Az együttes frontembere, Mo Chara (Liam Óg Ó hAnnaidh) augusztus 20-án ismét bíróság elé állt Londonban, miután tavaly a londoni O2 Forum színpadán egy Hezbollah-zászlót lengetett. Az ügyészség szerint ez egyértelműen „a terrorszervezet támogatásának gyanúját kelthette”. Az ügyvédek szerint a vádat a törvényi határidőn túl emelték, míg az ügyészség szerint minden törvényesen zajlott. A bíró szeptember 26-ra halasztotta az ügyet, Mo Chara pedig szabadlábon védekezhet – tehát ez az eljárás most kifejezetten ellene, nem a zenekar ellen folyik.

Glastonbury tisztázva: nincs jogi következménye a Kneecap fellépésének

A Kneecap neve a Coachella fesztiválon is botrányt kavart, amikor az alábbi felirat jelent meg a kivetítőn:

“Israel is committing genocide against the Palestinian people… Fuck Israel, Free Palestine.”

A brit parlamentben antiszemitizmussal vádolták őket, és több zeneipari szereplő szerette volna eltávolíttatni őket a fesztiválokról.

Rap vagy gyűlöletbeszéd? A Glastonbury-botrány tanulságai

A botrány Magyarországot is elérte: a kormány három évre kitiltotta a Kneecap tagjait az országból azzal az indokkal, hogy „antiszemita gyűlöletbeszédet folytatnak” és „nyíltan dicsőítik a Hamaszt és a Hezbollahot”. Így elmaradt a Sziget-fellépésük is. A fesztivál szervezői így reagáltak:

„Ez példátlan lépés, amely szükségtelen és sajnálatos. Elítéljük a gyűlöletbeszédet, de védjük a művészi kifejezés szabadságát.”

A Kneecap válasza sem maradt el:

„Ez abszurd. Orbán Viktor kormánya el akar hallgattatni minket, de nem fog sikerülni.”

Végül aztán a Szigeten is felbukkantak: egy videóüzenet formájában az egyik előadó koncertje előtt. Tehát a Kneecap nem maradt magára.

A  Massive Attack például így fogalmazott:

„Szolidaritás minden olyan művésszel, akiknek van bátorságuk felemelni a hangjukat az izraeli háborús bűnök ellen.”

Hasonló nyílt levelet írt alá több tucat ismert zenész, köztük Paul Weller, Annie Mac, Idles, Shirley Manson, Sleaford Mods, The Pogues és a Thin Lizzy tagjai, és felemelte szavát a rapperek mellett Tom Morello és a Fontaeines D.C. is.

Ugyanakkor nem mindenki fogadta "szívesen" a Kneecap üzeneteit. Sharon Osbourne pl. élesen reagált, Twitteren sürgetve a zenekar amerikai munkavízumának visszavonását, s Magyarországon több mint 150 művész és közéleti szereplő, köztük az Oscar-díjas rendező Nemes Jeles László, petícióban kérte a Sziget szervezőit, hogy töröljék a fellépésüket.

Mindeközben voltak jelentős, pro-palesztin tüntetések Izraelben is, főként a háború befejezéséért és a túszok szabadon engedéséért. Több ezer ember vonult utcára Tel Avivban és más városokban, a „Bring Them Home Now” mozgalom keretében, amely izraeli civilek és túszcsaládok követeléseit tolmácsolja. Emellett a „Standing Together” mozgalom arab és zsidó aktivistákat hozott össze a társadalmi igazságosságért és a békéért, a gázai humanitárius segítség támogatásával. Ez a fajta demonstráció azonban világosan különbözik attól, ha valaki egy betiltott terrorszervezet mellett áll ki. Támogatni egy nép szenvedésének enyhítését, vagy felszólalni egy elhúzódó konfliktus humanitárius vonatkozásaiért – az demokratikus joggyakorlás része. Ezzel szemben egy terrorszervezettel való azonosulás – mint a Hezbollah zászlajának felmutatása – jogilag és morálisan is súlyosan megkérdőjelezhető.

A Kneecap körüli vita jóval túlmutat a zene világán: politikai, jogi és morális kérdésekről szól. Miközben bírósági ügye szeptemberben folytatódik, a trió neve továbbra is ott van a legvitatottabb és legismertebb zenekarok között. Magyarországon ráadásul különösen hangsúlyossá vált az, hogy sosem léphettek fel, pedig minden bizonnyal beleillettek volna a fesztivál sztárjai közé.

És van ebben egy keserű hazai párhuzam is: a magyar zenészek is megérezhetik, milyen az, amikor kiállásuk egy ügy mellett vagy ellen nem találkozik a regnáló kurzus nézeteivel. Az elmúlt hetekben láthattunk koncertlemondásokat, szidalmazásokat, sőt, listázásokat is. Bár bírósági eljárásig még nem jutottunk el, sokan attól tartanak, hogy bizonyos témák – például a drogpolitika vagy társadalmi tabuk feszegetése – kapcsán előbb-utóbb majd fogást kereshetnek egyes zenészeken.

A Kneecap története tehát egyszerre globális és lokális tükör: rámutat arra, hogyan válhat a zene a szólásszabadság és a politikai hatalom közötti harc színterévé – legyen szó Belfast utcáiról, a Sziget nagyszínpadáról vagy éppen a budapesti klubokról.