Dohnányi az egyik legnagyobb zenei zseni volt a magyar zenetörténetben, a legnagyobb fejtörést – mint általában a sokoldalú emberek esetében – az okozhatja vele kapcsolatban, hogy zongoristaként, zeneszerzőként vagy karmesterként emlékezzünk-e rá? A kérdést tovább „bonyolítja” Dohnányi világpolgársága: a germán és a magyar zenei nyelvet egyaránt anyanyelvi szinten birtokolta, viharos életrajza pedig végül – Bartókhoz hasonlóan – az USA-ba sodorta az élete végéig honvággyal küzdő, megtört zeneszerzőt, akinek hihetetlen erős zeneszerzői életművét még ma sem ismerjük eléggé. Ezt a hiányt igyekszik orvosolni ez a háromrészes portrésorozat Eckhardt Gábor vezetésével.
„Magam sem írhattam volna meg jobban!” – mondta a történet szerint az idős Brahms, amikor a mindössze 17 éves Dohnányi első komoly művét, a zongorás kvintettet meghallgatta. És ugyanígy csettinthetünk mi is 130 évvel később: micsoda zene! Pompás, virtuóz, erős és valódi, akárcsak a szintén erőteljes német zenei behatásokat mutató csellóra írt gyönyörű Konzertstück. Crème à la Dohnányi!
Szólj hozzá!