Bartók: Két portré, BB 48b
Bartók: 2. zongoraverseny, BB 101
Beethoven: 3. (Esz-dúr) szimfónia, op. 55 („Eroica”)
Vezényel: Keller András
A Várjon Dénes, Keller András és a Concerto Budapest hangversenyének nyitányaként felcsendülő, Két portré című fiatalkori Bartók-mű az egyik legszebb példája annak, hogy a zeneszerző milyen szorosan kapcsolódott a romantika zenei eszményeihez, mint amilyen a Berliozra vagy Lisztre is jellemző, polaritásra épülő kompozíció.
Az Eroica-szimfónia nemcsak a beethoveni életmű, hanem a 19. század zenetörténete szempontjából is kulcsdarab, máig alapvető módon határozza meg mindazt, amit zenei formálásnak, zenei logikának, zeneszerzői munkának, összességében zenében való gondolkodásnak tekintünk. „Ifjúkoromban – emlékezett vissza Bartók 1927-ben – nem annyira Bach vagy Mozart stílusa volt a szépségeszményem, mint inkább a Beethovené.” Két évvel korábban pedig egy Kosztolányi Dezsőnek adott interjúban Beethoven 3. szimfóniájára is kitérve megjegyzi: „az Eroicát ma is úgy élvezem, mint annakelőtte”.
A koncert a Bartók Tavasz keretében a Zeneakadémiával közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg.
Szólj hozzá!