Most viszont helyzet van.
Az Artisjus legutóbbi, 2018-as adatai szerint (ne kérdezzétek, hogy mostanra miért nem sikerült összerakni a 2019-es statisztikát...) Magyarországon a tavaszi, illetve a nyári szezonban 27.217 élőzenés fellépés volt.
Nem nehéz megtippelni az idei tavaszi-kora nyári koncertek számát, a legoptimistább becslés szerint is 0, azaz nulla.
Ráadásul a nyári fellépések is kérdőjelessé váltak, ezért a zenészek elesnek (elesnek? már a padlón vannak...) fő bevételi forrásuktól. Az érdekképviseleti szervezet ezért azt kéri, hogy mindenki, aki tud, segítse a bajba jutott muzsikusokat a saját területén.
Sokat tehet a magyar zenészekért a zeneszerető közönség is. A szervezet azt kéri, amennyiben lehetőségük van vegyenek lemezeket, illetve hallgassanak magyar dalokat az online fórumokon (pl. Spotify, iTunes, Deezer, dalok.hu stb.).
Azt kérik (amit valójában kérni sem kellene), hogy a rádiós és tévés zenei szerkesztők a korábbihoz képest több magyar szerzeményt játsszanak – a Jazzy Rádió, a MTV (Music Television) és a Sláger Rádió már bejelentette ebbéli szándékát.
Az egyesület szerint a rendezvényszervezők is nagyban tudják segíteni a magyar zenészeket, mert egyszer csak véget ér a koronavírus-időszak és újra lesznek fesztiválok, jó lenne, ha minél több magyar produkciót léptetnének fel, ha például elmarad egy-egy külföldi együttes koncertje, azt hazai fellépőkkel pótolják.
Eljátszottunk a gondolattal, mi lenne, ha újra megrendeznék a Sziget fesztivált. Mármint azt a Szigetet, ami sokunk emlékeiben él. Külföldiek tömege nélkül, a Bahia színpaddal, a Krisnások konyhájával, a Táncdalfesztivál sátorral... Minden sarkon állhatna egy Pataky Attila egy alkalmi/feltörekvő formáció, lehetne a Lovardában asztalon táncolni, és tele lenne bódékkal, ahol nem csak egyensört/bort/pálinkát lehetne kapni...
Beindult a képzelet, mi?
Mindenhol azt olvassuk, hogy ha lecseng a járvány, semmi sem lesz olyan, mint amilyen volt...Persze, nem kell feltétlenül, hogy visszafelé forogjon az idő kereke, de egy ilyen nosztalgia-Szigetet szerintem nagyon sokan el tudnánk képzelni, és még akkor is jóleső érzés végiggondolni, mi minden lehetne ott, ha tisztában vagyunk azzal, hogy ez csak egy karanténba szorut ember csapongó gondolatkísérlete...
Fotó innen: 2002: Halálosan szerelmes voltam a Szigetbe
Artisjus, programtörlések, zeneipar, fesztiválok, magyar előadoók, nosztalgia, Sziget
Szólj hozzá!