A Zeneakadémia kamarazene-oktatásának elsődleges célkitűzése, hogy a muzsikusok korábban már megszerzett hangszeres technikáját alapul véve fejlessze tovább a zenei párbeszédkészséget, s így az intézmény műhelyéből világszínvonalú kamarazenészek kerülhessenek ki. Ezúttal négy fiatal vonós és zongorista diák mutatja meg tehetségét a Nagyterem pódiumán. Kodály Szonatinájának szólóját Kerpely Jenő játszotta az 1910-es bemutatón, Bartók rapszódiájának pedig mind hegedű-zongora, mind hegedű-zenekari változatát Szigeti József mutatta be 1929-ben. Liszt zongoraműve szólóhangszeres kompozícióként kivételt képez az estén. Az 1858-ban keletkezett darabot egy 13 évvel korábbi spanyol koncertkörút ihlette, a szerző két népszerű dallamot is felhasznált benne. A három magyar komponista mellett Brahms szonátájának is van magyar vonatkozása: a művet Hubay Jenő mutatta be 1888-ban Budapesten, a szerző zongorakíséretével.