A szabadtéri szezonban rengeteg érdekes programot kínál a felújított Margitszigeti Szabadtéri Színpad, azonban kevés olyan produkcióval találkozik az ember lánya, amelynek kapcsán kitehető a "megtelt" tábla. A MCL zenekarnak nem ez az első vállalkozása akusztik ügyben, de ahogy látom, az idei évben rákattantak a témára, mert sorra járták a nagyvárosokat a felturbózott verziójú előadásukkal.
Augusztus 7-én végre a budapesti közönség is megcsodálhatta az ízlésesen összerakott produkciót. Tulajdonképpen két részből állt a koncert, az első felében még „csak” a megszokott hangzásvilággal és a megszokott tagokkal, viszont a megszokottnál kicsit nyugodtabb előadásmóddal szembesültünk, viszont amint beszivárgott a színpadra a Magyar Virtuózok Kamarazenekar, onnantól kezdve tátott szájjal és Dumbo méretűre nyújtott fülekkel követtük az eseményeket.
Jómagam alapvetően rajongok a pop-rock + szimfonikus keveredés által létrejött alkotásokért, szerintem nincs olyan dal, amit ne lehetne felturbózni egy efféle fúzióval, és manapság ez nagy divat is lett hazai zenei körökben. Azonban élőben mindig minden másképp hat. A Magna esetében több „hagyományos” koncerten is volt szerencsém megjelenni az évek során, és igen mozgalmas bulik voltak, de a Margitszigeti után arra a megállapításra jutottam, hogy sokkal jobban áll a zenekarnak ez a fajta megmozdulás.
Igaz, némi üröm az örömben, hogy a csendesülős bulikon nincs mód a táncikálásra, azonban Mező Misi ezt is könnyedén megoldotta azzal a felszólítással, hogy ne foglalkozzunk a mögöttünk ülővel, ha úgy érezzük, nyugodtan pattanjunk fel a székből, és tomboljunk kedvünkre. Azt nem állítanám, hogy ezt a javaslatot mindenki egyöntetűen támogatta, de az az igazság, hogy a koncert vége felé már nem volt választási lehetőség: vagy felállsz és táncolsz, vagy ülsz, de akkor semmit nem látsz, plusz a többiek is kinéznek. Vagy inkább le.
Persze nem volt véletlen a felszólítás, hiszen maga Mező Misi sem bírt sokáig egy helyben üldögélni, és a mára már kultikus slágerré vált Vidéki sanzont hagyományosan a nézőtért körbejárva, és közben a rajongókat, ismerősöket ölelgetve, lepacsizva énekelte, ami, elnézve a közönséget, még mindig nagyon hatásos része a produkciónak. Tulajdonképpen az összes nagy sláger terítékre került, és eltekintve a kamarásoktól, nagy újdonságot nem rejtett magában a műsor, de valamiért megunhatatlan a dolog. A házibulik és lakodalmak nélkülözhetetlen slágere, a Pálinka dal alatt már az egész nézőtér állva tapsolt, és igazi fesztiválhangulat uralkodott az egyébként visszafogott közönséggel rendelkező szabadtéri színpadon, ami ritkaságnak számít egy ilyen jellegű helyen.
Voltak szép és megható pillanatok, köszönet a rajongóknak, a családnak, a barátoknak és a zenésztársaknak, de hogy némi bulvárral is szolgáljunk, egy finoman elejtett mondatból azt is megtudhattuk, hogy ha minden jól megy, hamarosan plusz egy fővel bővül a Mező család. Ezúton is jó egészséget kívánunk babának-mamának egyaránt, és legalább annyi örömet a kispapának, mint amennyit mi kaptunk az évek során a zenekartól!
És még egy jó hír a végére. Az idén devemberben újra Magna Cum Laude nagykoncert Budapesten, méghozzá ezúttal az Arénában! Bár ez biztos nem a csendesülős változat lesz, de ha nincs jobb programotok december 29-én (és hát miért is lenne?), találkozzunk ott!
Szólj hozzá!