A koncert meglepően pontosan kezdődött, a kiírt időpont után alig 3 perccel, úgyhogy nagyjából az első 20–25 percben folyamatosan jöttek is még a későn érkezők. Akiket nem sokkal később váltottak a korán távozók, ugyanis ez a koncert nagyon más volt, mit amit a Nina Hagen név alapján vártunk volna (az előttem lévő sor a koncert végére teljesen kiürült, az én sorom viszont csak dúsult, főleg mikor megérkezett Tzortzoglu Jorgosz barátom is a Balkán Fanatikból; ők elméletileg 25-én este 8-tól lesznek a MüPában). Persze erre már akkor lehetett gyanakodni, amikor az ember meglátta a zenekar felállását, amelyben nem volt dob, csak akusztikus basszusgitár néha nagybőgőre cserélve, akusztikus gitár, billentyűs hangszerek meg egy torzítatlan elektromos gitár (ez utóbbi, mármint hogy torzítatlan, persze csak hallás után derült ki).
Hogy rossz koncert lett volna?
Nem, egyáltalán nem.
Sőt, egészen kiváló koncert volt – ha valaki szereti a countryt és a bluest (én szeretem). Csak hát… nem igazán erre számítottunk (bár én hamar átállítottam magam az új vonalra, de ez láthatóan nem mindenkinek sikerült).
Punknak ugyanis nyoma sem volt, ellenben szépen sorjáztak olyan népszerű dalok feldolgozásai countryban és bluesban, mint a Motherless Child, a Sunny, a Hava Nagila, egy Woody Guthrie-, illetve egy Brecht-dal, valamint számos hasonló szép és szívbe markoló country- és bluesdal, amelyek egy részét nem is ismertem, vagy nem ismertem fel. Ráadásul kiderült, hogy közben Nina – aki még mindig meglehetősen csinosan néz ki 55-ön túl is – elfogadhatóan megtanult gitározni is, és a hangja is egészen magastól férfiasan mély regiszterekig vándoroltatható, középen némi hiánnyal, bár olykor ezeket a hiányzó hangokat is megpróbálta kiénekelni.
Szóval nagyon jó koncert volt, csak épp Nina Hagen nem volt benne egy csipetnyi sem, legalábbis abból, aki a ’70-es évek végén – ’80-as évek elején remek (kraut)punkzenéjével és esetenkénti artikulálatlan sikoltozásaival hívta fel magára a nemzetközi közfigyelmet. Talán a kinézet volt kicsit punkosra véve a hajába applikált piros és zöld vendéghajjal, de ennek zöld része már a repülőgépen is Nina fején foglalt helyet, mint egy vele utazó és a koncert hallgatóságában is részt vevő fiatalember mobiltelefonos képekkel illusztrált élménybeszámolójából megtudhattam, ahogy azt is, hogy Nina abban a ruhában lépett fel, amelyben utazottm és amelyben a koncert előtt mintegy 3 órával megérkezett BudapestLisztFeriHegyre (egykori ferihegyi lakosként és Malév-dolgozóként lenne pár nagyon szalonképtelen tevékenységötletem annak, aki ezt az elnevezést – mármint az eredetijét – kitalálta, amelyeket ilyen nevek kiötlése helyett végezhetne, ha rájön a roham).
(Egyébként fentebb hazudtam, egy csipetnyi Nina Hagen mégiscsak volt benne: elhangzott az Atomic Flash Deluxe című saját száma. Bár ez pont nem igazán punk, inkább new wave, már egy kissé későbbi időszak, túl a csúcson.)
Viszont volt szerencsém Bárdos Deák Ágival utazni a koncertre a 2-es villamoson, és elárulta, hogy Nina Hagen után ugyanott a CAFe Budapest záróeseményeként az Irodalmi vándorcirkusz című esemény fináléjára kerül sor. Röviden annyit erről, hogy nagyjából 2 héten át fiatal és nem annyira fiatal zenészek és költők járták párban a romkocsmanegyed romkocsmáit, és adták elő esténként 4–4 helyen ugyanazt a műsort, itt pedig mindezt megkaphattuk sűrítve, olyan párosokkal, mint például Legát Tibor és Karafiáth Orsolya (náluk pl. nehezebb eldönteni, ki a zenész, ki a költő, mert mindketten írnak és zenélnek is), Bárdos Deák Ági és Kemény István, Garaczi László és Both Miklós, Nádasdy Ádám és Márkos Albert és sokan mások, a teljes listát lásd itt: http://cafebudapestfest.hu/program?id=62433
A finálé annyiban volt más, hogy itt nem csak a párosok léptek fel, hanem több zenész is belefolyt olyan párosok műsorába, amelyben eredetileg nem szerepelt, szóval nagyon remek, fentiek miatt ebben a formában valószínűleg egyetlen alkalommal élvezhető zenei és irodalmi élménnyel lehetett gazdagabb az, aki a nagyon nem dolgozóbarát időpont ellenére (kezdés: kiírás szerint vasárnap este 22.00, valójában majdnem 22.30) hajlandó volt maradni hajnal fél 2-ig. Mindez egy szép pénteki vagy szombati napon, netán vasárnap este 8-as kezdéssel valószínűleg mind a közönségnek (akik esetleg ottmaradnak), mind a fellépőknek (akiknek ekkor van közönségük, nem 30 főnyi egy ezerfős sátorban elszórva) kellemesebb élményt jelentett volna.
A műsor megérdemelte volna mindezt, mert nagyon jó produkciókat láthatott-hallhatott, aki mégis maradt.
(aszerk. csak annyit tenne mindehhez hozzá, hogy ugyan a záróeseményen nem volt jelen, néhány "vándorcirkuszra" azonban elkísérte a költő/író-zenész párosokat, és minden alkalommal remek élményben volt része...)
Szólj hozzá!