Ahogy mozdulatainkban, szavajárásunkban ott élnek a szülők, nagyszülők, ugyanúgy lüktet a mesterek zenéiben is az „ősök ritmusa”. Végtelen láncolat ez, kiszállni nem lehet, rácsodálkozni viszont szép élmény. Mindhárom mű egyfajta tiszteletadásként is felfogható. Britten esetében a címből is nyilvánvaló a volt mester-tanár előtti kalapemelés, Beethoven utolsó előttije talán a koraiaknál is Haydnibb számos részletében, Respighi pedig híres volt szinte mániás múltimádatáról.
Műsor
Respighi
Antik táncok és dalok – 3. szvit
Britten
Variációk egy Frank Bridge-témára, op. 10
szünet
Beethoven
VIII. F-dúr szimfónia, op. 93
Szólj hozzá!