Úgy táncoltunk, ahogy LP fütyült

2024/03/09  ·   Koncertbeszámoló   ·  mmi

Krakkóból érkezett hozzánk, rá egy napra Münchenben állt színpadra, és még várja hat város Európában, majd Luxembourgban fejeződik be a turné március 17-én. Őszintén örülünk, hogy LP megállt Budapesten is!

Úgy táncoltunk, ahogy LP fütyült

A címben szereplő szólás félrevezető: ha valaki jól fütyül, miért ne táncolnánk rá? És LP elég jól fütyül, irigyeltem is érte, annyiszor meg akartam már tanulni, de valahogy nem áll rá a szám.

Hétköznap, hullafáradtan koncertre menni kihívás. Szégyellem magam, de a vendégelőadóként fellépő, amúgy kifejezetten jó torkú VÉRITÉ koncertjének végén elbóbiskoltam. Az előadóról eddig semmit nem hallottam, pedig jó tíz éve már, hogy a brooklyni Kelsey Regina Byrne otthagyta a pincérnősködést, és teljes munkaidőben a dalszerzésre és az éneklésre koncentrált, amelynek eddig 3 album lett az eredménye – és persze az, hogy LP vendégeként léphet fel a Love Lines album köré kerített turnén. Budapestiként jólesett hallani, hogy mennyire tetszik neki fővárosunk, nagyot sétált, s  valószínűleg a lépésszámlálóját sem kapcsolta ki, mert elmondása szerint 16 kilométert nyomott le utcáinkon. Eskü, ha legközelebb erre jár (sétál), majd jobban figyelek rá – szerintem látjuk őt még a Szigeten vagy akárhol.

A percre pontosan nyolckor kezdődött bemelegítés után némi szünet következett, ami módot adott arra, hogy elmerengjek az arénás koncerteken. Szerintem kétféle arénás buli van: az egyik a koncertSHOW: ezeknek az előadásoknak csak az efféle helyszínek adnak (technikai) lehetőséget a kibontakozásra – van minden, sokkolja a retinádat a látvány, melletted robban fel a konfetti-bomba és minden perce tökéletesen ki van találva. A másik meg az, amikor csak énekel, zenél valaki, és azért pont itt, mert jelenleg nincs másik olyan fedett hely nálunk, ami ennyi embert be tudna fogadni. Ez utóbbi koncerteket meglátásom szerint úgy igazán csak az tudja élvezni, aki a színpad közelében áll vagy ül.

LP koncertjén LP-ből, magából gyak. semmit nem láttunk, nem voltunk olyan rutinosak, mint az előttünk ülő társaság, akik messzelátót adogattak körbe. Sejtettük, merre mozog a színpadon, de ahogy a parkos koncertet is megjárt, akkor a színpadtól 2 méterre letáborozó barátaink véleményezték: ez azért más élmény. Mármint fényévnyi távolságra ülni. Sokat segített volna a vizuális élményszerzésben 2 db kivetítő, de egy sem volt.

Innen szép nyerni – és LP tarolt.

Az arénás koncertek bennem mindig előidéznek némi parát: amikor közelítek az épület felé és nem látok tömött sorokat, kiver a víz, hogy mennyien lesznek. Nem mintha érdekeltségem lenne a jegyeladásban (olykor persze a Koncert.hu is árul jegyeket arénás koncertekre, de erre speciel nem), egyszerűen izgulok, hogy az előadó, aki valószínűleg máshol kitömi a teret, ne félház előtt lépjen fel. A Budapest Parkban, ahogy mesélték, telt ház volt, oda vagy tízezer ember fér be, itt sem lehetnek sokkal kevesebben – gondoltam a koncert előtt, de tévedtem. Azt nem mondanám, hogy lézengtek a küzdőtéren, de még elfért volna pár ember, és az Aréna már eleve le volt felezve. Hát, sajnálhatja, aki nem jött el...

LP gyorstöltőre rakott: a teljesen kiürült energiacelláim pillanatok alatt csordultig teltek. Megint elvégeztem magamon a fiziológiai kísérletet, miszerint lehet-e egyszerre könnyezni és libabőrözni, jelentem: én nem tudok, vagy az egyik, vagy a másik. Ezek váltogatták egymást nálam, de, mondom, elég fáradt voltam, olyankor könnyebben elérzékenyülök. Meg aztán, amikor zenedömpingből egyszer csak kimagaslik egy Hang, annak az ember felettébb tud örülni.

Pedig tudtam, hogy van neki, hiszen azért mentem oda. De élőben még nem volt szerencsém ehhez a végtelenül szerethető előadóhoz. És ennek az estének, a dalokon, a ritmuson, vagyis a zenei élményen kívül volt még egy óriási ajándéka, amit LP magával hozott: a szeretet, a vidámság – mennyit nevetett! – és a lendület, ami ebben a mi idegbeteg társadalmi közegünkben gyógyírként hatott. S a közönség nem csak vevő volt erre, hanem adó is: tényleg nagyok voltatok ott lent, de a még messze távolban ülők is. Pedig abszolút vegyes volt a társaság: láttam tolószékes, idős úriembert és egészen fiatalokat is – ismét bebizonyosodott, hogy a jó zene nem ismer (kor)határokat.

Baszki ... – csúszott ki a számon néha, amikor kieresztette a hangját, amikor váltott, és a mélyből egészen az égig küldte a hangját – ...ilyen nincs. De volt, van. Természetesen a koncert csúcspontja a Lost On You volt, amelynek az elejét – ahogy a FB-ra feltöltött videónkból is látszik – egyszerűen szétnevette, azt is csak ebből a videóból láttuk utólag, hogy feldobtak neki a színpadra valamit, ami feltételezhetően ezt a reakciót váltotta ki belőle, de ez semmit nem vett el a dal értékéből, sőt, s a közönség kórusa töretlen lelkesedéssel kapcsolódott be az előadásába.

Hozzáadott érték, hogy LP végig közvetlenül, derűsen és minden előadói, kötelező modorosság nélkül kommunikált a közönséggel, elnyerve ezzel a több ezerből azon egy-két ember szívét is, akik esetleg eddig nem voltak elkötelezett fanok. Megjegyzem – mint a Titanicban – a zenekar még játszott egy jó negyedórán keresztül LP nélkül, mert ő lement a küzdőtérre egy koncert utáni rögtönzött közönségtalálkozóra, mi fentről csak a fölé tornyosuló biztonsági embert láttuk, de – mint ahogy azt már kértük – küldjetek fotót, ha készült vele, hadd lássuk közelebbről is :)

Nehezen bírtam ki azt a nagyjából másfél-két órát ülve, a tribünön az ember nem nagyon veri a ritmust a lábával, mert azt két sorral lejjebb is érzik, így csak fészkelődtem, amit táncnak nevezni túlzás lenne. Előttem egy hölgy a ráadásnál már nem bírta, fölpattant táncolni, tapsolni – ebből mindig baj szokott lenni, de, lécci, ha valaki csak a ráadásban nem bírja ki ülve, viseljétek már el, vagy álljatok fel ti is :)

Végig az volt az érzésem, hogy nem csak a saját zenekara, hanem egy komplett szimfonikus zenekar játszik, de ezt persze csak behaluztam, mindenesetre abszolút el tudom képzelni egy ilyen felállásban – hátha egyszer létrejön, mert ez a helyenként operai magasságokba ívelő hangjának még ennél is elemelkedettebb zenei környezetet adna, de erre a feelingre majd ma repülünk rá az MVM Dome-ban, a Quimby szimfonikusokkal felturbózott koncertjén.

LP-t pedig visszavárjuk, reményeink szerint szabad téren, vagy legalábbis a színpad érzékelhető közelségében. Vagy egyébként bárhol, mert úgyis lenyűgöző lesz :)

 

Az elhangzott dalok listája.

 

 

 

 

 

 

LP, Aréna

 

 

Szólj hozzá!


A Napfonattól a Bordó Sárkányig – év végi koncertek a Fonóban

A Napfonattól a Bordó Sárkányig – év végi...

Világzene, jazz, népzene – 2024 év égén is a legjobb, válogatott zenék várják a közönséget a Fonóban. A 30. évfordulót ünneplő Budai...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Oneness turnéjával Budapestre jön Carlos Santana

A világhírű mexikói-amerikai gitáros 2025. június 11-én tér vissza Budapestre az MVM Dome-ba. A koncert során felcsendülnek majd legnagyobb slágerei, mint a Smooth, a Maria Maria vagy a Black Magic Woman.

Ismét begurul a Nightrain Budapestre: Guns N' Roses a Puskásban!

A legendás rockzenekar visszatér: 2025 nyarán ismét stadionokban és fesztiválokon lépnek fel a Közel-Keleten és Európában*. Budapestre JÚLIUS 15-én ér a turné, vendégük a PUBLIC ENEMY lesz.

Pörgős éve volt Peter Srámeknek

Saját elmondása szerint 2024 Peter Srámek éve volt, melyet most megkoronáz egy új, karácsonyi dallal. A felvétel ráadásul 'A Király' című albumát követő első lemez beharangozója is egyben.

Elmarad a Hegedű Ünnepe

A Concerto Budapest "A Hegedű Ünnepe" elnevezésű fesztiválja januárban technikai okokból elmarad, a zenekar a rendezvényt későbbi időpontban, előreláthatóan nyár elején tartja meg.
Új koncertek