A nemrég nálunk járt Carlos Santana (77) és az eleddig egyetlen alkalommal (2006. július 18.) Budapesten koncertező Eric Clapton (80) neve hallatán a rockzene történetének legnagyobb pillanatai jutnak eszünkbe – de most a legendák egy új, globális fesztivál ötletével rukkoltak elő. Santana nemrég egy interjúban elárulta, hogy "globális karaván" formájában szeretne létrehozni egy háromnapos zenei eseményt, amely a legendás Woodstock fesztivál szellemiségét idézné meg.

Nem szó szerinti utazó karavánra kell gondolni, hanem egy világ körüli turnéra, amely több nagyvárosban rendezne fesztiválokat az eredeti Woodstock szellemében. Tehát nem egy fix helyszínen megtartott esemény lenne, hanem egy több várost érintő koncertsorozat (pl. Európa, Amerika, Ázsia nagyvárosaiban), 3 napos fesztiválformátumban – Santana szavaival: „péntek–vasárnap, ünnepelve a zenét, békét, szeretetet”.

A tervek szerint Eric Clapton, az Earth, Wind & Fire és más ikonikus előadók is részesei lennének az eseménynek. A szervezési tárgyalások már zajlanak, és a lehetséges időkeretet 2025 és 2027 közé teszik.

De mit is jelentene ez valójában? Miért tekintünk még mindig vissza áhítattal Woodstockra, és mennyiben lenne más egy mai "Woodstock"?

Woodstock – a legenda születése

Az eredeti Woodstock Fesztivált 1969. augusztus 15. és 17. között rendezték meg Bethel városában, Max Yasgur tejgazdaságán. Az eseményt eredetileg mintegy 50 ezer résztvevőre tervezték, végül több mint 400 ezer ember gyűlt össze a béke és zene jegyében. A rendezvény olyan legendás fellépőket vonultatott fel, mint Jimi Hendrix, Janis Joplin, The Who és természetesen a fiatal Carlos Santana is. Eric Clapton viszont nem lépett fel az eredeti 1969-es Woodstocki Fesztiválon, bár a neve felmerült, és a Blind Faith nevű zenekarával részt vehetett volna a bulin, végül nem szerepelt a fellépők listáján. (Érdekesség, hogy John Lennon is elutazott volna vele, de nem jutottak el az Egyesült Államokba.)

Bár technikailag és logisztikailag kaotikus volt – sárral, esővel, és szervezetlenséggel küzdöttek –, mégis a hippi-korszak szimbólumává vált. Nem csak koncert volt: társadalmi mozgalom, békeüzenet, közösségi élmény. Az 1970-ben megjelent dokumentumfilm és élő album világméretűvé tette a fesztivál mítoszát. A Michael Wadleigh rendezte, Oscar-díjas dokumentumfilm a legikonikusabb és legátfogóbb alkotás a fesztiválról. Szinte alapműnek számít, ha valaki meg akarja ismerni a Woodstock hangulatát és eseményeit. (Hosszabb, rendezői változata is létezik.)

Fesztiválok akkor és most

Az elmúlt évtizedekben a fesztiválok koncepciója gyökeresen megváltozott. Míg Woodstockon belépődíjat ugyan terveztek, de végül szinte mindenki ingyen vehetett részt, ma a fesztiválok többsége előre megváltott jegyekkel, VIP-zónákkal, szigorú beléptetéssel működik.

A technikai háttér szintén forradalmasodott: ma már tökéletes hangosítás, több színpad, valós idejű közvetítések és közösségi médiás jelenlét biztosítja, hogy a világ bármely pontjáról követni lehessen az eseményeket.

Társadalmi szempontból is eltérő a hangsúly: míg Woodstock a vietnami háború ellenzése és a társadalmi forradalom szimbóluma volt, addig a mai fesztiválok elsősorban élményfogyasztási formák, amelyekhez szponzorok, brandek, marketingstratégiák kapcsolódnak.

Woodstock – minden fesztiválok anyja?

Fontos látni, hogy Woodstock előtt is voltak már jelentős fesztiválok: például a Newport Folk Festival vagy a Monterey Pop Festival. Ezek azonban nem értek el akkora kulturális áttörést, mint Woodstock. Nem véletlen, hogy a "Woodstock" név azóta is etalonná vált minden hasonló rendezvény számára.

A Santana–Clapton projekt: új szellem, modern keretek

A Santana és Clapton által tervezett új fesztivál tehát nem egy egyszerű múltidézés lenne. Ha megvalósul, a globális karaván egyfajta híd lehetne a régi eszmék – béke, zene, közösség – és a modern technológia, szervezés, fenntarthatóság között.

De vajon lehetséges-e újra feléleszteni egy olyan korszak szellemiségét, amely szorosan összeforrt az akkori társadalmi és politikai kontextussal? Erre csak az idő adhat választ. Egy biztos: ha Santana és Clapton valóban életre hívják Woodstock 2.0-t, az több lesz, mint egy koncertsorozat. Ez egy kulturális állásfoglalás lehet a 21. század zenei térképén.

Santana Woodstock óta stabilan játssza az Europa-t: teltházas best of az MVM Dome-ban

Game over: hősies küzdelem után végleg elbukott a Woodstock 50 Amerikában

Tudtad?

Ezek a filmek nem születhetek volna meg, ha nincs Woodstock:

• Jimi Hendrix a Woodstock fesztiválon (Jimi Hendrix: Live at Woodstock - 1999): Ahogy a cím is mutatja, ez a film Jimi Hendrix legendás fellépésére fókuszál.
  
  
• Woodstock Diary (1994): Ez egy háromrészes dokumentumfilm, amit a fesztivál 25. évfordulójára készítettek. Részletesebben bemutatja a fesztivál keletkezését és kulisszák mögötti felvételeket is tartalmaz.
  
  
• Woodstock a kertemben (Taking Woodstock - 2009): Ang Lee rendezte ezt a zenés vígjátékot, amely egy igaz történeten alapul. A film főleg a fesztivál szervezésének körülményeire és az "amatőr" szervezőkre, valamint a félmillió látogatóra koncentrál. Bemutatja, milyen furcsa véletlenek során került a fesztivál a White Lake-i helyszínre, és milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük a szervezőknek.
  
  
• Szelíd motorosok (Easy Rider - 1969): Bár nem közvetlenül Woodstockról szól, ez a hippikultúra egyik legmeghatározóbb filmje, ami a korszak szellemiségét, a szabadságvágyat és a társadalmi változásokat dolgozza fel, és erősen kapcsolódik a woodstocki érához.
  
  
• Az omega ember (The Omega Man - 1971): Ebben a poszt-apokaliptikus sci-fiben Charlton Heston karaktere egy elhagyatott moziban néz egy Woodstockról szóló filmet, ami egy érdekes kontrasztot teremt a régi béke és a jövőbeli pusztulás között.
  
  
• Forrest Gump (1994): Bár csak egy rövid, de emlékezetes jelenetben látható, a film főhőse, Forrest Gump véletlenül részt vesz a Woodstock fesztiválon, és találkozik Janis Joplinnal. Ez a jelenet jól illeszkedik a film azon vonulatába, hogy Forrest Gump kulcsszereplője Amerika történelmének fontos eseményeiben.