Zene-e, ami nem döngöl földbe?

2021/02/14  ·   Könyvajánló   ·  Mohácsi Mohabácsi Zoltán

Mohabácsi ezúttal Zöldi Gergely Koncz Zsuzsáról írt könyvét olvasta el. Nem friss kiadás, 2018-as, de ez a jó a könyvekben: szavatosságuk sosem jár le.

Zene-e, ami nem döngöl?

A hetvenes-nyolcvanas években cseperedtem és eszméltem. Úgy gondoltam, a zenében akkor lehet jó valami, ha kicsit dzsessze vagy nagyon rockos. Én főleg az utóbbiakkal voltam befogadó. Később a progresszív rock felé való nyitottság is ebből táplálkozhatott. A gyökerekig képtelen vagyok lehatolni, mik lehettek az első benyomások. Azt biztosan mondhatom, hogy a családom nem, ott egészen másfajta zenék voltak a figyelem központjában. 

Tizennégy éves koromtól fogva a nálam négy évvel idősebb, Prof becenevű barátomtól tanultam meg, hogy azért, mert valami nem döngöl a földbe vagy nem annyira technikás, még lehet jó zene. Zoránnal húzott csőbe. Az LGT-t kezdettől fogva szerettem, Zoránnak meg, ugye, Presser írta a lemezeit. A második csali Katona Klári Titkaim című csodája volt. Aztán jött a Szörényi-Adamis-féle Kovács Kati lemez. Aztán Koncz Zsuzsa Menetrend című lemeze. Mondom, csőbe húzattattam...

Már csak azért is, mert Bródy, ugyebár az elmúlt rendszerben a rockzenén belül maga volt az ellenzékiség a közönség számára. Számomra is. Már a P. Mobil, a Beatrice és a Hobo Blues Band előtt is. Bródy neve pedig szervesen összefonódik az Illés és a Fonográf nevével, valamint a KITT-egylet nevével (ami betűszó a Koncz-Illés-Tolcsvay Trió nevéből állt össze). S nem feledhető, hogy Koncz Zsuzsa énekelte a Ha én rózsa volnék-ot. Meg az Egy fiatal költő emlékére című dalt is. Amit egy füst alatt tiltottak be a Jelbeszéd című albumon/mal. Vagyis így vagy úgy Koncz is része lett az ellenzékben levő zenészeknek. Így érdekelni kezdett, amit csinál. 

 

Más kérdés persze, hogy utólag kiderül, minden rockzenész ellenzéki volt, az akkor regnáló rendszer gyakorlatilag egy tömbben veszélyesnek ítélte a beat/pop/rockzenét. De a pénzt szerette kivenni a lemezgyártásból és a koncertezésből, miközben alapvetően lenézte a műfajt. Majd utólag persze az is kiderült, hogy a rockzenészeket egymás ellen is ugratta, köztük is voltak, akik ezért vagy azért, önös érdekből vagy kényszerűségből együttműködők lettek a rendszerrel. De ez sokkal későbbi és nagyon más történet. 

S itt van ez a könyv, meg itt van velünk Koncz Zsuzsa. Ebben az esetben a téma kettős: Koncz Zsuzsáról írjak vagy a róla írt könyvről? A kísértés hatalmas, a cikk hosszának meg végesnek kell lennie, különben a kutya sem olvassa el. Megpróbálom elkerülni, hogy csapdába essek, mégis ez esetben iparkodom a másodikat, a könyvet szem előtt tartani. 

Koncz Zsuzsa személye

Akkor tehát röviden Koncz Zsuzsáról, az előadóról és a személyiségről. Nem ismerem őt személyesen, tehát csak benyomásaim vannak, lehetnek róla. Kezdettől fogva úgy ítéltem meg, hogy tartása van. Mint előadó a tartásából él. Ez egy kicsit rosszindulatú kijelentés, mert egy énekesnek a hangjából kellene élnie. Koncz Zsuzsának közel sincsen olyan jó hangja, mint a kortársainak, Kovács Katinak, Zalatnay Saroltának, Katona Klárinak, Cserháti Zsuzsának. Viszont sokkal több benne a zenei következetesség, illetve, ahogyan mondtam, van benne egyfajta tartás. Ami hidegebbnek, visszafogottabbnak mutatja, mint a másik négy, főleg az első két hölgyet. (Cserháti Zsuzsát az Isten nyugosztalja.) Ez nem hiba, mindössze benyomás. 

Az, hogy nincsen olyan hangja, mint amazoknak, legyen ez bármilyen ellentmondásos is, a rockzenében nem feltétlenül hátrány. Kedvenc magyar példám erre Földes Hobo László, akiről a legnagyobb jóindulattal sem  mondható el, hogy pazar énekes lenne. Viszont hihetetlenül pazar előadó. Ami a magyar rock legnagyobbjai közé emelte. (De azért nem felesleges időpocséklás a részéről, hogy járt énektanárhoz.) Koncz Zsuzsa, úgy fest, sok mindenben konzekvensebb, mint a pályatársai. Elég talán csak a megjelent lemezeinek a számát néznünk. De kiderül abból is, hogy a zenéinek stílusa tényleg meglehetősen következetes.

Koncz Zsuzsa zenéje

Erre az alcímre nem fogok sok szót vesztegetni. Talán ellentmondásos, de a könyvhöz nem sok köze van. Ám kikerülhetetlen, ha őszinte akarok maradni. S ez az alcím, amely végképp teljesen szubjektív. Volt idő, hogy Koncz Zsuzsa minden megjelenő lemezét megvettem. Visszamenőleg is. Aztán már nem. Egyszerűen nem kötöttek le a lemezei. Semmi bajom Bornai Tiborral és a zenéjével, de nagyjából attól fogva hagytak hidegen zeneileg Koncz Zsuzsa lemezei, hogy ő megjelent azokon szerzőként. 

Némileg meghökkenve konstatáltam, hogy hány lemeze jelent azóta, hogy nem vagy csak átabotában követtem már a munkásságát. Tizenegy olyan stúdiólemeze van, amit vagy egyszer meghallgattam vagy nem is tudtam róla. (Ha a tavaly megjelent Szabadnak születtél albumot is hozzászámolom, amiről a könyvben még nem írhattak, tizenkettő.) Mindezzel együtt nem csupán otrombaság, hanem egyenesen ostobaság lenne azt állítani, hogy Koncz Zsuzsa érdektelen előadó. Egyáltalán nem az. Sőt, mi több! Nem kezdem el sorolni azon dalainak a címét, amelyek szerves részévé váltak a magyar zenei kultúrának. Szerintem minimum hármat bárki fel tud sorolni az ország bármely részén.

AKKOR VÉGRE A KÖNYVRŐL

Nehéz eldönteni, hogy ez a könyv micsoda. Mármint azon túl, hogy formailag könyv.

Mindenek előtt leszögezem: a kötet roppant impozáns, nagyon kitalált, nagyon megcsinált. Technikailag és esztétikájában is. Nagyon nem kézikönyv-méret, az olvasásához, a lapozgatásához feltétlenül asztal, támaszték kell. Kézben egy átlag olvasónak nem tartható. Nagyon egyben van, nagyon szép. 

A műfaji meghatározása inkább fotóalbum. Holott egy életinterjúba csomagolt diszkográfia. A koncepció a következő: az énekesnővel készült interjú keretében a nagylemezein keresztül tekinthetjük át a pályafutását. Rengeteg-rengeteg fényképpel. A képek mennyisége magában hordozza, hogy a lényeg nem a szövegen van. Ez nem hiba, csupán tény. 

S mert a képek mennyisége jóval meghaladja a szövegét, tulajdonképpen az utóbbi, logikusan, a háttérbe is kerül. Olyanná válik, akár egy nyaralásról készült családi vetítés: annyi fotónk van, hogy egyről-egyről éppen csak a leglényegesebb dolgot tudjuk elmondani, különben vége-hossza nem lenne a beszámolónknak. Ezért ha bárki Koncz Zsuzsára lenne kíváncsi, tartok tőle, hogy az ő megismeréséhez nem ez a könyv a legalkalmasabb. (Mondjuk ha eddig megtörtént volna, ezután külsőre soha többé nem fogja eltéveszteni őt. :-) ) De olyan nagyon más könyv nincsen...  (Na, jó, egy van: Varjas Endre Koncz Zsuzsa című könyve.

Az egyes fejezetek felépítése könnyen értelmezhető, logikus és átlátható. (A töméntelen fotót mindig tartsd szem előtt!) A fejezet címe mindig a soron következő hanglemez (cd) címe. A törzsszöveg nyúlfarknyi beszélgetés a lemezről, a körülményekről, az akkori aktualitásokról. A beszélgetés után fotók, fotók, fotók, hosszabb-rövidebb magyarázatokkal. Majd jön az újabb lemez, új fejezetben. 

A kérdés az, minek akarjuk olvasni a könyvet?

Ha fotóalbumnak, az égvilágon semmi baj, gond, fenntartás nincsen, gyönyörű, jó minőségű albumot lapozgathatunk, amiben tengernyi fényképet nézegethetünk, ráadásul rengeteg információt is találunk a fényképek mellett. 

Azonban ha egy Koncz Zsuzsáról szóló könyvnek, egy pazar életinterjúnak fogjuk fel, akkor komoly hiányérzetünk támad. Koncz Zsuzsa annyi éve a pályán van, hogy az már történelem. Persze, hogy ennyi évet teljességében nem lehet átadni, elmesélni, átbeszélni, kibeszélni. (Ez Pici bácsinak sem sikerült, mert hogyan is sikerülhetne?) Arról nem is szólva, hogy Koncz Zsuzsának tartása van, voltaképpen senkiről nem mond semmi különöset, rosszat pedig pláne nem. Még a nyilvánvaló tényeket is olyan finoman tálalja, hogy csak a vájtfülűek hallják ki a valós történést. Például amikor a Szörényivel való kapcsolatáról beszél.

Ennek ellenére nem vádolható azzal, hogy semmitmondó, amit mégis elmond. Mi több: konkrétan faltam a könyvet. Mert Koncz Zsuzsának nem csak szép hosszú haja volt, nem csupán jó hangja van ahhoz, amit énekel, nem csupán tartása van művészként és emberként is, nem csak az mondható el róla, hogy tapintatos és körültekintő, hanem az is, hogy mindezekkel együtt érdekesen válaszolgatott Zöldi Gergely kérdéseire. Az már más kérdés, hogy válaszolni csak arra lehet, amit kérdeznek. Amit nem kérdeznek, azt csak elmondani lehetséges. De ha valaki olyan mint Koncz Zsuzsa, akkor magától nem fogja. 

Összefoglalva: ha már ekkora a könyv, ha már ilyen vastag, ha már ilyen szépen, érdekesen összerakott, érdemesebb lett volna akár a fényképek kárára is több teret hagyni Koncz Zsuzsa történeteinek, gondolatainak, véleményének. (Valahogy úgy, mint tette ezt például a Pink Floyd-könyv, az Echos szerzője.) Pasiként a fényképek miatt nem feltétlenül fogom újra kinyitni a könyvet. 

Ja, és nagyon tetszett, hogy ennyi mosolygós portré került beválogatásra a főszereplőről. 

Koncz Zsuzsa weboldala

Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa Corvina, Budapest, 2018)

Ember ennyit nem olvas...

Koncz Zsuzsa, könyv, Zöldi Gergely, Mohabácsi

 

 

Szólj hozzá!


Súlyos állapotban van a Magna Cum Laude egykori vendégzenésze

Súlyos állapotban van a Magna Cum Laude egykori...

"Ha teheted, segíts Te is! Segítsünk EGYÜTT! Imádkozzunk együtt Laláért (Magda Lajos – aszerk.), hogy mihamarabb lássuk magunk között!" –...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Sziget 2022 – az első negyvenesben az Arctic Monkeys, Dua Lipa, a Kings Of Leon, a Bastille és Stromae

„Már javában tárgyalunk a zenekarokkal, és jó eséllyel sikerül majd nagy sztárokkal emlékezetessé tenni a várva-várt visszatérést" – nyilatkozta korábban Kádár Tamás, majd közzétették a 2022-es fesztivál időpontját is: 2022. augusztus 10-15. Most megjöttek első nevek, lássuk, mennyire volt igaza a főszervezőnek.

Diana Krall, Jamie Cullum, Zaz, James Blunt – Tudjuk, mit csinálsz jövő júliusban!

Július 11. és 16. között rendezik meg a 2022-es, tizenkilencedik VeszprémFestet.

Ahová a pápa is gyalog jár

Valójában nem gyalog ment, hanem egy szépséges, fehér Fiat 500-assal, és nem oda, amire a szólás vonatkozik, de ha úgy vesszük, hogy a zene is alapszükséglet, akkor helyben vagyunk.

Koncepciót váltott a Kaukázussal a Road Movie

Azt gondoltuk, az LGT-klippel csak kivételt tett a Road Movie-sorozat, és a hagyományaihoz híven úgy folytatja a megkezdett utat, amelyen az egyes zenekarok a szűkebb pátriájukat mutatják meg egy-egy dallal, de úgy tűnik, vagy a helyek fogytak el (biztosan nem), vagy valami újra vágytak, esetleg tettek (még) egy kitérőt.
Új koncertek