Schubert / Donizetti - MINDENSZENTEK

    Schubert: I. (D-dúr) szimfónia, D. 82
    Donizetti: Requiem

Zenés színház és egyházi zene: két külön világ. Ezért is izgalmas tapasztalat, ha valaki a szerző operáinak ismeretében először hallja Verdi Requiemjét, Rossini Stabat Materét vagy Petite Messe Solennelle-jét. Hasonló élményben lehet részünk a Szerelmi bájital és a Don Pasquale szerzőjének gyászmiséjét hallgatva.
„Ez az utolsó jele szegény Bellini iránt érzett barátságomnak” - írta a Messa da requiem keletkezésének hátteréről Gaetano Donizetti, aki akkor kezdte komponálni e művét, amikor 1835-ben, Párizsban, a Lammermoori Lucia próbái közepette hírül vette a nála négy esztendővel fiatalabb, nagyra becsült pályatárs halálát. Vagyis Donizetti gyászmiséjének keletkezését is egy másik nagy alkotó távozása ösztönözte, akárcsak Verdiét, akinek először Rossini, majd Manzoni elhunyta szolgált késztetéssel a maga Requiemjének megírásához. Abból a szempontból is párhuzamba állítható a két mű, hogy Donizetti sokáig kallódott, s hanglemezen is csak 1989-ben kiadott műve a Verdiéhez hasonlóan megőrzi az operai dallamosságot - az elemzők részben a Verdi-Requiem előfutárát is felfedezni vélik benne -, bár kontrapunktikus részleteket is tartalmaz.
A koncert izgalmas különlegessége, hogy a fotómodell szépségű Speranza Scappucci személyében hölgy vezényli az előadógárdát, azt a folyamatot jelezve, amelynek eredményeként az utóbbi évtizedekben a női nem a karmesteri művészet teljes jogú képviselőjévé vált. A negyvenhat éves itáliai maestra a római Conservatorio di Musica Santa Cecilia és a New York-i Juilliard School of Music neveltje, Riccardo Muti egykori asszisztense. Repertoárja korántsem csupán az olasz mesterek műveire korlátozódik.

Vezényel: Speranza Scappucci

Közreműködők:

szoprán              Pasztircsák Polina
mezzoszoprán    Láng Dorottya
tenor                  Alexej Tatarincev
bariton                Franco Vassallo
basszus             Kovács István

Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Concerto Budapest