Dohnányi 2022-23 / 5

Műsor:

Johann Strauß: Waldmeister-nyitány
Guido Mancusi: „Stil & Eleganz“ keringő
Friedrich Gulda: Csellóverseny
Franz Schubert: IX. (C-dúr) szimfónia

Mai hangversenyünket ifj. Johann Strauss egyik kevésbé ismert operettjének nyitányával kezdjük. A Waldmeister (Szagos müge) című színpadi műben a szerző fő motívumként egy olyan keringőtémát álmodott meg, amely magában foglalja a híres Kék Duna keringő első három hangjának fordított arpeggioját. S bár a kortárs kritikusok fanyalogtak e késői mű hallatán, Brahms csodálatát fejezte ki: Strauss pompás hangszerelése Mozartra emlékeztette őt.

Az est folytatásában karmesterünk, Guido Mancusi saját művét, a „Stil & Eleganz”, azaz Stílus és Elegancia keringőt vezényli.

Friedrich Gulda osztrák zongoravirtuóz és zeneszerző, egyik legismertebb műve, az 1982-ben komponált Csellóverseny. A nemes és elegáns csellóhang, valamint a gyakran triviális katonazene ellentétét sikerült ebben a műben összebékítenie.A szólót Lida Limmer csellóművész játssza.

A szünet után Schubert IX. (C-dúr) szimfóniája csendül fel. „Aki ezt a szimfóniát nem ismeri, keveset tud Schubertről” – írta Robert Schumann a szimfóniairodalom e különleges darabjáról.

A „Nagy” C-dúr szimfóniát Schubert életében sosem adták elő nyilvánosan, s nyomtatásban sem jelent meg, így csak a véletlen szerencsének köszönhető, hogy egyáltalán fennmaradt. Tíz évvel a zeneszerző halála után Robert Schumann szerezte meg a szerzői kéziratot Schubert testvérétől, s ő adta tovább Mendelssohnnak, aki 1839-ben vezényelte a mű első teljes előadását. Schumann nem sokkal ezután lelkes beszámolót írt a szimfóniáról, méltatva annak mesteri megformálását és még 1840-ben is megdöbbentően újszerű vonásait.

Schumann a rendkívüli tehetség jeleként értékelte továbbá, hogy Schubert, aki oly keveset hallhatta saját hangszeres műveit előadva, milyen briliánsan hangszerelte meg a művet, s azt is észrevette, hogy a zeneszerző a szimfóniában úgy használja a hangszereket, mint az énekhangokat, s a hangszercsoportokat, mint egy kórust. Ennek talán legszembetűnőbb példája a harmadik tétel, a scherzo középrésze, amelynek szívet melengető dallamait mindvégig a fúvóskórus „énekli” vonóskísérettel. S talán az sem véletlen, hogy az elementáris ritmikájú, Beethoven szimfónia fináléiban gyökerező finálé közepén, a szeretve tisztelt idősebb pályatárs előtti tisztelgésként épp az Örömódából vett idézet szólal meg.