A Dalszerzők Napját 2018-ban az Artisjus Egyesület hívta életre azzal a céllal, hogy felhívja a közönség figyelmét a zenei produkciók mögött zajló alkotómunkára és alkotókra. A Dalszerzők Napján évente egyszer megünnepeljük a magyar zenei szerzőket, akiknek kedvenc dalainkat és zeneműveinket köszönhetjük.

Hogy miért pont októberben?

1965-ben a kultikus Bosch klubban – melyet azóta poptörténeti emlékponttá avattak – ekkoriban játszották először közönség előtt az első magyar nyelvű rockdalt, Bródy János és Szörényi Levente alábbi dalát, az Illés-együttes előadásában.

Magyarországon tizenötezer zeneszerző, dalszerző és szövegíró kap jogdíjat művei után. Munkájuknak köszönhetően évente 23 ezer új dal születik, az Artisjus adatbázisában jelenleg 374 ezer magyar mű szerepel.

„Ha az ember talál magának egy jó dalt, akkor az tényleg egy életen át is erőt tud adni neki. Sőt, nem csak erőt, nagyon sok mindent. Mert egy dalon belül is lehet, hogy az egyik sor az erőről szól, a második az igazságról, a harmadik a szerelemről, a negyedik az elvesztésről, az ötödik a búcsúzásról. Olyan érzéseket tud adni, amitől rájövünk arra, hogy milyen jó embernek lenni. Jók ezek az érzések, még akkor is, ha fájnak, mert ez az élet. Szóval egy jó dal valahol az élet tükörképe kell, hogy legyen. Valószínűleg nem a Yesterday a világ legjobb dala, de nekem valamiért mégis a világ legszebb dala” – árulta el Molnár Ferenc Caramel, dalszerző, énekes.

„Szerzői pályafutásom legmeghatározóbb élményét 1990-ben éltem át, én akkor szembesültem a zenében rejlő óriási erővel. Nem sokkal a rendszerváltás után Temesváron játszottunk a Bikinivel, és az ötezer fős közönség sírva énekelte velünk végig a koncertet. A rendezvény végén megkérdeztünk egy fiatal lányt, hogy miért sírt. Azt felelte: azt hittem, én már sohasem élhetek át hasonlót. Még abban az évben végigturnéztuk Erdélyt, és szinte mindenütt ugyanebben a hangulatban fogadtak minket” – mesélte Németh Alajos Lojzi, dalszerző, a Bikini együttes basszusgitárosa.

„Amikor arra gondolok, hogy a dal erőt ad, eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor egy daltól azt éreztem, bármire képes vagyok és enyém az egész világ. Valószínűleg egy ilyen pillanatban dőlt el, hogy a zenéről fog szólni az életem. Kinyílik valami az ember szívében, amitől az egész teste elkezd bizseregni és ez a pozitív energia sejtszinten hatással van az egész életére. Segít elhinni, hogy a holnap a mánál szebb lehet és ez bátorságot ad, hogy tegyünk is érte. Megható és szívszorító érzés hallani, hogy valakit Blahalouisiana dalok segítettek át egy nehéz életszakaszon. Ilyenkor azt érzem, beteljesítették a céljukat. Hálás vagyok, hogy részesei lehetünk a körforgásnak és továbbadhatjuk, amit mi is valahonnan kaptunk” – osztotta meg Schoblocher Barbara, dalszerző, a Blahalouisiana énekese.

„Ha érdekel valami, amiről úgy gondolom, hogy zenével ki tudom fejezni, akkor azt meg is szoktam írni. Lehet ez egy érzelmi állapot vagy egy számomra fontos, érdekes téma. Ilyenkor nem gondolkodom azon, hogy ez másokra hogyan hat. De ha a darabom végül erőt ad, elgondolkodtat, vagy csak szórakoztat, akkor már célba értem a kompozícióval. Volt, hogy az Orfeusz balettem katartikus élményt nyújtott a hallgatóknak, és előfordult, hogy a tubaversenyem eljátszása mérföldkövet jelentett fiatal szólistáknak. Szerencsésnek érzem magam, jól esik az ilyen visszacsatolás” – mesélte Szentpáli Roland, zeneszerző, tubaművész.

Most már egészen bizonyos, hogy a zene KELL