Tágas felületei, monumentális építkezésmódja és fennkölt kisugárzása kapcsán nemegyszer hasonlították már templomhoz Anton Bruckner (1824‒1896) zenéjét. Az osztrák szerző V. szimfóniájának előadása az évad talán legnagyobb szabású vállalkozásának ígérkezik a Miskolci Szimfonikus Zenekar bérletes programsorozatában. Kivételes tartalmi dimenziójú remekmű, melynek dramaturgiai íve a legbátortalanabbtól a legfennköltebbig vezet el. S azt akár egyetlen lelki folyamatként is értelmezhetjük: a lélek éjszakájától elindulva, majd a rézfúvós zárókorál emelkedettségéig ‒ mint belső fölragyogásig ‒ megérkezve az út végpontján. Hit, elmélyültség és spirituális erő együttesen van jelen a csodálatos darab hangjaiban; a bruckneri világhoz emellett az osztrák tájélmény ‒ a vidék derűje, a falu-idill és a természet misztériuma ‒ is szervesen hozzá tartozik. Egészében véve az V. szimfónia zenéjével szintézist hívott életre a komponista, későromantikus nyelvezet, klasszikus gyökerű szonáta-formakultúra és újrafelfedezett barokk hagyomány ötvözeteként.
Párhuzamok és ellentétek kettős elve mentén Hidas Frigyes ‒ ahogy jellemezni szokták: „az utolsó magyar romantikus zeneszerző” ‒ Oboaversenye (1951) csendül föl a hangverseny megelőző félidejében. S amiként Bruckner is tette lenyűgöző szimfóniájában, Hidas ugyanúgy beolvasztott késő barokk ‒ illetve a XX. századi zenében addigra teret nyert neobarokk ‒ zenei elemeket népszerű tónusú versenyművének taktusaiba. A hagyományos (gyors‒lassú‒gyors) elrendezésű három tétel azonkívül magyar népies pillanatokat is jócskán tartogat: hangjaiban így régi korok stíluselemei és Kodály Zoltán-i vívmányok hatásai egyesülnek. Szólistaként a miskolci kötődésű, jelenleg Portugáliában élő Bartók Tamás oboaművészt hallhatjuk, s az est dirigenseként első alkalommal látogat el városunkba a világjáró bolgár karmester Rossen Milanov.
Szólj hozzá!