Volt egyszer (kétszer) egy Gitárpárbaj – itt a harmadik

A két halmaz nem okvetlenül vág teljesen egybe, ezt tudhatjuk pl. Presser Gábortól is, aki ugyan nem gitár-, hanem billentyűshangszer-témában nyilatkozta azt, amikor a 80-as években sokadszorra szavazta meg a szakma – pontosabban a zenei újságírók ­– és a közönség is az év billentyűsének (akkor még volt ilyen, az Ifjúsági Magazin szavaztatta meg őket, majd utána gálakoncert a KEK-en), hogy köszöni szépen a megtiszteltetést, és nagyon jó, hogy ennyire szereti őt a közönség meg a szakma is, de azért tudja ő magáról, hogy ez nem a zenészi kvalitásokról, hanem a népszerűségről és az LGT-ről szól inkább, és bizony vannak nála jobbak, pl. Szakcsi Lakatos Béla fél kézzel bármikor lejátszaná a színpadról. Én akkor bizony nagyon elámultam ezen, mármint nem a tényen, hanem azon, hogy Pici bácsi ezt ilyen őszintén elmondja, zenészek azért nem szokták ennyire szembedicsérni a másik zenészt, pláne saját magukkal szemben.

De vissza a Gitárpárbajhoz.

Az alapvetően Felkai Miklós gitáros fejéből kipattant ötlet alapján szerveződött esemény végül 1986. április 18-án lett megrendezve az akkor koncerthelyszínként még újnak számító (azóta meg már politikusaink áldásos tevékenységének hála porig rombolt) Petőfi Csarnokban (azóta is hiányzik egy ekkora méretű koncerthely Budapestről, ha mondjuk a Barba Negra túl kicsi, a Papp Laci meg túl nagy valamihez), és fellépett az akkor tényleg legnépszerűbb gitárosok színe-java, úgy mint Bencsik Sándor (P. Box), Felkai Miklós (Color), Menyhárt János (V Moto-Rock), Szűcs Antal Gábor (Skorpió), Tátrai Tibor (HBB) és Varga János (East) – és állítólag lett volna Závodi János (Piramis) is, csak nem lévén még mobiltelefon, amire emlékeztetőt írt volna és amin figyelmeztetést állított volna be, simán elfelejtette a koncertet ­–, és többek közt olyan ritkaságok hangzottak el az egyébként rockzenei művek mellett, mint Rimszkij-Korszakov Dongója (pontosabban a Mese Szaltán cárról című operából A dongó repülése című tétel) és Beethoven Für Elise című darabja Bencsik Samu előadásában.

Azt ugye említenem sem kell, hogy egyik sem gitárra íródott eredetileg.

Nos, ez a koncert ugyan egyszeri eseménynek indult, de aztán országos turné meg hangfelvétel is lett belőle, majd hosszas néma csend, és alig egy év múlva Bencsik Samu – akire Felkai úgy emlékezett, hogy ő tekintette leginkább szívügyének a gitárpárbajt, és ő készült rá a leglelkiismeretesebben, de hát ő mindenre, mert ilyen alkat volt – sajnos távozott is az élők sorából, aztán meg pár év még, és dőlt a rendszer, nem foglalkozott senki ilyesmivel, hogy gitárpárbaj.

Viszont röpke 16 év elteltével Felkainak eszébe jutott, hogy de jó móka is volt ez, és hátha lehetne megint csinálni egy hasonlót, persze pár zenészt, többek közt az elhunyt Bencsik Sándort más gitárosokkal pótolva. És lehetett, erre 2002. április 30-án került sor, helyszín ugyancsak a PeCsa, az esemény címe Gitárpárbaj II., a fellépő gitárosok: Alapi István (Edda), Felkai Miklós, Karácsony János (LGT), Szűcs Antal Gábor, Tátrai Tibor, Závodi János, persze közben a korábban is részt vevő zenészek többsége néhányszor zenekart váltott, de ezt most nem elemezzük ki.

Ez az anyag is meghallgatható felvételen is, akit érdekel.

És mivel megint eltelt majdnem 16 év, ideje volt egy újabb gitárpárbaj megszervezésének, logikusan Gitárpárbaj III. néven, erre november 19-én, vasárnap, Erzsébet napján este 8-kor kerül sor, és mivel PeCsa már nincs, és talán a magot képező fenti gitárosok rajongótábora sem akkora már, mint 16 éve (vagy akkora, csak nem jár már koncertre, mert a fiataloknak vannak új generációs gitárosok is szép számmal, ők inkább már azokat ismerik és azokért rajonganak), ezért a helyszín a Barba Negra lesz.

A fellépők ezúttal: Alapi István, Felkai Miklós és Karácsony János, valamint hogy az újabb generációt is képviselje valaki, a feltörekvő tehetség, 19 éves Somogyi Remig is színpadra lép, de még mindig nem ő lesz a legfiatalabb fellépő, hanem a mindössze 12 éves Fehér Ádám, akit láttunk már a Mini koncertjein gitározni, és bizony rendesen állta a sarat.

Persze csak gitárokkal azért inkább kamarazenei jellegű lenne a koncert (bár most, hogy írom, lehet, hogy egyszer nem lenne hülyeség kipróbálni, klasszikus helyett elektromos gitárokkal, az ötlet stipi-stopi az enyém, ha bárkinek felkeltette az érdeklődését, beszélhetünk a jogdíjakról, meg fogunk egyezni :-) ), szóval lesz persze kíséret is az alapvetően szólóhangszernek számító gitárok mögött, mégpedig Pethő Gábor basszusgitáron, Móré Attila dobon és Kálmán András billentyűs hangszereken működik közre.

Azt pedig már említettem egy korábbi cikkemben, hogy mostanában nincsen bármi szempontból egyedi rockkoncert Kézdy Luca hegedűs nélkül (nem tudom, biztos van valami a levegőben, hogy ha valaki kicsit is különleges koncertet próbál szervezni, arra a névre ébred, hogy Kézdy Luca – ami persze nem gond, mert nagyon szeretjük, bármilyen zenében működjön is közre punktól (Tereskova) alteron (ef Zámbó) és progresszívon (Varga Janó) át jazz-rockig (Mini) vagy épp most rockzenéig), nos, most sem lesz ez másként, ugyanis ő is színesíti majd játékával a dalok egy részét.

Az ígéret szerint a műsor mintegy másfél órát ölel majd fel, leginkább feldolgozásokkal, amelyek címét nem árulták el, csak annyit, hogy biztosan lesz pl. Scorpions- és Deep Purple-feldolgozás, és Bencsik Samura is emlékezni fognak a koncert során, valamint hogy lesz olyan dal, ahol egy, kettő vagy három gitáros játszik egyszerre, de olyan is, hogy mint az öt.

És persze hangfelvétel is készül, amit Alapi szerint nem engednek utólag stúdióban manipulálni, ha valaki „zsét” fog – előfordul ez a legnagyobbakkal is, Eric Claptonnak is van olyan videója, ahol ez megtörténik, és egy „Sorry” felirattal ütik el a mellényúlást, de hallatszani hallatszik –, akkor az bizony rajta marad a felvételen. Az  még kérdéses, hogy videofelvétel is készül-e, legalábbis olyan minőségben, amit aztán megmutathatna valamelyik tévé. A közönség mobiltelefonos Facebook-ökörködéseit ne tekintsük videofelvételnek (de még csak értelmes cselekedetnek se).