóról) minél több bőrt, utána meg lehet panaszkodni, hogy csökken a koncertek látogatottsága. Naná, hogy csökken, az emberek koncertre kiadható költségkerete korlátozott. (És nem, messze nem csak a Budapest Parkra jellemző, hanem szinte mindegyik helyre.) Ezek a kezelési vagy kényelmi vagy bárminek nevezett költségek nemcsak hogy önmagukban is indokolatlanok, de mindenhol indokolatlanul magasak is. És akkor a büfék árairól és azok idén is megtett, az inflációt jóval meghaladó mértékű emeléséről egy szót sem szóltam, 900 Ft körüli sörárak szinte mindenhol… vicc. De nem a jobb fajtából.

Persze az is igaz, hogy koncertre nem berúgni kell járni, másrészt nem véletlenül csinálja a közönség jó része azt, hogy az ABC-ben megveszi a piát negyedáron, koncert előtt hangulatba hozza magát még a kapukon kívül, aztán bent a szinten tartásra már jóval kevesebb is elég.

Ismerősök 2:

Sajnos, van jó pár, egyébként értelmes, okos, művelt, széles látókörű ismerősöm (némelyik még szép is), akit nem tudtam rábeszélni az oltásra, holott imádnak koncertre járni, de most inkább ülnek otthon egész nyáron (és sírnak, hogy megvan a jegyük még tavalyról mondjuk Orfűre, de nem mehetnek, így inkább majd odaadják valakinek… te jóságos marxengelslenin – csak hogy a szentháromság meglegyen –, miért?), mert ki tudja, mit okoz az oltás, halat, kagylót, rákot, autizmust, szklerózis multiplexet, AIDS-et, covi… ja, azt nem, az ellen van, legfeljebb hatástalan. Nagyon nem értem ezeket az embereket, mintha a középkorban élnénk, ahol csak rémhírek terjednek szájról szájra, mint a herpesz. De most állítólag már az internet kora van, emberek! Lehet épeszűektől is tájékozódni!

Persze, tudom, azokat meg mind a markukban tartják az illuminátusok. Vagy az illumináltak. Vagy valami ilyesmi.

Szóval volt ez a lépten-nyomon ismerősökbe botlás. Ilyenkor az ember mindig azon agyal közben, hogy hogyan tudna rugalmasan elszakadni attól az ismerőstől, akibe épp belefutott, és akivel egyébként szívesen is beszélgetne máskor, mert csípi meg örül neki, de elöl meg várják már egy ideje, megbántani meg nem akar senkit. Aki tudja a megoldást, majd árulja el, én kicsit még suta vagyok benne. Így kb. 45 perc alatt jutottam el a kaputól a keverőpult (tavaly az volt a színpad az 500 fős koncerteken) elejéig, ami szerintem még egy akácerdőben versenyző éti csiga esetén is Guinness-rekord-közeli lassúsági teljesítmény, nemhogy embernél, betonon (ha kikötés, hogy hátrafelé nem lehet közben menni).

Emiatt aztán nem is tudnám felidézni a koncert összes számát, az viszont még a beszélgetések közbenről is megmaradt – mert az ember igyekszik a beszélgetés mellett a zenére is figyelni kissé, ha már koncertre jött –, hogy az első néhány szám (pl. a Van az úgy, a Visszafordulnék meg valami új dal, amit még nem hallottam) kissé pattogósabban lett előadva a korábban megszokottaknál, mondtam is magamban, hogy mi lesz itt ma, PUF-dalok indulóstílusban (mert a munkások indulnak az indulóra, © Molnár Gergely, Spions, 1977, akit ha ma írná meg az egyesek által agyondicsért számait, a sárga földig húznának le ugyanazok az újságírók, akik ma dicsérik, mert nagyon nem PC, ezenkívül szexista, fajgyűlölő stb…)? Esetleg ezt ötlötték ki a fékezhetetlen agyvelejű zenészek a karantén alatt? De aztán nem az lett, hanem egy nagyon jó kis koncert, nagyjából a 6–7. szám környékére minden visszatért a megszokott kerékvágásba, a Balatonszepezd már mindenképpen a szokványos formában hangzott el. És a nagyobb koncerteken ma már (újra) természetes módon megint volt szaxofon (nyilván Qka trombitája mellett, szóval ez már simán fúvósszekció), alttól tenorig, de ha jól láttam, ezúttal nem Albert Zoltán kezelte, és voltak vokalisták, a szokásos egy fiú + két lány, ezzel jelentősen javítva az együttes ivararányát.

A ráadásban az egykor spontán közönségéneklésből (akkor lehetett látni, hogy Lecsó egészen meglepődik, hogy a közönség énekli a számot, ő meg csak úgy hallgatta átszellemülten, hogy de jó, hát ezek tudják a szöveget, de többen még a dallamot is) önjáróan kialakult közönségénekeltetés (a Csak úgy csinál első versszaka és refrénje) természetesen nem maradhatott ki most sem, még ha a ráadásban került is rá sor. Mivel a koncert fő része fél 10 táján befejeződött, a ráadás kicsit hosszabbra nyúlt a szokottnál, de persze hol van ez a Mission 2012-es fellépéséhez az A38-on (ha jól emlékszem, akkor épp búcsúturnénak hirdették), ahol a kb. 1,5 órás koncert után előbb egy 2 számos, majd újabb visszatapsolás után egy 2 órás ráadást adott a zenekar.

Minden közönségkedvenc számot nyilván nem lehet eljátszani egyik koncerten sem, de nem is tudom, voltam-e az utóbbi 10–12 évben olyan PUF-koncerten, ahol nem csendült fel sem a Mi kell hozzá?, sem a Fiatal lányok, sem az Ilyen egy férfi (nyilván a Manu Chao-s betétekkel és arra írt új szövegrészekkel, ahogy az már egy ideje megszokott), de még a beharangozó videóban hallható Neurotic-feldolgozás Adj gázt! sem. Mert most egyik sem hangzott el.

A bál persze volt, mert hát az mindenképp kell, hogy az ember teli torokból üvölthesse a csajának (vagy ha nincs ilyen, akkor bármelyik szimpatikus csajnak a közelében, még ha a „szorítsd a testem” rész csak vágyálom marad is), hogy királynő vagy, DE ÉN A KIRÁLY!

Lecsó a koncert végén fülig érő szájjal jegyezte meg, hogy de jó volt újra a színpadon, főleg ilyen közönség előtt, és megkérdezte, hogy van-e másnap koncert a Parkban, mert ha nincs, ők jönnének megint. Baráti körben megjegyeztem, hogy ha érvényes rá a jegy, akkor én is.

Koncert után, bár be volt ígérve zenészsimogató (igazából a közönségsimogatónak azért mindig jobban örülök, meg sokkal ritkábban is van), de ezúttal nem láttam feltűnni a zenészeket, holott ők általában némi pihenő után valóban elegyedni szoktak a közönséggel. Vagy csak én voltam figyelmetlen? Pedig kuksiztam nagyon.

Ennélfogva nem volt utána a beharangozóban ígért berúgás sem a büfében, legalábbis nem a közönség és a zenekar közös felvezetésében. Egyénileg persze bárki megtehette, és ahogy körülnéztem, úgy tűnt, hogy néhányan éltek is az alkalommal.

A koncert, mint említettem, szerdán volt, így valamikor hajnal 1 óra tájban úgy határoztam, hogy mivel reggel munka vár, én nem maradhatok. Úgyhogy elindultam hazafelé. A villamosok ugyan arra mennek, amerre nekem menni kell, de mivel ekkor már nem jártak, maradt az éjszakai busz, de amikor a dal íródott (1989), akkor azok még kósza gondolatok sem voltak Budapest nagy részén.

Boldog születésnapot, Lecsó!

Zerge, Pál Utcai Fiúk, koncert, Budapest Park

 

 

Szólj hozzá!


Nyerd meg a díjadat: ők lettek idén a popkultúra közönségdíjasai

Nyerd meg a díjadat: ők lettek idén a popkultúra...

Britney Spears, a BTS és Christina Aguilera is díjat kapott a közönségtől a People's Choice Awards kedd esti átadóján, amelyet az NBC...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Sziget 2022 – az első negyvenesben az Arctic Monkeys, Dua Lipa, a Kings Of Leon, a Bastille és Stromae

„Már javában tárgyalunk a zenekarokkal, és jó eséllyel sikerül majd nagy sztárokkal emlékezetessé tenni a várva-várt visszatérést" – nyilatkozta korábban Kádár Tamás, majd közzétették a 2022-es fesztivál időpontját is: 2022. augusztus 10-15. Most megjöttek első nevek, lássuk, mennyire volt igaza a főszervezőnek.

Diana Krall, Jamie Cullum, Zaz, James Blunt – Tudjuk, mit csinálsz jövő júliusban!

Július 11. és 16. között rendezik meg a 2022-es, tizenkilencedik VeszprémFestet.

Az Omega története véget ért

Trunkos András, az Omega menedzsere a Borsnak nyilatkozott. Kimondta azt, amire sokan gondolni sem akartak Kóbor János halála után.

Torres Dani már december elején feldíszíti a karácsonyfáját

Magyar édesanya és ecuadori édesapa gyerekeként Torres Dani életében a karácsonyváró időszak kifejezetten különleges. Idén ráadásul egy gyönyörű lány is örömtelivé teszi a készülődést.
Új koncertek