Milyen épület állt korábban a Petőfi Csarnok helyén? Vajon a PeCsán keresztül hogyan óhajtotta domesztikálni az államszocialista művelődéspolitika az ifjúsági kultúrát? A hivatalosan elvárt szocialista művelődéspolitika elveibe hogyan fértek be a deviáns ifjúsági szubkultúrák, a politikailag kényes zenekarok vagy a droghasználathoz hasonló ifjúsági problémák? Hogyan értékelte a sajtó az intézmény megnyitását és működését?

 "A kötet a 2016-ban kiadott Volt egyszer egy ifipark című könyv folytatása. A Petőfi Csarnok bizonyos szempontból az 1984-ben bezárt Budai Ifjúsági Park szerepét vette át és a késői Kádár-korszak egyik kultikus helyszínévé vált" – mondta Murzsa Tímea segédszerkesztő a könyv szerdai budapesti bemutatóján a Magyar Rockhírességek Csarnokában.

Az intézmény egykori közművelődési osztályvezetője, Nádor Katalin felidézte, hogy a nyolcvanas évek elején a Fővárosi Tanács olyan szabadidőközpont létrehozásáról döntött, amely az ifiparkkal ellentétben egész évben üzemel és sok mindent megőriz a művelődési házak funkcióiból. A főváros akkori legnagyobb, 2500 fő befogadására képes ifjúsági szabadidőközpontja 1985-ben a Karthago koncertjével nyitotta meg kapuit. Harmincéves fennállása alatt csaknem 15 ezer rendezvénynek adott otthont, a látogatók száma meghaladta a tízmilliót. Ilyen méretű és elhelyezkedésű intézmény, ennyi funkcióval azóta sincs Budapesten.

Exkluzív fotógaléria az elmúlt 30 év PeCsa-koncertjeiről

Az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja és a Rózsavölgyi és Társa Kiadó gondozásában megjelent könyvben olvasható Bajnai Zsolt írása az épület történetéről, Csatári Bence tanulmánya pedig bemutatja, miként szorították keretek közé, és próbálták ellenőrizni az ifjúsági kultúrát a nyolcvanas években. Ignácz Ádám, a könyv másik szerkesztője azt gyűjtötte össze, miként írt a korabeli sajtó a PeCsáról, amely egyrészt a hivatalos művelődéspolitika intézménye volt, másrészt viszont nem szokványos rendezvényeknek adott otthont. Ilyen volt például Király Tamás divatbemutatója vagy – ahogy Szőnyei Tamás írásából kiderül – 1986-ban a bécsi punkzenekar, a Drahdiwaberl botrányba fulladt koncertje.

"A nyolcvanas években nagyon sok alternatív művészt, dzsessz- és rockzenészt érdekelt Magyarország, sokan olcsóbban eljöttek hozzánk, mint máshová. Együttműködtünk a Multimediával is, amely a Petőfi Csarnokba hozta azokat az előadókat, akiknek a produkciója nem töltötte volna meg a Budapest Sportcsarnokot. Hirtelen Európa-hírűvé váltunk" – jegyezte meg Nádor Katalin.

K. Horváth Zsolt, a kötet szerkesztője a PeCsa egyik legemlékezetesebb koncertjeként kiemelte Nick Cave 1994-es szabadtéri buliját, és megemlítette, hogy az akkor még ismeretlen Nirvana is fellépett itt 1989-ben.

"Nem törekedtünk a teljességre a kötettel. Azért fejeztük be 1993-ban a sztorit, mert az egy fontos korszak éve volt: elindult a privatizáció, már láthatóvá váltak a rendszerváltás fő tendenciái, a Fővárosi Önkormányzat kulturális politikája, és akkor indult a Sziget fesztivál is" – sorolta K. Horváth Zsolt.

A könyv olyan emblematikus rendezvényekkel is foglalkozik, mint a bolhapiac vagy a Csillagfény diszkó. A könyv a csarnok történetét az oldalsó hasábokban szereplő kiegészítő anyagokkal helyezi szélesebb kontextusba, követve a hazai politikai változások főbb eseményeit is. A gazdag képanyagban a fotók mellett korabeli koncertplakátok és műsorfüzetek is szerepelnek.

A legendás koncerthelyszín történetét 2015-ben fesztivál zárta le. Az épületet elbontották, a tervek szerint helyére épülne az Új Nemzeti Galéria.

Nem sokan mentek a PeCsába – PeCsa Záróbuli, I. rész

Mégis elmentünk a PeCsába PeCsa-záróbuli, II. rész