Vazulnak az ő vére – Zerge megnézte a musicalt, és elmondja, miben jobb, mint az István, a király

2017/07/21  ·   Koncertbeszámoló   ·  Zerge

Nyilván elsőre is adja magát az összevetés mind műfajilag, mind témakörét tekintve az István, a királlyal, mint – mondjuk úgy – alap magyar rockoperával (bár a rockszínházas Sztárcsinálók 1-2 évvel megelőzte, de valamiért nem kapott akkor felhajtást, pedig szerintem jobb darab, mégis kevésbé ismert), pláne, hogy István király ebben is kap némi szerepet, mindössze 38 évvel később zajlik a történtet első fele.

Fotók: Lengyel P. László

Van nekem egy fotós barátom, illetve több is van, de ez az egy konkrét arról is híres, hogy minden eseményen ott van, és minden más eseményről tud. Úgy, hogy nem használ internetet. Nos, egy koncerten nekem szegezte a kérdést:

– Zerge, jössz vasárnap a Vazul vérére Csillebércre?

– Miért, mi ez?

– Rockopera.

– Ez az, amikor Rudán, Kalapács, Tóth Reni, Mr. Basary és mások magyar rockoperák dalait éneklik?

– Nem, ez magában egy rockopera.

Na, ekkor tudatosult bennem újfent, hogy egy ideje talán már nem tartom rajta elég szorosan a mutatóujjam a hazai rockzenei élet pulzusán, és hogy ez ellen valamit tenni kellene, legalább a látszat fenntartásának megfelelő mértékben. Úgyhogy otthon gyorsan meg is néztem (mi lenne velünk intenet nélkül…), hogy mi ez, és mivel a teljes zenei anyag fent van a produkció honlapján, bele is hallgattam, majd úgy döntöttem, ezt látni kell. Direkt nem hallgattam végig, legyen némi meglepetés is.

És lőn.

Az első mindjárt maga a csillebérci színpad volt, kicsit jobban kiépített létesítményre számítottam ezen puritán szentély helyett, bár legalább a padok helyett már székek vannak, háttámlával. A második az időjárás, napközben elég tisztességes meleg volt, nos, estére ez elmúlt, a rutinosabbak takaróval (néhányan meg kvázi télikabátban) érkeztek, én majd legközelebb.

Az előadás a normálisnak mondható kb. negyedórás színpadi spéttel kezdődött, sámándobosok, táncosok, a teljes szereplőgárda felvonulása, eleinte egy részük még jelmez nélkül, később innen korhűnek gondolt ruhákban, bár a kellékek (kard stb.) igen egyszerű helyettesítőkkel lettek megoldva (bot(ocska)).

Fotók: Lengyel P. László

A történet (röviden) István uralkodásának végén, míg a második felvonás pár évvel azt követően (1038–1046) játszódik, az elején még szerepel a megtört, elgyengült István (hogy ez történelmileg mennyire hű, más kérdés), a kérdés a trónutódlás és az ország jövőbeni irányvonala. Akárcsak apja, Géza, Pistánk sem az ősi magyar hagyományok szerint utat követi. Ugyebár akkor Géza Koppány helyett Istvánt nevezte ki utódjának, István – vér szerinti örökös híján, de szintén trükközve – nővére fiát, Orseolo Pétert akarja megtenni utódjául unokatestvére (Géza testvérének, Mihálynak a fia), Vazul helyett, akinek – khm… szúrja a szemét, ezért merényletet kísérel meg István ellen, aki meg ugyan nem öli (mégis csak uncsitesó), de hogy uralkodásra alkalmatlan legyen, (ha már szemszúrás…) megvakíttatja és a fülébe forró ólmot öntet, Vazul gyerekei pedig külföldre menekülnek. Közülük itt a testvéreitől eltérően később királyságig nem jutó Levente lesz a történet egyik főszereplője, valamint olyan létező vagy nem létező személyek, mint Vazul barátja, Solt, illetve két táltos, Torda (aki az István, a királyban is szerepelt Deák Bill Gyula megformálásában) és Zerind, aki egyengetik Levente útját.

Valahol a lázadásról szól az egész darab, már a történet elején is István, majd Orseolo Péter (vélhetőleg német) zsoldosai irtják a pogány hitét megtartani kívánó népet karddal-kötéllel, Vazul elfogásakor többek közt Soltot is megölik, hogy aztán mitől támad fel mégis, az nem világos. A darab végül a Vata-féle pogánylázadással ér véget elég hirtelen és furán egy kivetített szöveggel, miszerint a Vata-féle pogánylázadás, ha rövid időre is, de visszaadta az ősi hitet, vagy valami hasonló – mondjuk úgy – szentimentális/patetikus marhaság.

Nyilván elsőre is adja magát az összevetés mind műfajilag, mind témakörét tekintve az István, a királlyal, mint – mondjuk úgy – alap magyar rockoperával (bár a rockszínházas Sztárcsinálók 1-2 évvel megelőzte, de valamiért nem kapott akkor felhajtást, pedig szerintem jobb darab, mégis kevésbé ismert), pláne, hogy István király ebben is kap némi szerepet, mindössze 38 évvel később zajlik a történtet első fele.

Bár látszik a hatalmas belefektetett munka – a darab zeneszerzője és szövegírója Vörösmarty „Ermi” Imre, a Rómeó Vérzik együttes gitárosa – , az egyik problémám az a darabbal, hogy minden szám túl sokrétű, túl színes, túl rockoperás akar lenni, azt többnyire sikerül is elérni, de nincs pl. egyetlen végig gyors darab sem, mikor kicsit nekieresztené a lovakat a szerző, pár sor után vissza is fogja a tempót – azt hiszem, ez az az eset, amikor a kevesebb néha több lenne.

Nos, a Vazul vére szerintem zeneileg (legalábbis az én ízlésem szerint) átlagát tekintve jobb, jóval rockosabb mű, mint az István. A zene többnyire egészen jó rockzene a hard rock és a metál határáról, remek szólókkal (látszik, hogy rockgitáros a darab szerzője), bár az is tény, hogy inkább olyan háttérzene jellegű, amit mondjuk buliban vagy autóban szívesen hallgat az ember hosszabban is, viszont nincs benne egyetlen olyan kiemelkedő, az egész darabot várhatóan befuttató fülbemászó „sláger” sem, mint mondjuk az Istvánban a Véres kardot hoztam vagy a Szállj fel, szabad madár!, amit mondjuk 30 év múlva is énekelne mindenki a rockkocsmában/diszkóban, bár néhány tétel, például a Nem adom semmiért (bár engem kicsit emlékeztet a Kormorán Húzd a harangot c. dalára), az Égjen és a Szabadon önálló rockdalként is megállná a helyét.

 

A szövegről némileg már kevésbé pozitív a véleményem, lehet, hogy nem ártott volna némi segítséget kérni/igénybe venni, mivel a rímek helyenként eléggé bicegnek („Vajon megérte a szenvedés, ha nem marad testvér? / Mindenki elhagyott, fiamat elvette az ég” stb., hogy olyan meglehetősen zavaros részekre ne is térjek ki, mint a „Kezében levágott kéz / Markában 30 ezüstpénz”, itt a rímmel nincs gond, csak mit is akar mondani?).

A színészi játékot az ember nem is nagyon értékelné, hiszen nem jó hangú színészek a darab szereplői, hanem remek hangú rockénekesek, másféle színpadra termettek, különösebb színészi adottságok, pláne komolyabb, főleg tanult színészi eszköztár nélkül, de azt hiszem, a darab nem is erről szól, mintha a rendezői koncepció is a (túlságosan is) egyszerű színpadi megoldásokat helyezte volna előtérbe.

Mindenképpen meg kell említeni még egy mellékszereplőt, ugyanis hatalmasat alakít az Orseolo Péter kutyáját (hmm, kis párhuzam Orwell Állatfarmjának a Napóleonhoz hű és őt mindenki ellen védő kutyáival) játszó színész (táncos?), igaz, egyetlen hangot sem énekel, sőt, az ide-oda mászkáláson és törleszkedésen kívül egyetlen akciója van, amikor megöli (széttépi) az angyalt (vagy mit, azt a karaktert, aki korábban István lelkéért jött), de a mozdulatai, gesztusai annyira élethűen kutyások, amennyire csak embertől ez telhet.

Okvetlenül meg kell emlékezni még az előadás fényét emelő táncosokról is, akik többnyire valamiféle néptáncelemekkel díszített koreográfiát adnak elő, igaz, úgy 800 évnyi időzavar van a történethez képest, bár tény, hogy nem nagyon tudjuk, hogyan táncoltak őseink 1000 évvel ezelőtt. Sajnos, a táncosok bemutatására a darab honlapja sem tér ki (ahogy egyes énekesekére sem, pl. a felvonásokat bevezető Szepesi Richárdéra, a vak fiúéra és a kislányéra, akinek én sem tudom a nevét), pedig megérdemelnék.

Ezenkívül remek a háttérvetítés is az előadás alatt, az ősi motívumokról a növényeken, fegyvereken, kötélen stb. át a Hadak Útjáig (kevésbé ősmagyar hitűeknek Tejút) kiváló hátteret ad a színpadon történtekhez.

A zenei anyag mellett nagy erőssége az előadásnak, hogy nem az országos népszerűségnek örvendő énekesekhez nyúltak a szereposztók, hanem a fiatalabb generáció talán kevésbé ismert, de semmivel sem kevésbé jó hangú képviselőire osztották a szerepeket, akik jól meg is oldják a feladatot. Sajnos, a zenét nem élőben játssza egy zenekar (vagy a zenekar), azaz fél playback a produkció, de ez színház esetében megbocsátható. Talán csak a narráció lehetne kicsit bővebb, hogy vezesse a nézőt, hol is tartunk az időben, és nagyjából mi történik ekkor, mert nem hiszem, hogy mindenki tisztában lenne történelmünk eme kissé zűrzavaros korszakával, ahol István után elég gyors csákányváltásban cserélődtek a királyok az ország trónján.

Mint az elején is írtam, azt nem hiszem, hogy a darab eléri az István, a király sikereinek szintjét, de figyelemre méltó műről van szó, amelynek állítólag folytatásai is várhatóak. Egy színházra szánt estét mindenképpen megér, ha valaki szereti a műfajt, nem fog csalódni.

Vazul vére - történelmi rockopera

Szereplők:
Vazul - Molnár Péter „Stula”
István - Ráduly Levente
Levente - Schrott Péter
Vata vezér - Kálmán György
Torda - Jósa Tamás
Hajnal - Dudás Ivett
Solt - Vörösmarty Imre
Zerind táltos - Király Tibor
Orseolo Péter - Juhász Attila
Mesélő - Szepesi Richárd

 

 


 

 

Szólj hozzá!


A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A héten ez már a második költözködős-fesztiválos hírünk, a másik a cikk végén. Másfél évtized után Balatonszemesről Keszthelyre teszi át...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Loreena McKennitt ismét elhozza Budapestre a kelta zene varázslatos világát

A többszörösen díjazott kanadai énekesnő és dalszerző – 2004-ben megkapta a Kanada Rendjét, és 2013-ban Franciaország Nemzeti Művészetek és Levéltárak Lovagja lett – 2024-ben 24 állomásos tavaszi európai turnéja keretén belül Budapestre is ellátogat, március 24-én érkezik az MVM Dome-ba.

Koncz Zsuzsa az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Az Oasis debütáló lemezét hozza el Liam Gallagher a Szigetre

Újabb fellépőket jelentett be a Sziget. A most közzétett majd' 50 előadó között szerepel Liam Gallagher, generációjának egyik legsokszínűbb és legsikeresebb előadója, az idénre új albumot is ígérő Halsey, a 8 Grammy-t birtokló Skrillex, a 21. század egyik legkiemelkedőbb pop’n’soul énekesnője, Janelle Monáe, az idei Brit...

Kalóztól kongáig: öt jó koncert a közelgő Budapest Ritmo fesztiválon

A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében megvalósuló Budapest Ritmo idén is igazi zene csemegékkel szolgál. A már bemutatott fellépőkön kívül – link a cikk végén – további ajánlatokat teszünk régi/új izgalmas előadók felfedezésére.
Új koncertek