Itt az ősz, elkezdődtek a kereskedelmi csatornákon a nézőket – reményeik szerint – a képernyő elé szegező showműsorok. A tv2-n két műsor is fut egy-egy hétvégén, az egyik a táncos adás celebekkel, a másik pedig a Sztárban sztár leszek. Ez utóbbi annyiban különbözik a sima szórakoztató társától, hogy itt "amatőrök" versenyeznek a mentorok/zsűri segítségével. A mentorok/zsűri összetétele változott némileg, ami lehet, hogy jót tett a műsornak, lehet, hogy nem. Erre majd még később kitérek. A műsorvezető személye azonban állandó: a kissé egzaltált, mindig stílusos, pöttyet szétszórt Till Attila a házigazda idén is.
A válogatók gyors lezavarása után, múlt héten vasárnap már az első élő showt élvezhették a nézők. Itt kezdődtek a problémák. Semmi kétségem afelől, hogy a mentorok/zsűritagok (és most szerepeljen itt a nevük: Köllő Babett, Tóth Gabi, Majka és Pápai Joci) munkáját a dalkeresésben és a versenyzők felkészítésében egy több emberből álló stáb segíti. Hogy ezek között az emberek között az énektanáron és a koreográfuson kívül kik vannak, azt nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy kevés közük van a zeneiparhoz és a megszólított korcsoport ízléséhez.
A műsorban olykor elfelejtik, hogy bizonyos megformálandó sztárok esetlegesen egy-egy zenekar énekesei, nem pedig szólóban működő művészek. Aztán vannak speciális esetek, ahol kiderül, hogy még arról sincs fogalmuk, hogy vannak olyan bandák (ez általában ún. fiúegyütteseknél szokás), ahol a tagok kvázi egyenrangúak, esetleg úgy, hogy néhány tag rappel, néhányan énekelnek, de a szó klasszikus értelmében (jelentsen ez bármit) nincsen frontember. Ha már megpróbálunk előadókat utánoztatni ezekkel a szerencsétlen versenyzőkkel, legalább arra oda lehetne figyelni, hogy az adott sztárról a felvezetőben ne baromságokat beszéljünk.
Volt ilyen az előző adásokban is, de abban az időben ült a zsűriben egy olyan ember, aki az ilyen ökörségeket kijavította az értékelésekor. Mert ő vette a fáradtságot és utánanézett az összes előadónak (adatoknak, élő fellépéseknek), hiszen nem ismerhetünk mindenkit, és ez nem is kritérium, de legalább felkészülünk a műsorra, ha már hazavisszük azt a bizonyára nem kevés gázsit adásonként. Ez a zsűritag történetesen egy rocksztár, méghozzá a legigazibb rocksztár ebben az országban, úgy hívják: Papp Szabi. Nagyon hiányzik ebből az évadból.
A mostani zsűritagok és már Tilla sem teszi meg ezt. Két momentumot emelnék ki a hétvégi adásból, ezek azt hiszem ennek a szériának a mélypontjai. Az egyik: a Will Smith-t megszemélyesítő fiúról azt találta mondani az egyik zsűritag (Majka) - egyebek mellett -, idézem:
"Ebben a ruhában már mehetnél is a sittre, ott is nagyon szeretnének, jövő héten már Celine Dion számokat énekelhetnél." (Ehhez hasonló beszólás mintha lett volna nemrégiben a parlamentben is, nem aratott osztatlan sikert, de a tv2-ben, főműsoridőben ezek szerint még elfér.)
Azt, hogy a műsor két órája alatt számos alkalommal blackface-eztek, már nem is említem, mert "megszoktuk". De az a típusú, most az ázsiai emberek történetesen a világ legnagyobb popsztárjai ellen irányuló rasszizmus, amit ebben az adásban sikerült produkálni, kritikán aluli volt.
Nyilván bizonyos műfajoknak a megítélése bizonyos körökben nem hízelgő, de talán leginkább azért, mert más bőrszínű, más vallású emberek, országok, földrészek kultúrájának nem ismerete előítéleteket és tévképzeteket szül. Zenei ízlésről itt most nem vitatkozunk.
Történt ugyanis, hogy az egyik fiatal versenyző egy K-Pop együttes dalát kapta. Nyilvánvalóan a Grammy-díjra jelölt Dynamite-ot adta elő, ami ráadásul angol nyelvű, miközben a legtöbb dal koreaiul van. Bizonyára a műsorkészítők azt gondolták, amit sokan: áááá, tingli-tangli koreai pop, kicsit táncikálnak, énekelgetnek, aztán majd lesz valami. A beköszöntőben már kirakták a héttagú BTS (amit következetesen bétées-nek mondtak, miközben angolosan szokás ejteni a nevüket) egyik tagját képként, az azon látható fiút frontembernek titulálva, de nevet nem adva neki.
Pedig van neve: Kim Taehyung, akinek a művészneve mellesleg „V”, amit még Tilla is képes lett volna kimondani.
Bár nem frontember, hanem a három rapperből és négy énekesből álló együttes egyik énekes tagja, de hát kicsire nem adunk. Arról, hogy ezek a fiúk mennyi munkát raknak abba bele, hogy egyszerre énekeljenek és táncoljanak végig stadionkoncertekből álló turnékat, bizonyára fogalmuk sincs a sztárzsűritagoknak. Más kultúra, más munkamorál. De legalább az összes sztereotípiát sikerült felvonultatni 4 perc alatt (és ebben a zsűri ún. értékelése is benne van). Parókát adtak a fellépő fiúra (Gábor Márkó), ami tök szükségtelen volt. Komoly mellkasszőrzetet festettek neki, miközben az ázsiai férfiak jellemzően nem viselnek ilyet, a fiatal srácok meg főleg nem. Azt sose tudtuk meg, hogy melyiküket akarta utánozni, hiszen nevet nem adtak a "gyereknek", de Tilla szerint ez mindegy, hiszen "azt sem lehet eldönteni, hogy fiú-e vagy lány."
Kedves Till Attila. Aki egy Propaganda című műsort készít, testi fogyatékos emberekről rendez filmet az elfogadás jegyében, ilyen böfögéseket még poénból sem engedhet meg magának. Ha nem is miattunk, hanem leginkább saját maga miatt.
Tóth Gabi kimentette magát, hiszen azt mondta: "nem tudom, milyen az eredeti előadó" – ehhez pedig a fentebb írtakat javaslom arról, hogy egy zsűritagnak miként kellene felkészülnie a műsorra, még akkor is, ha a napjának egy jelentős részét nyilván a gyermekével és imádkozással tölti manapság. Köllő Babett operettsztár szerint pedig a "koreai fiúk nem mutálnak, tudod" – megint magas szintű ostobaságról tesz tanúbizonyságot. Soha nem hallotta még a Rolling Stones Miss you című dalát, esetleg Robert Plant-et fejhangon énekelni hosszan. Ja, és hát ki bírta mondani a szájával, hogy "heten vannak és ugyanúgy néznek ki mind a heten" (talán még a nevük is ugyanaz, ezért nem sikerült az elején nevet adni a képen látható fiatalembernek).
Aha, ja.
Értjük a narratívát, de nem kérjük. Legalábbis nem ebben a műsorban, ami alapvetően pont az elfogadásról kéne, hogy szóljon. Pápai Joci valószínűleg rájött, hogy a K-pop mégsem olyan baromi egyszerű, mint ahogy először gondolta, de letojta, jó lesz ez ide. Egyedül Majka volt az, aki valamit tudott a BTS-ről, és megjegyezte, hogy ezt nem lehet ilyen alibisen utánozni, sokkal többet kell dolgozni rajta.
Nem akarnám a BTS-t piedesztálra emelni, de csak párat kell kattintgatni, és megtudja az ember (a Google a barátunk), hogy nem ugyanúgy néznek ki mind a heten, nagyon különböző hangjuk van, nagyon más személyiségű a hét fiú. Nem tinibanda, huszonéves fiatalemberek mind, többen közelebb a harminchoz, és a rajongótáboruk sem csak kiskamaszokból áll. Négy énekes és három rapper van, mindannyian több hangszeren játszanak, mindannyian fiúk és egyiküknek pont olyan fülbevalója van, mint Pápai Jocinak a kérdéses adásban, másikuknak meg olyan, mint Majkának. Iszonyatosan sokat dolgoznak, de ez nálunk talán nem akkora érték, mint Koreában. Hazájuk nemzetközi nagykövetei, az iskolai bullying és kirekesztés szószólói az ENSZ-ben, nagyon tehetségesek és rendkívül szórakoztatóak. Saját maguk írják a dalaikat, a szövegeket, a dallamokat és a rap-betéteket is. Hónapok óta a Billboard első helyén tanyáznak, a héten éppen a Coldplay-jel közös új dalukkal. Talán Chris Martint kellene megkérdezni, hogy miért szerette meg őket annyira, bizonyára szívesen válaszolna hosszan. Papp Szabi, gyere vissza!!!
Érdemes még megnézni a közösségi oldalakat: az Instagramon a műsornál a fellépők képei alatt 10-50-100 komment van, Gábor Márkó (aki megpróbálta a BTS-t utánozni) képe alatt pedig több, mint 400, de nem a fiút bántják, hanem a műsorkészítők és zsűri tájékozatlanságát és rasszizmusát kérik számon. Hab a tortán, hogy a tv2 még meg is jelölte az együttest az Instagram-posztnál. Ha látta is valaki a BTS stábjából a produkciót, remélhetőleg a műsorban elhangzott gusztustalanságokat nem értették.
Mondják, hogy a BTS rajongói fanatikusok. Lehet. A rajongók ilyenek. De amíg kis hazánkban ilyen rasszista elszólások lehetnek egy főműsoridős showban, addig minden előadó rajongói meg fogják védeni a kedvencüket.
És álljon itt egy komment, amivel történetesen teljesen egyetértek, és amennyi ismeretem nekem van a BTS-ről, annak tükrében biztos vagyok benne, hogy így is lenne:
"Ha a BTS tagjai látták volna ezt a produkciót, azt mondanák: nagyon szép munka és a fiú keményen dolgozott, hogy ez jó legyen."
Általában ez a hozzáállásuk. Van még mit tanulnunk tőlük.
Sztárban sztár leszek, BTS
Szólj hozzá!