"A Music Hungary Szövetség, amely a zenészek, alkotók, előadók, koncert- és fesztiválszervezők, zenei menedzserek és rendezvénytechnikai szakemberek érdekvédelmi szervezete, többször is arra kérte a kormányt, hogy hozzon nyilvánosságra egy tervezhető menetrendet a rendezvények számára. A szövetség külön munkacsoportot alakított, hogy egy hatékony és biztonságos zenei-kulturális újranyitási tervet dolgozzanak ki. Három fő hívószóként a tervezhetőséget, a kulturális piac szereplőinek nyújtott azonnali állami segítséget és a kulturális áfa bevezetését határozták meg." (Elmaradó koncertek – mindannyiunk vesztesége)
Szokásos...? Tavaly online volt, idén reménykednek benne, hogy nem lesz az... Az idei rendezvénynek az a célja, hogy számba vegye a zeneipar lehetőségeit és kihívásait a pandémia utáni újrakezdéshez, hogy a szakma képviselői beszéljenek a talpra állás megoldásairól és arról, hogyan lehet jobban alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, miként lehet krízisálló, stabil alapot képezni a továbblépéshez és a fennmaradáshoz.
Arccal a padlón
Próbáljuk megközelíteni a dolgot másképpen, hiszen azt, hogy a covid a földbe döngölte a zeneipart, számtalanszor leírtuk már. Hátha a számok jobban hatnak: 2020-ban az előző években megrendezett évi 60 ezer koncert helyett mindössze nyolcezret sikerült megtartani. Lehetett volna ez a szám nulla is, de volt két csaknem gondtalan, mit sem sejtő hónapunk (január, február), majd nyáron is lehetőség nyílt – U500-as – koncertek megtartására. Mondjuk másképpen: az élőzenei szektor – mintegy 40 milliárdos – éves bevétele több mint 80 százalékkal visszaesett. Minderről Weyer Balázs, a Szövetség elnöke beszélt a konferencia sajtóeseményén. Úgy vélekedett, hogy a zeneipart "megszerényítette" ez a másfél év, és ideje újratervezni a dolgokat. Valahogy úgy van ez, mint amikor valaki hirtelen megbetegedik, s szerencsés gyógyulása után sok mindent átértékel és másképpen csinál. Hogy mennyire vagyunk túl a kóron, azt jelen pillanatban nem lehet megmondani, az viszont biztos, hogy a szakmát komolyan megroppantotta a pandémia, vissza kell erősíteni az immunrendszerét úgy, hogy újfajta, jövő- és válságálló megoldásokat keresnek a benne munkálkodók. Az sajnos tény, hogy az iparág szereplőit kivéreztette a járvány és kifejezetten velük kapcsolatos kormányzati intézkedések hiánya, nem lehet a gitárt csak úgy felvenni a sarokból, és mindent ott folytatni, ahol abbahagyták.
Csokitorta vagy víz?
A félreértések elkerülése végett: a Music Hungary nem kér, nem oszt és nem gyűjt pénzt. A szövetségbe a magyar zene tapasztalt képviselői tömörülnek, és nem kihasználni, értékelni, figyelembe venni a tudásukat, a rálátásukat, az érintettségüket – botorság. Ezzel együtt a krízis alatt nem annyira sikerült párbeszédet kialakítaniuk a kormányzattal, melynek képviselői ugyan rázúdítottak a zenészekre és az előadókra viszonylag sok pénzt, ez azonban olyan volt, mintha a sivatagban vízre szomjazót csokitortával akarnák megmenteni... Nem zenésztársadalmi szinten kezelte a súlyos problémát. A szövetség azonban nem egyemberekben, hanem a zenészek összességében gondolkozik.
Már megint ez az áfacsökkentés
Mai hír, hogy 1,3 milliárd forint keretösszegű pályázatot hirdet hazai és határon túli magyar előadók, könnyűzenei, világzenei és jazzegyüttesek, klubok, rendezvényhelyszínek, kiadók, zenei produkciós szervezetek, ügynökségek, zenei irodák és technikai szakemberek támogatására az Emmi megbízásából a Petőfi Kulturális Ügynökség. Ahogy azt Bánki Erik, a parlament gazdasági bizottságának elnöke megfogalmazta a Bálna-béli, előző konferencián, a kormányzat igazából nem úgy szeret adni, ahogy azt a zenészek elképzelik: inkább célzott támogatásokat oszt – kontrolláltan.
Éppen ezért lenne mindenki számára jó megoldás a 27%-os áfa 5%-ra történő csökkentése – magyarázta Kádár Tamás, a Szövetség társelnöke (plusz Sziget-főnök). Olyan megoldás, amely a zeneipar MINDEN szereplőjének hasznos lenne, nem afféle helikopterpénz, amit kiszórnak a magasból, tovább torzítva a már úgyis eltorzult viszonyokat. A hosszú távú problémákat egy évszakos hacacáré nem fogja megoldani, mint ahogy a Raktárkoncertek sem az a megoldás volt, ami az iparág egészén segített volna. És ezt nem amiatt mantrázzuk, hogy mindenki legyen egyenlő meg ehhez hasonló szlogenek, hanem azért, mert minden szerveződésnek, így a zeneiparnak is megvan a maga ökoszisztémája, ebbe belenyúlni és itt-ott megreparálni többet ront, mint gondolnánk. Egyébiránt a már emlegetett Raktárkoncertek büdzséje csaknem egyenértékű az áfacsökkentés során az államháztartásból esetlegesen kieső összeggel, az Őszi hacacáré pedig még a Raktárkoncerteknél is többe kerül majd. Amúgy meg az a 22%-nyi pénz nem veszne a semmibe: a kapcsolt iparágakon keresztül még több bevételt is termelne, és a szakma minden szegmensének segítséget, sőt, nemzetközi szinten versenyelőnyt is adna.
"Sajnálattal jelentem be, hogy mentális egészséggel kapcsolatos okok miatt nem tudom vállalni a tervezett Faith No More és Mr. Bungle koncerteket. Olyan problémáim vannak, amelyeket a járvány még súlyosbított, és ezek most kihívást jelentenek számomra. Úgy érzem, jelenleg nem tudom azt nyújtani, amit kellene, és nem akarok kevesebbet nyújtani, mint 100 százalékot. Elnézést kérek a rajongóktól, és remélem, hogy hamarosan jóvátehetem az egészet."
"A járvány előtt nagyjából 10-15 ezer ember dolgozott a hang-, fény- és látványtechnikai szektorban, ami a hazai autógyári foglalkoztatottak összlétszámához hasonló. Egy kutatás rávilágított, hogy a szektorban dolgozók kétharmada már a járvány előtt is kiszámíthatatlan körülmények között és nagyfokú bizonytalanságban dolgozott." (Csak hang legyen és fény)
Ezt Mike Patton énekes tette közzé a mai napon (forrás: Hammerworld), és a bejelentést a közönség nagy megértéssel fogadta. Eltűnődtünk, hogy nálunk vajon most milyen visszhangja lenne egy ilyen kommünikének – meglehet, az érintett kapna hideget-meleget, lenne benne büdös a munka, kapálás meg minden földi jó. Temesi Bertalan zenész – dolgozott vagy 105 nagylemezen, például a ma eltávozott Póka Egonnal is – értelemszerűen zenészoldalról (is) látja, mi ment végbe az elmúlt másfél évben a kollégák testében-lelkében. Szorongások és függőségek a covid előtt is léteztek, de akkor volt fóruma – koncertek, bulik, backstage, baráti találkozók, próbák stb. – a kibeszélésnek. A karantén ennek aztán végleg betett, és sokak állapota komolyan rosszra fordult. Kevesen beszélnek erről, éppen a minden áldott nap tapasztalható intolerancia miatt, de például a Cabaret Medrano frontembere, Kamondy Imre egy nekünk adott interjúban elmondta, hogy komoly pánikbeteg lett a bezártság alatt. A konferencia ezzel a kérdéssel is foglalkozni kíván, és nem azért, hogy a zenészek érezzék a törődést, hanem azért, mert a jólét (legalábbis az alavető szükségletek kielégítése) és a jóllét elengedhetetlen a zenélés és a koncertezés kihívásainak teljesítéséhez. És akkor még arról nem is beszéltünk – ha már az egzisztenciámál tartunk –, hogy hányan hagyták ott a szakmát és néztek más, biztosabb jövedelemforrás után, s ezek közül hányan nem fognak már visszatérni részint azért, mert krízisállóbb melót találtak, részint azért, mert az egy-másfél év alatt megtapasztalták, milyen éjszakázás, folyamatos úton levés, hétvégézés nélkül élni... Szóval, lesz miről beszélni.
Mentsük meg magunkat, amennyire lehet...
Az idei konferenciaprogram kurátora dr. Süli András arról beszélt, hogy minden rosszban van valami jó, hiszen ez a krízishelyzet sokkal intenzívebbé tette a szakmai diskurzusokat. A kétnapos konferencia nyitónapja a számbavétel jegyében telik; mik is azok a lehetőségek, amikhez nyúlhat jelenleg a zenei szakma, míg a 18-i nap fókusza és célja, hogy együtt keressenek megoldásokat a pandémia utáni újrakezdéshez, a szektor talpra állításához és ellenállóbbá tételéhez. Ennek kapcsán kiemelte, hogy az EU támogatási rendszeréről, közösségi finanszírozásról és a zenészek direkt támogatásáról, valamint új technológiákról is lesznek beszélgetések. Az újítások közül azt is kiemelte, hogy nagyobb hangsúlyt fektettek a program összeállításánál a fiatalabb generáció képzésére is, így kiírnak majd egy pályázatot fiatal szakemberek számára kedvezményes jegyekre, illetve a programba beépítettek nekik szóló tréningeket és lesznek zenei-, videós és podcast listening sessionök is.
Na de akkor mi lesz jövő nyáron?
Kádár Tamás szerint a Sziget-csoport nagyfesztiváljai visszatérnek, s a veszprémi konferencián az iparág többi szereplője is megoszthatja majd az álláspontját a kérdéssel kapcsolatban.
Addigra, mármint a nyárra jó lenne leküzdeni a szakemberhiányt, így kiderül, hogy visszaáll-e a hit abban, hogy zenélésből meg lehet élni, s az sem lenne rossz, ha a kormányzat érdemlegesen szóba állna a zenészekkel az áfacsökkentés miatt (erre igazán a mai napig nem került sor). A pénzügyi és a pszichés sokk nem kezelhető pillanatok alatt, de valamit jó lenne leküzdeni belőle. 2019. volt az utolsó békeév – hogy 2020-ben újra az lesz-e, ahhoz nagyon sok minden vár a szektorra.
Music Hungary Szövetség, konferencia, Hangvilla
Szólj hozzá!