Tommy Cash meghimbálta... az A38 hajót

Tomas Tammemets 1991-ben született, a  Szovjetuniótól épp abban az évben függetlenedett Észtországban. Gyerekkorát Tallin egyik szegényebb, főleg oroszok lakta negyedében töltötte, ahol leginkább elszigetelve érezte magát, így fordult a művészetek felé. A barátaival graffitiztek, festett és beiratkozott freestyle táncra is. Itt tanára bevezette a rap világába, ennek hatására pár évvel később megalapította a poszt-szovjet rap műfaját, és Tommy Cash néven Észtország első számú konceptuális művésze lett. A számos művészeti ág, amely hatással volt rá, nem engedte, hogy korlátok közé szorítsa magát: amellett, hogy zenész, ő rendezi videóklipjeit, de olyan projekteken is túl van már, mint a Maison Margielával kiadott cipó alakú papucs-kollekció.

Első albuma 2014-ben jelent meg és már ekkor lefektette a Tommy Cash-jelenség alapjait. De ez miből is áll?

1. Hajmeresztő külső. Már akkor és azóta is polgárpukkasztó megjelenéssel sokkolja a nagyérdeműt. Pengevékony bajusz, amely mintegy második szemöldökként helyezkedik el arcán. Fekete lakkcipő, melegítőfelső és virágos szoknya, műköröm. Olykor mindezek egyszerre...

2. Szürreális videóklippek. Bármelyik művészeti képzésnél remek kurzust lehetne tartani felkavaró videóklipjeiből, Hogyan is kell egyedit alkotni? címmel. A mai óriási médiazajban is simán lepipálja a nagy nyugati gépezet marketing isteneit, olyan anyagokkal, mint a fenti, Little Molly klippje, ahol a 80-as évek legbénább fotózásán ragadt szereplőire montírozza saját fejét. Ezt ráadásul nem itt csinálta utoljára, gondoljunk csak a WINALOTO klippjére, amit mindenki kötelező jelleggel nézzen meg.

Itt tenném hozzá, hogy Tommy egész képi világát meghatározza az a mélységes kelet-európai proliság mint vizuális esztétika, amely a nyugat szemében olyan egzotikus, mint amennyire tőlünk távoli L.A. gettója és annak látványvilága.

3. Alpári szövegek. Melyek tele vannak szexuális áthajlásokkal, drogokra való utalással, káromkodással, valamint szatírikus utalásokkal. 

A fenti szupersztár-recept negyedik összetevője a hihetetlenül energikus élő showk. Vannak előadók, akik színpadra születnek – Tommy Cash is ilyen. Egyszerűen tele van azzal a földöntúli lendülettel – mint Iggy Pop –, hogy a leghátsó sorban is azt érzed hozzád szól, bejárja az egész színpadot, érzi az egész közönséget. Mikor kimentem egy frissítőre az orrba, hirtelen az egész hajó elkezdett mozogni, és valami hívogatott, hogy visszamenjek a tánctérre megőrülni. Egy lány mellettem szintén visszafordult, de a hajó a tánctól úgy megdőlt, hogy belém kapaszkodott, és nevetve csak annyit mondott “I just want to be feel safe”, aztán rohant is vissza.

A full házas koncerten még a csilláron falakon is rajongók lógtak. Tommy skótszoknyában, lakkcipőben, feszesen pózolva kezdte meg koncertjét, mire sikerült az első sorokba verekedni magunkat, épp az épített dj pulton guggolva adta elő a Sdubid számát, a háttérben egy pegazussal, óriás fényshow-val. A kivetítőn felváltva ment anime, Sonic, a sündisznó vagy Tupac fotója. A közönség önkívületi állapotba került, ami nem csoda, hiszen a koncert még annak is élvezhető volt, aki nem ismeri vagy nem szereti Cash munkásságát, mivel a dalait ilyenkor erősebb technós alapra helyezi. Felhangzott többek között Horse B4 Porsche, a Modselektor Feat. Tommy Cash - Who, 100 gecs Feat. Tommy Cash & Hannah Diamond vagy a Little Molly, és a számok között, ha nem karizmatikus átkötő szöveget mondott, akkor olyan betétet játszottak, mint a Darude-tól a Sandstrom, amitől egyként kezdett az egész közönség tombolásba.

Tommy pedig vizet locsolt rájuk.

Tommy a koncert egy pontján megkérte az egész közönséget, hogy guggoljon le, aminek mindenki eleget is tett. Kivéve természetesen egy embert. Tommy többször kérte őt, a közönség szintén, ki kedvesebben, ki kevésbé kedvesen, majd Tommy megkérdezte a közönséget, hogy mi legyen guggoljon le mindenki, adjuk oda a mikrofont a lánynak vagy menjen tovább a koncert?  Végül odaadta a mikrofont, mire a lány beleüvöltött a mikrofonba, hogy “Fuck Putyin”, “Fuck war”.

Erre hirtelen több dolog történt egyszerre.

A közönség felháborodott fújjolásba kezdett, hiszen a legtöbbjük azért váltott jegyet az eseményre, hogy ebben az őrült világban másfél óra háború nélküli szórakozáshoz jusson. Tommy Cash a “Fuck war” felkiáltásra elindult a színpad kijárata felé, ahol vagy a stage managerrel vagy a turné csapatának valamelyik munkatársával váltott pár szót, de komolyan attól féltem, hogy kimegy a színpadról és nem jön vissza. Enyhe kifejezés az incidensre, hogy kellemetlen, de a kisebb zúgolódás után tovább folytatódott a koncert, ugyanazzal a lendülettel és profizmussal. (Aszerk megjegyzése: ez a "tanácskozás" inkább volt koncerttechnikai, mint politikai, az előadók közül mindenki maga dönti el, hogy beviszi-e az aktuálpolitikát a műsorába, s ha nem, az nem jelenti azt, hogy történetesen egyetért az agresszióval.)

A koncert végén a közönség óriási üdvrivalgást, visszatapsot nyomott le, Tommy mégsem jött vissza. Hogy miért nem? Megkérdeztük a mellettünk állókat, akik különböző véleményen voltak. Legtriviálisabb verzió, hogy a bekiabálós lány miatt, de volt, aki azt mondta, hogy biztos beizzadt neki a skótszoknya alatt. Népszerű volt továbbá az “Awh, biztos annyira be volt nyomva”, ám a személyes kedvencem amit két igazi Tommy rajongó mondott:

“Mert egy f*sz. De a legjobb f*sz”.