Mikor bocsátott meg Amerika Freddie Mercurynak?

Mi, európaiak el vagyunk kényeztetve: kiváló rendezők és filmek készültek és készülnek errefelé. Így aztán szeretünk fanyalogni mindenen, ha túl valósághű és naturális, az a baj, ha fikciós a történet, az a baj. És még sorolhatnám, hogy mibe is tudnak belekötni a magukat jól értesültnek és mindent jobban tudónak képzelő kritikusok. Persze ízlések és pofonok – állítja a vonatkozó közhely.

Az USA-ban annak ellenére óriási sikertörténet a film, hogy valójában nem is amerikai: a forgatókönyvírója új-zélandi (Anthony McCarten), a rendezője pedig  – a botrányai után eltűnt amerikai Bryan Singer helyett – a brit Dexter Fletcher volt (utóbbi rendezte az Elton John életéről készült Rocketman című alkotást is, amelyet nagyon várunk – bemutató: 2019. június).

Azt, hogy mikor jött el az a pont, amikor az amerikai közönség "berágott" a Queenre, nehéz megmondani. Illetve, annyira nem is, hiszen ismerjük az amerikai közönség kissé álszent és prűd hozzáállását dolgokhoz. Ami igazán kiverte ott a biztosítékot, az 1984-ben az I Want To Break Free videoklipje volt, amelyben a zenekar mind a négy tagja női ruhában volt látható – ez váltott ki visszatetszést Amerika keresztény-konzervatív régiójában.

Így aztán a The Works címmel megjelent album nem fogyott túl jól az Egyesült Államokban. A lemezhez kötődő világkörüli turné emiatt nem is érintette Amerikát. Ekkortájt következett a zenekar életében az újabb szünet, eközben adta ki Mercury a szólólemezét. És utána adta fergeteges fellépését a Queen a Live Aid-en, amelynek sikerét a filmből is ismerhetjük, kicsit idősebbek emlékezhetnek is rá, amikor tátott szájjal nézték/néztük a tv-ben, ahogy a Queen ellopta a showt a nagyszabású rendezvényen...

De az amerikaiakat valahogy ez sem hatotta meg. Az A Kind Of Magic címmel megjelent albumot az amerikai Rolling Stone csúnyán leszólta, így az ennek kapcsán indított turné ismét nem érintette a tengerentúlt. Ezt a kapcsolatot (mármint a Queen és az USA között) sokáig nem sikerült helyreállítani. Sem a Mercury halála után kiadott lemezek, sem a Paul Rodgers-szel újjáélesztett Queen nem tudott újra betörni az amerikai piacra.

Azonban 10 évvel ezelőtt Roger Taylor (a Queen dobosa) televíziónézés közben szörfölgetve rátalált a Simon Cowell által menedzselt American Idol egyik műsorára, amelyben meglátta Adam Lambert-öt énekelni. Azonnal felhívta Brian May-t, hogy megossza vele azt a gondolatát, hogy ennek a srácnak a megjelenése, a hangja, a kiállása alkalmas lehet arra, hogy megidézze Freddie-t és a két "öreg" (John Deacon basszusgitáros Mercury halála után kiszállt a zenekarból) újból azt csinálhassa, amit a legjobban szeret. Mivel Lambert amerikai, így semmi sem állhatott egy amerikai turné útjába. (Itt jegyezném meg – csak, hogy milyen furcsák is az amerikaiak –, hogy Adam Lambert nem nyerte meg az American Idol-t, "csak" második lett, mert a műsor vége előtt néhány héttel lesifotók készültek róla és barátjáról, ahogy az autóban csókolóztak. Ebből óriási botrány lett, bár Lambert sohasem titkolta másságát, de nem is kérkedett vele, egyszerűen nem került szóba a műsor alatt, mert mindenki a tehetségével és a produkcióival volt elfoglalva. Az akkoriban íródott újságcikkekben fel is vetődött, hogy vajon az amerikai közönség megérett-e arra, hogy egy meleg előadó legyen egy ilyen nagyszabású tehetségkutató győztese. A válasz az utolsó adásban megérkezett. Mégis, Kris Allenről hallott valaki azóta? – ugyanis ő lett a győztes. És Adam Lambertről? Ja, igen, ő a Queen jelenlegi énekese, aki hangban és dívaságban nem marad le nagy elődjétől.)

Az amerikai turné Lamberttel óriási siker volt és később az európai is, a Japánt, Ausztráliát és Új-Zélandot érintő koncertsorozat is telt házakkal zajlott. Sokak szerint ez újabb pénzszerzési lehetőség a hetven körüli Queen-tagoknak, de ez inkább csak rosszindulatú feltételezés. Amennyi jogdíjbevétel befolyik ezekhez a bácsikhoz a musicalből (We Will Rock You - nálunk is nagy sikerrel fut, nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékok egyik fő attrakciója lesz), a dalok reklámfilm-felhasználásából – nyilván nem a koncertezés a fő bevételi forrásuk. Viszont azt a semmivel össze nem hasonlítható érzést, hogy állnak a színpadon és azt csinálják, amit a legjobban szeretnek és ehhez találtak olyan kreatív partnert, mint Lambert – bizonyára estéről estére felvillanyozza a bácsikat.

Talán a Queen-nek ez az új virágzása is az oka annak, hogy a Bohém Rapszódia ilyen sikeres az USA-ban. Kívánjuk a film készítőinek, hogy az Oscar-díj átadásán is hasonló örömöket éljenek át, mint a Golden Globe-on.