"Ma hajnalban elment a legjobb barátom, egyben cégtársam, Ferich Bazsi. Kurvára korán. 36 éves volt. Bazsi nem a konvencionális dolgok híve volt, ezért én sem konvencionális búcsúszöveget írok róla.

2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez. Együtt találtunk ki minden hülyeséget is, nagyon egy húron pendültünk, ami a poénkodást illeti. Néha nem voltak határaink ebben, sokan nem is értették a vicceinket. Mi viszont nagyokat nevettünk együtt. A Blind egy underground banda volt, de a Bazsival töltött időszak volt az egyik legsikeresebb korszaka.

Amikor felvettek a Magneotonba és belekezdtem a zenekarok menedzselésébe, minden áldott nap a melómról beszéltem vele. Ő ajánlotta a Cloud 9+-t, én pedig megmutattam a főnökeimnek. Ez volt az első banda, amelyet sikeresen menedzseltem, menedzseltünk Bazsival. Amikor őt is felvették a céghez, nemcsak barátok és zenésztársak, hanem kollégák is lettünk. Igazából ezzel a munkával teljesedett ki ő.

Amikor megalapítottuk a Supermanagementet, hatalmas kockázatot vállaltunk. A mai napig hatalmas hálát érzek a Wellhellónak, hogy bíztak bennünk, hiszen feladtak egy nagykiadós hátteret két fekete humorú hülyegyerek által összegrundolt, no name vállalkozásért. Velünk tartottak az újrakezdésben. Egy pici lakásban volt az első irodánk, Bazsi albérletében. Az első pár hétben csatlakozott az Anna and the Barbies és leszerződtettük a Follow the Flow-t. Aztán egyre nagyobb lett a cég. Megszállottként dolgoztunk, 24/7-ben. Egyre nagyobb irodákba kellett költöznünk, egyre több szuper, aranyos kollégánk lett. A cloudos Biksi Gabi beajánlotta nekünk Dzsúdlót, Szakács Geri a Follow-ból pedig Azahriah-t és Desht. A kis független kiadónkból, menedzsmentünkből komoly vállalkozás lett.

Balázst imádták az előadóink, kollégái. Über-maximalista volt a melóban, nem elégedett meg sosem a második hellyel. Folyamatosan azon agyalt, hogyan lehetnénk még jobbak és jobbak.

Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem. Soha nem emelte fel a hangját gyerekei jelenlétében, olyan kedves volt velük, hogy mindig ő lesz az egyik legnagyobb inspiráció számomra gyereknevelésben. A családja számára a létező legjobb programokat találta ki, bejárták a fél világot az elmúlt pár évben. Nagyon ügyesen választotta meg a pihenéseik helyszíneit, és nagyon szerette másoknak is átadni az ilyen jellegű információkat. Ennek köszönhetően jártam én is a családommal rengeteg szuper helyen, amelyek létezéséről korábban nem is halottam.

Imádott menő dolgokat kitúrni a szeretteinek, barátainak. Ha lakás kellett, akkor órákig nézte az ingatlanos oldalakat, és a lehető legjobb kecókat találta meg. Ha autó, akkor arra függött rá és olyat keresett, ami a lehető legmegfelelőbb volt a kérdező céljainak.

Pátyon, a Ferich pincészetben rendeztem minden èvben a szülinapi bulimat, ami lassan átalakult Supermanagement Piknikké. Sok-sok legendás sztori történt ott, sok embernek vannak ezekről a bulikról szuper emlékei.

Persze voltak vitáink is. Egyszer nagyon megsértettem, és hiába kértem bocsánatot, egy darabig nem volt minden perfekt közöttünk. A kapcsolatunk akkor vált újra tökéletessé, amikor 3 évvel ezelőtt a legrohadtabb betegséggel diagnosztizálták. Az elmúlt időszakban soha semmin nem vitáztunk, mindent teljes egyetértésben csináltunk. Már most iszonyatosan hiányzik.

Nagyon szeretlek Bazsi."