Decemberben nyertetek egymillió forintot az Árkád és persze a rajongók jóvoltából. Akkor elhangzott egy ígéret, hogy csináltok egy Fish! Faktor nevű tehetségkutatót. Mikorra várható?
Majd csak ősszel, télen… Nyilván ezt meg kell szervezni, ki kell találni, milyen nyeremények legyenek, hogyan lehet úgy összehozni, hogy legyen tényleg értelme, ne csak megjelenjen a fészbúkon pár poszt, aztán kezitcsókolom. Még az is lehet, hogy sokkal jobb lesz, mint amit én elképzeltem: úgy tűnik, lesznek még olyan segítők, szponzorok, stúdiók, vagy akár ruházati cégek, akik szívesen beszállnának, így nagyobb lehet, mint amit terveztem.
Ez már választási ígéret?
Az. Egy részét nyilván eltettük lemezre, a másik részét, ha már megszavazták, költsük olyan dologra, aminek értelme is van. Szándékunk, hogy legyen egy ilyen, ha nem is színtérformáló dolog, de foglalkozzunk azzal, hogy van egy csomó kis zenekar, akik nem jutnak szóhoz. Ha egy picit tudunk nekik segíteni, akkor tök jó. Tényleg ilyen rendes csávók vagyunk.
Támogattok több kezdő zenekart is?
Igen, annyiban tud megvalósulni a támogatás, hogy elvisszük magunk elé játszani a bandát, vagy megosztjuk a klipjeiket, lájkokat gyűjtünk nekik. Ha hangszereket gyártanék, akkor lehet, hogy csinálnék nekik hangszereket. De inkább nem, mert azok k*rva drágák...:) Egyébként nyitva az ajtó. Rengetegen írnak, hogy szeretnének játszani, de nem tudunk mindenkinek megfelelni. Az sem biztos, hogy van értelme egy kezdő nyíregyházi zenekarnak elmenni Sopronba úgy, hogy senki nem ismeri őket. Nem fognak bemenni rá az emberek, hiába játszanak bárki előtt. Ilyen a morál és a szokás… de majd a Fish! Faktorral!
Annak idején, mikor ti kezdtétek, nektek volt valami támogatói háttér?
A lónak a f*sz* volt inkább. Akkor még mentek az ilyen kisebb, nagyobb, mondvacsinált tehetségkutatók, amikor plázában kellett fellépni valami zsűri előtt, és nyerhettél 4 óra stúdióidőt. Akkoriban, a kétezres évek legelején nem volt ekkora hatalma az internetnek, így ahány embert tudtál vinni magaddal, annyi ember tudott szavazni rád. Persze, ennek megint csak semmi értelme nem volt. A lényeg ugyanúgy működött, ahogy a mai napig is, mondjuk az ilyen hardcore, punk, metal vagy annál egy kicsit tágabban vett műfajokban: ismeretséget tudtunk kötni olyan zenekarokkal, akiket utána fel tudtunk léptetni Budapesten. Mi mentünk hozzájuk vidéki városokba, és így elindult egy kapcsolat. Csak ezen múlik minden. Te gyere hozzánk, mi elmegyünk hozzád. Kölcsönösen próbáljuk segíteni egymást. Ennek volt értelme. Ezt most már nem látom egyébként és ez k*b*sz*tt szomorú. Furcsa, hogy nem járnak el egymás koncertjeire a zenekarok. Annak idején mindenki ott volt a másik koncertjén. A Subscribe-ék eljártak Fish!-re, mi elmentünk Insane-re stb. Mostanában ezek a gyerekzenekarok, akiket hájpolnak, és tényleg k*rv* ügyesek, nincsenek képben, hogy mások mit csinálnak...
Amennyire én láttam, neked nagy szívfájdalmad, hogy nem kaptok kellő állami támogatást.
Ez így nem pontos. Ha a pályázatokra gondolsz, valahol nyertünk, valahol nem. Inkább az volt furcsa, hogy meg tudod nézni, ki mit nyert, és ha követed, hogy fél éven belül ezeknek a lemezeknek hány százaléka teljesült, jelent meg, működik-e ez a zenekar, és a legfontosabb, hogy ki a f*szt érdekel, volt-e koncertje, látta-e őket valaki, haladt-e a sztori? A válasz az, hogy a nagy részének nem. Mi támogatások nélkül is, köszönjük szépen, nagyon jól működünk, de úgy gondolom, lehet ezeket ésszerűbben csinálni. Kapásból tudnék mondani 10 olyan zenekart, aki sokkal jobban megérdemelné, mint a másik 10, aki kapott lehetőséget és nem tudott vele élni.
Nálatok ez a pólós-sapkás-lemezes eladósdi működik? Ebből van elég bevétel?
A pólós-sapkás történet – amit egyébként merchandise-nak hívnak –, tökéletesen működik. A konzervlemezből is készült 500 darab, és van még vagy 40-50 raktáron, ami tök jó, ahhoz képest, hogy mostanában már senki nem vesz lemezt. Nyilván azért csinálunk ilyen egyedi megjelenésű dolgot, hogy megvehesse, aki erre vágyik. De akkor ne egy egyszerű műanyag tokos cédét, hisz ma már ilyet nem hurcol magával senki, inkább letölti. Ha már ajándéktárgyként tekintünk a lemezre – és jó ideje annak kell tekinteni -, vagy ha támogatod a zenekart, az tök jó, de akkor fizessen egy olyan valamiért az az ember, amivel mi is megdolgoztunk, ami egyedi dolog. Visszatérve a kérdésedre, ezek k*rva jól működnek, de ebből nem gazdagszik meg a zenekar és fenntartani sem tudja magát feltétlenül. Nem is tudom már, ki mondta, hogy nem zenét árulunk, hanem életérzést – és minden zenekar ezt csinálja. Bizonyos szinten tökéletesen mindegy, hogy mit játszol, ha jól nézel ki, vagy úgy nézel ki, mint ahogy egy adott műfajhoz kell. Mi ezzel kicsit szembe szoktunk menni. Például nem nézünk ki jól.
Azért erről a női rajongók mást mondanának…;)
Na jó, mondjuk a Matyi meg a Zsolti csinos srácok, André meg úgysem látszik. Folytatva a zenekaros cuccokat: szerencsére van az a felvevő réteg, aki ezeket örömmel megveszi. Mi nekik csináljuk ezeket a termékeket. Termék… ez is egy gusztustalan szó, ha zenekarról beszélünk, de sajnos ez van, és ezzel is tudjuk bővíteni a rajongókat. Ha az utcán szembejön egy jó csaj, hatalmas csöcsökkel, Fish! pólóban, vagy ha Fish! sapkában deszkáznak a srácok a Hősök terén, ez nekünk mind jó reklám.
Egyébként nektek van saját rajongói körötök, akik összejárnak, minden koncerten megjelennek stb?
Erről nem tudok. Nincsen hivatalos fanklubunk, mint a Depeche Mode-nak... ;) De nem is akarjuk erőltetni. Ez vagy létrejön magától, vagy nem. Egy-két éve kihagyhatatlan, fősodorban úszó fesztiválzenekarnak számítunk, ugyanakkor rengetegen nem is tudnak még rólunk, nem vagyunk egy mindenki által ismert és szeretett kedvenc. De ne is legyünk, nincs is rá szükség. Akinek tetszik, az élvezze, akinek nem, az hallgasson mást. Egy koncerten lehet valakinek olyan élménye is, hogy ki volt ez a dagadt f*sz, aki ugatott, meg ott állt egy törpe basszusgitáros, szar is volt, káromkodtak, pontatlanok is voltak, az énekes meg leköpött. Ilyen is előfordulhat, de akkor is megmaradt a fejében. Nálunk a buli az első, és ezt semmi nem b*szhatja el! Az sem, ha én másnapos vagyok és fáj a fejem, vagy szarul szól az énekcucc, vagy valami hülye betéved, és lehugyozza a hangfalat. Nem! Nem engedjük meg, hogy bárki vagy bármi tönkrevágja a bulit. Azt gondolom, hogy ez egyfajta tisztelet a közönség felé. Ha valaki eljön a koncertre, nekünk minden körülmények között a legjobb bált kell csinálnunk, hogy jól érezze magát és valamilyen élményt kapjon. Ha ez nincs meg, akkor egyszerűen szarok voltunk.
Nem zavar, hogy a metálosoknak túl puhák vagytok, a poposoknak meg túl kemények? Valahogy középen álltok, olyan semmilyenek, de inkább középutasak...
Tök jól mondtad, mert ez az a kritika, amit magunkkal szemben is meg tudunk fogalmazni. Amit te mondtál, azt nyilván hallottuk már. Ez pont az, amit az előbb mondtam, hogy nincs egy konkrét közeg, amelynek ez a zenekar egyértelműen szól. Nagyon szomorú, de Magyarországon bizonyos mértékben még mindig az van, hogy vagy metálos vagy, vagy rap-et hallgatsz, vagy diszkós vagy. Mint a kilencvenes években.
Foglalkozol ezekkel a kritikákkal, vagy elengeded a füled mellett?
Nem, mert egyébként nem nagyon találnak meg ilyenekkel. Ez nem kritika, ez tény, és ezzel tisztában is vagyunk. Ugyanakkor említettem neked ezt a 2000-es évek elejét, amikor nagyjából kialakult ez a bizonyos Budapesten és országos szinten is működő kis „rockmaffia”. :) Akkor tényleg mindenki ismert mindenkit, és elindult a pörgés; na, onnan származik egy jókora respektünk. Mi rendes zenekar vagyunk, akik járták és járják a szamárlétrát. Ha, mondjuk, egy hardcore rajongónak azt mondod, hogy Fish!, akkor nem azt mondja, hogy jaaaaj, azok a buzi popos köcsögök, hanem azt, hogy jaaaa, a Fish!, király, oké! (Még ha a zenét nem is feltétlenül szereti.) Nyilván van, aki gyűlöli, vagy csak nem érti, és ezért utálja a zenekart, mert megosztó – többnyire az én személyem miatt -, de ez egy másik dolog.
Te rájátszol erre a színpadi viselkedésre ?
Nem. Ilyen vagyok. Vannak borzalmas f*szfejek, akik a színpadon kezes báránnyá válnak, mert ki kell szolgálni a közönséget. Hát, szerintem meg nem. Vagy vagyunk valamilyenek, vagy nem. Egyébként még a zenekaron belül is voltak furcsaságok annak idején, amikor 7-8 évvel ezelőtt kialakult ez a felállás. Emlékszem, mikor Matyi bekerült a zenekarba, ő is nézett nagyokat a koncerteken, hogy úristen, minket meg fognak verni... Aztán mindenki tisztában lett azzal, hogy ez mi. A zenekaron belül is mindannyian értjük egymás humorát, ismerjük a határokat, és ez tök jó. Ha ezt mások is értik, az meg egyenesen k*rva jó. Felmegyünk a színpadra, és azt mondom, hogy: ’Sziasztok, mi vagyunk a világ legjobb zenekara’. Ez nyilván önirónia, de van, aki ebből annyit jegyez meg, hogy mekkora pofánk van… És a csavar, hogy ha nem gondolod magadról, hogy tényleg jó vagy, akkor nem érdemes csinálni ezt a történetet.
Én azt látom rajtad, mikor a színpadon állsz, hogy úgy viselkedsz, mint egy őrmester. Gyakorlatilag bármit kérhetsz a közönségtől, vígan végrehajtják. Ehhez azért kell egy karizma.
Én is azt gondolom, hogy kell, de nem szabad erőltetni. Szerencsés vagyok olyan szempontból, hogy amikor azt mondják, – és most nem akarok nagyképűen fogalmazni, de nagyon sokszor hallom -, hogy ’te vagy az egyik legjobb frontember Magyarországon’, akkor ezt most egyrészt elhiszem, vagy nem hiszem el, vagy azt gondolom, hogy lehet, hogy igaza van, vagy megpróbálok azzá válni, mert nincs igaza. Én tényleg azt hiszem, hogy ebben jó tudok lenni, másban nem feltétlenül: például egészen szar gitáros vagyok, viszont jó számokat hozok össze, emellett közepes erősségű énekes vagyok, viszont azt gondolom, ezt a zenét és ezt az attitűdöt úgy tudom közvetíteni a többiekkel együtt, hogy az egy teljesen egyedi dolog lesz. Fish! koncerten nem az van, hogy elmentünk a zenekar bulijára, tök jó volt, aztán haza is mentünk, hanem az, hogy húúú baszki, itt mennyi minden történt... Ezen azért túl kéne, hogy mutasson egy koncert. És igen, lehet, hogy van egy ilyen késztetés bennem folyamatosan, hogy mindig az történjen, amit én akarok. Erről a zenekarom tudna a legtöbbet mesélni…;)
Valószínűleg ezért működik ez az „őrmester” dolog is a színpadon, hisz látszik rajtatok, hogy tisztelitek a saját közönségeteket, és ugyanezt vissza is kapjátok.
Ez a természetes működése egy zenekarnak. Csak ez is egy fura dolog. Ez a kölcsönös tisztelet is megváltozott. Ma már a köszönöm szó is olyan, mint a szeretlek – nincs értéke. Nagyon sok zenekar elköveti azt a hibát - nyilván megszokásból -, hogy mindent megköszönnek. Köszönjük, hogy szeretitek a zenénket! Micsoda faszság? Köszönjük, hogy eljöttetek, az rendben van. De mi szerveztük meg a koncertet, a mi sofőrünk vitte oda stb. Én azt köszönöm meg ilyenkor a közönségnek, hogy minket választottak a sok lehetőségből, és köszönjük a figyelmüket. Hatalmas a túlkínálat, rengeteg a zenekar és a koncert, és a legtöbbje még jó is! A közönség el van kényeztetve, nálunk is előfordul, hogy valaki beszól, szerinte rövid volt a koncert a jegyárhoz képest. Na, elmész a p*cs*ba! Jól érezted magad? Igen. Akkor mit hisztizel? Szinte minden zenénk ingyenes, a cuccaink és a jegyáraink is pénztárcabarátak, ez koncepció valahol. Fogalmi zavarok vannak…
Aki még nem járt a koncertjeiteken, annak nagyon nehéz elmagyarázni, hogy ez tényleg szórakoztató. Sajnos, már én is megtapasztaltam saját ismerősi körben, hogy aki csak a zenét hallja, és arra nem feltétlenül vevő, azt szinte lehetetlen rávenni arra, hogy megnézzen titeket élőben.
Ez egyáltalán nem újkeletű. 2001-2002-ben is ez volt, vagyis hogy élőben sokkal jobb a Fish!, mint felvételen. Azóta ez a tendencia jelentősen javult. Azt gondolom, hogy főleg az utolsó két lemezünk már úgy is szól és olyan a fíling rajta, amit ha megmutatsz, akkor el tudja dönteni a kedves hallgató, hogy ez tényleg király, avagy nem. Olyan a hangzása is, meg olyan az egész lemezanyag. Ezek már nagyjából közel állnak ahhoz, amit élőben is tudunk nyújtani. Viszont ezt a fílinget, illetve ezt az életérzést nem tudod beleszorítani egy felvételbe. Most az A38 hajón felvesszük a bulit, ezek jól dokumentálják majd az élő teljesítményt… A Konzervzenével egyébként sikerült egy olyan szintet ugrani, amit ha nem is terveztünk, de reméltük, hogy lesz egy ilyen. Szerintem a legjobb lemezünk és ez abból is látszik, hogy nem maradt kiadatlan szám. Sokan röhögtek azon, hogy ez milyen nagylemez, mikor csak 29 perc az egész. De 2014-ben ez nem kérdés. A Slayer 29 perces lemezt csinált 86-ban és a legjobb lemezük! ;)
A zenekaron belül láthatóan te vagy a főnök. Nem szoktak lázadozni a többiek, hogy elnyomod őket?
Dehogynem, de hát ez van. Régebben többet lázadoztak. De azért ezt nem úgy kell elképzelni, hogy terrorban tartom őket.
Megegyezéses alapon működik, hogy a koncerteken csak te beszélsz?
Ez így kialakult az évek során. Ebbe a részébe én nagyon nem is tudok teret engedni másoknak. Ha meg engedek, akkor sem tudnak élni a lehetőséggel. :)
Kicsit olyan, mintha nem is igazán mernének megszólalni melletted. Inkább beletörődően átengedik neked a terepet.
Lehet, de ha belegondolsz, ők a hangszeres zenészek, elvannak azzal, hogy a számok közt hangolgatnak, vagy isznak egy kortyot, nekem meg csak néha lóg gitár a nyakamban. Attól frontember egy frontember, hogy ő van elöl. Egyébként a Zsolti elég nagy mókamester szavak nélkül is, és Matyit sem kell félteni. André meg ugye, úgysem látszik ;)
Egyébként a Matyinak jó humora van. Egyszer szólal meg, de akkor az ütős!
Évente egyszer. Így igaz egyébként. Szóval ez teljesen rendben, kialakultak a szerepek maguktól. Van a főf*sz, van a bohócgyerek, van a lányok kedvence – aki csak néha szólal meg –, és hátul a dobos, aki meg ugye... úgysem látszik... Nyilván mivel én írom a szövegeket és a számok zömét, így rajtam keresztül válik valóssá a dolog, a verbális kapcsolat.
A szövegalkotásba nem engedsz beleszólást?
Én nagyon engednék, de szöveget nem ír senki. Andrénak voltak próbálkozásai, de nem jött be. Ő inkább abban jó, hogy átírja a már meglévő szövegeket ilyen „horrorpornós” változatra, amiből egész lemezeket lehetne írni. Nekem tetszik, de mindenkinek nem ajánlom, mert tényleg gusztustalan.
Amúgy az ilyen kreatív dolgokat, mint a lemez megjenelése vagy a pólóminta, ti találjátok ki, vagy van erre egy külön csapat?
Nincs marketing osztály.
Oké, de akik csinálják, azok tulajdonképpen haverok. Úgy is mondhatnám, olyanok vagytok, mint egy család.
Így van. Olyan barátaink, ismerőseink vannak, akik szerencsére szintén kreatív emberek. Például a konzervlemez ötlete Májkültől származik, aki a sofőrünk. Ő találta ki, hogy ha már hal, akkor legyen konzerv, rakjuk össze, és tulajdonképpen ebből született meg a Konzervzene című dal is. Mindenki azt hiszi, hogy fordítva volt, de nem. Ilyen egyszerű ötletekből lemezek tudnak születni. :) A pólómintákat nagyon sokáig kiadtam haveroknak, hogy amit gondolnak, azt rakják rá. A legutóbbi mintákat már én találtam ki, és Kátai Tomi barátunk valósította meg, aki a SIR márkájú pólókat csinálja. Tőle vannak a sapkáink is. A klipjeinket eddig többnyire Lengyel Andor rendezte, az ötletek pedig általában közösen születnek. Bedő barátunk készítette a legtöbb logónkat, flyerünket, hirdetésünket, Tibi nevű barátunk Mafla cége csinálja a honlapunkat és az ő munkája a Sav című lemezhez készült design és póló, de ott az Ottoverstein/Fish! pulcsi is, szóval szerencsére nagyon jó srácok a mi barátaink és így tudunk közösen valami izgalmasat alkotni. A Stég gördeszkás cuccait láthatod a Gyere ki a rétre klipjében, ők is függetlenek. Keressük az ilyen arcokat, ez is egyfajta underground dolog. Kis cégek, egyszemélyes manufaktúrák, adjunk egymásnak teret - így tudjuk segíteni, reklámozni egymást. Ti adtok ruhát, mi reklámozzuk ezt, vagy játszunk, és a mi rajongóink nyerjenek a ti pólóitokból. Ezek tök jól működő dolgok.
Visszatérve a szülinapi bulira. Terveztek valami különlegességet? Vendégek, egyebek?
Megfordult a fejünkben, hogy egy-két újkori havert elhívunk, de ez nem az a zenekar. Nem vagyunk rá büszkék, hogy 15 éves a zenekar…:)
Miért is?
Mert az első 7 év az inkább balf*szkodás volt – ahogy esik, úgy puffan. Igazából ennek a zenekarnak a története nagyon szigorúan véve 2005-től számolható. Az első 6-7 év az inkább egy útkereső fázis volt.
Kiírtátok az eseménynél, hogy mindenki küldjön egy 15 dalból álló listát, amit szívesen hallana a szülinapi bulin. Van olyan dal, amit akkor se játszanátok, ha sokan kérnék?
Nagyjából 10 számot biztosan tudunk, hogy mit szeretne a közönség, de afölött tök érdekes, hogy mit írogatnak még az emberek. Azokból lehet, hogy érdemes nekünk is kiválasztani 4-5 dalt, amit ritkán, vagy soha nem játszottunk még. Majd a Zsolti kitalálja, mi meg leszavazzuk. ;)
Aki kedvet kapott, és szeretné élőben is megtapasztalni mit jelent a FISH! életérzés, szeretettel várják a fiúk április 17-én az A38 hajón tartandó szülinapi koncert- és klipfelvételre! Nekem kötelező, a többieknek kötelezően ajánlott! ;)
Szólj hozzá!