2013-ban a Yamato ütőegyüttes fennállása huszadik évfordulóját ünnepli. Ennek alkalmából új produkcióval vágnak neki újra a Nagy Útnak, amely során arra hívják a közönséget, hogy szó szerint lépjen a zenekar tagjainak nyomdokába.
ROJYOH - ÚTON címet viseli a Yamato ünnepi műsora, amelyben most itt az alkalom, hogy a hallgatók aktívan is részt vegyenek a zene, a ritmus építésében. Együtt nagyobb zajt csapunk! A koncert során a zenekar vándorlása a dobok ritmusára elevenedik meg, és most a közönség is átélheti ezt az élményt.
"Nagyokat lépünk az úton, és együtt érezzük, hogy a föld ritmusra vibrál a lábunk alatt. Ez az a pillanat, amikor a szívünk dobbanása a közönségével egyszerre hangzik."
A Yamato társulat hihetetlen fegyelmezett módon készül koncertjeire. Egész életvitelük a gamushara jegyében telik, ami hasonlít ahhoz a fajta szerzetesi szigorhoz, amellyel egy shaolin-kolostor vagy egy hindu remete mindennapjai telnek. A csoport tagjai minden reggel 10 km-es futással kezdik a napot, majd súlyzós edzéssel telik a délelőtt legnagyobb része. Délután csoportosan gyakorolják a dobpergetést, majd este mindenki visszavonul, hogy egyénileg tökéletesítse a tudását. A napi létfenntartó szükségleteket – alvást, evést, tisztálkodást – leszámítva folyamatos edzéssel és hangszeres gyakorlással töltik az időt.
A különböző ütőhangszereknek meghatározó, kultikus szerep jutott a japán kultúra több területén, így a hagyományos No-színház és a különböző templomi rítusok során is. A modern taiko-dobolás a XX. század közepén alakult ki, amikor a különböző japán dob dobfajtákból egységes kamarazene szólamait alakította ki Oguchi Daihachi. A század végére akkora népszerűséget szerzett a műfaj, ami Japán-szerte több mint ötezer különböző zenekar megalakulását eredményezte, de világszerte, elsősorban Amerikában, Európában és Ausztráliában is számtalan amatőr és félprofesszionális zenekar létezik.
Szólj hozzá!