2028-ig a zenei alkotók jövedelméből 10 milliárd euró kiesést okozhat a mesterséges intelligencia

A 116 ország 227 közös jogkezelőjét összefogó, több mint négymillió alkotót képviselő CISAC által megrendelt tanulmány az első, amely globális szinten vizsgálja meg a mesterséges intelligencia potenciális gazdasági hatásait.

Öt év múlva, 2028-ban az MI-vel generált zene piaci értéke 16 milliárd euró lesz; összesítve öt év alatt 40 milliárd euróval számoltak. A zenei alkotók számára ez évenként növekvő bevételkiesést jelent, főleg a digitális, a televíziós és rádiós, valamint a háttérzenei jogdíjakban. Még nagyobb veszteségre számíthatnak azok, akik az audiovizuális területen dolgoznak.

Mi miatt van a para?

• Már most sikeresek és ismertek azok a szolgáltatások, amelyekkel a felhasználók zenéket írathatnak szöveges promptokkal, ezeket megoszthatják egymással.
  
  
• Várható az is, hogy erre szakosodott cégek árasztják el a stream szolgáltatók katalógusát MI-vel generált zenékkel; főként a relaxációt, tanulást, fókuszálást, elalvást stb. segítő playlisteket. Sokak szerint várható az is, hogy maguk a szolgáltatók is készítenek ilyen zenéket, amelyeket általános és személyre szabott playlistek segítségével juttatnak el a hallgatókhoz (amennyiben továbbra is megmarad az a jogi keret, amelyben ezek költséghatékonyabbak a szolgáltatók számára). Az elemzés szerint 2028-ra várhatóan a stream platformok bevételének 20%-a származik majd MI-vel generált zenéből.
  
  
• A háttérzenében egyre nagyobb teret kap az MI, legyen szó olyan hagyományos felhasználásokról, mint az üzlethelyiségekben megszólaló vagy a filmekben, reklámokban hallható háttérzene; vagy éppen az olyan újabb területekről, mint a közösségi médiába a felhasználók által feltöltött videók. Mivel ezeken a területeken a felhasználók számára az MI a költségek gyors lefaragását ígéri, a PMP Strategy előrejelzése szerint öt év múlva az ún. könyvtárzene (háttérzenei célra optimalizált, előre megírt funkcionális zene) bevételeinek 60 százaléka már mesterséges intelligenciával készült zenékhez lesz köthető.
  
  
•  Kisebb mértékben, de várható az MI előretörése a filmekben, reklámokban akkor is, amikor a zene a figyelem középpontjában van; ez inkább az alacsony költségvetésű produkciók esetén valószínű.

• Teljes audiovizuális művek létrehozása MI-vel: ezek feltehetően leginkább a közösségi oldalakon fognak terjedni, de bizonyos területeken – pl. rajzfilmek, reklámok – akár a televíziókba vagy a videostream platformokra is bekerülhetnek.

• MI-vel segített rendezői munkák: bizonyos feladatok kiváltása MI-vel csökkenti a produkció költségeit.

• Szinkronizálás, feliratozás: a mesterséges intelligencia által előállított fordítások egyre „emberibbek” lesznek, az ezen a területen dolgozók jövedelmét minden másnál jobban fenyegeti az MI (öt éven belül akár több mint felét).

• Forgatókönyvírás: egyes feladatok költséghatékony automatizálása a forgatókönyvírók jövedelmének 20 százalékát fenyegeti.

Mindezek arra a forgatókönyvre vonatkoznak, ha a generatív mesterséges intelligencia szabályozása nem változik érdemben.

Mi úgy gondoljuk, a technológia fejlődésének keresztbe feküdni értelmetlen. Azt is jól lehet látni, hogy ha a gyártás olcsóbb az MI felhasználásával, akkor egy percet sem fognak gondolkodni a produkciók létrehozói. Az évtizedes tapasztalatok azt mutatják, hogyha van olcsóbban elérhető, azonos célt (pl. nem sokkal rosszabb “műélvezetet”) elérő “termék”, akkor lesznek olyan piaci szereplők, amelyek ezt fogják választani a jogvédett emberi alkotások helyett. S tisztában kell lenni azzal is, hogy amit fel lehet használni rosszra vagy rosszul, azt mindenféle erkölcsi dilemma nélkül fel is fogják használni egyesek (sokak) – az emberekre, magukra bízni, mi a méltányos használat és mi nem, finoman szólva is eléggé kétséges eredménnyel zárulna.

Mi akkor a megoldás?

Az Artisjus jogászai szerint például az, hogy ha ugyanolyan jogdíjat fizetnek a kereskedelmi felhasználók az emberek és az MI által írt zene után. Így kiesne a rendszerből a “lehet, hogy nem olyan jó, de olcsóbb” típusú ösztönzés. (A díjigény hazai bevezetése nem ütközne uniós előírásokba, hiszen nem jogvédett zenék felhasználásáról szól.)

Fontos kérdés az is, hogy ha egy MI-fejlesztő a modelljét jogvédett művek használatával akarja betanítani, ahhoz engedélyt kelljen kérnie a jogtulajdonostól, és ezért megfelelő kompenzációt fizetnie. Sokan gondolják azt, hogy az “output” oldalon, tehát az MI-vel készült zenék felhasználása nyomán is valamiképpen anyagilag el kellene ismerni, hogy az adott zene nem jöhetett volna létre, ha nincsenek az emberek által alkotott művek.

A világon elsőként amúgy az EU fogadott el a mesterséges intelligenciát szabályozó rendeletet. Ez előírja a fejlesztőknek, hogy átlátható módon, a felhasznált műveket nyilvánosságra hozva kell betanítaniuk a modelljeiket. Ugyanakkor ilyen szabályozás nincs az Egyesült Államokban (ahol már számos per indult, amelyek tétje az ún. méltányos használat alkalmazhatósága az MI esetében), sem más fontos gazdaságokban.

Az Artisjus véleménye szerint egy, a kultúrája védelmére érzékeny tagállam számára nyitva áll az önálló szabályozás lehetősége. Nem ez lenne az első eset, hogy a hazai szerzői jogi jogalkotás nemzetközi példát mutatva innovatív megoldással élen jár az egyensúly helyreállításában.