Schönberg: 2. vonósnégyes, op. 10
Horti Lilla (szoprán)
Kelemen Kvartett:
Kelemen Barnabás (hegedű)
Jonian Ilias Kadesha (hegedű)
Kokas Katalin (brácsa)
Vashti Mimosa Hunter (cselló)
Debussy: Cselló–zongora szonáta
Kokas Dóra (cselló)
José Gallardo (zongora)
Bartók: Kontrasztok (BB 116)
Kelemen Barnabás (hegedű)
Michael Collins (klarinét)
José Gallardo (zongora)
Sosztakovics: 15. szimfónia (átirat zongorás trióra és három ütőhangszeresre)
Balog József (zongora)
Alissa Margulis (hegedű)
Marc Coppey (cselló)
Rácz Zoltán (ütőhangszerek)
Holló Aurél (ütőhangszerek)
Joó Szabolcs (ütőhangszerek)
Arnold Schönberg 2. vonósnégyese nem csak amiatt formabontó, mert élete legsúlyosabb magánéleti válságát zenébe öntve ebben a műben szakít végleg a hagyományos tonalitással, hanem azért is, mert a vonósnégyes műfajának formai határain túllépve a hangszeres kamarazenébe bevonja az emberi hangot. A Kelemen Kvartetthez csatlakozva Horti Lilla, a Magyar Állami Operaház magánénekese adja elő a harmadik és a negyedik tételben Stefan George két versét. Kései, 1915-ös Cselló-zongora szonátájában – amelyet Kokas Dóra és José Gallardo előadásában hallhatunk – Debussy nem a jövőt, hanem a múltat kutatja: korábbi korok színpadi előadásaihoz nyúl, a darab tételeit saját elmondása szerint a commedia dell’arte figurái inspirálták. Bartók triója, a Kontrasztok eredetileg a jazz-klarinétos Benny Goodmannek és Szigeti Józsefnek íródott, és népzene és művészi zene egyesítésének legmagasabb csúcsát képviseli. José Gallardóhoz és Kelemen Barnabáshoz a londoni Royal College professzora, a klarinétművész Michael Collins csatlakozik a mű előadásában. A koncert második felét egyetlen nagyszabású kompozíció foglalja el: Sosztakovics utalásokban gazdag, lenyűgözően sokértelmű utolsó szimfóniájának Viktor Derevienko által készített átirata zongorás trióra és három ütőhangszeresre.
Szólj hozzá!