4 Gerdesits 1 színpadon

Nem is tudom, hol kezdjem.

Szóval itt van ez a Gerdesits család, amely immár 3 generációs zenészfamíliának mondhatja magát. A legismertebb közülük (jelenleg) a Faszi becenéven a (többek közt a) Quimby sorait erősítő Gerdesits Ferenc, a „középkorosztályt” képviselő családtag, akiről azért nem árt tudni, hogy még a Quimby előtt jóval volt egy saját zenekara is, Harley Davidson és a Marlboro Man néven (egy kis angol: a Harley kiejtése (kb.) hárli, nem herli, hörli stb., ahogyan a magyarok többsége ejti), amelyből a Ferenczi Gyuri (akivel az S-Modellben együtt zenéltek pár évet) által alapított Herfli Davidsonnal való keverhetőség miatt 2–3 év után elmaradt az előtag, és Marlboro Man néven fut mind a mai napig, igaz, közben átesett némi stílusváltáson, de a színvonal semmit sem süllyedt. És mai napig koncertezik.

Viszont a rockzenét nem ő csempészte be először a családba, hanem (ma már) ősz atyja, aki a keresztségben szintén a Ferenc nevet kapta, és valamikor az 1960-as évek végén és 1970-es évek elején egy bizonyos Ferm nevű együttesben énekelt olyan zenészek társaságában, mint Karácsony János (később LGT, azt hiszem, nem kell bemutatni senkinek, akinek mégis, annak ott a tágas internet, járjon utána), Menyhárt János (ő a V’Moto Rockból lehet ismerős), Szikora Róbert (bizony, Jobika remek dobos volt valaha, csak jó másfél évtizeddel később süllyedt R-Gó-i szintekre, minden értelemben), valamint Környei Attila, aki mára inkább menedzserként ismert, de egészen jó basszusgitáros volt valaha (hogy csak az ismertebb neveket említsem).

Az (akkor még nem) idősb Gerdesits Ferenc útja aztán a rockzenéből a Magyar Állami Operaház magánénekesi pozíciójáig vezetett (ez talán elárul valamit az énekhangjáról), és pár évtizede még az Operaház melletti, Dalszínház utcai Belcanto (igen, ők így, hibásan egybeírják) étteremben is lehetett hallgatni több operaénekes társával vállvetve és az éneklő pincérek kórusától kísérve. Valamikor a 80-as évek végén pedig visszatért egy lemez erejéig a rockzenéhez is, és Ősmetál címen kiadott egy szólólemezt, amelyen a Deep Purple, a Uriah Heep, a Led Zeppelin, a (talán valamivel kevésbé ismert holland) Focus (a jódlizós Hocus Pocus c. dal) és hasonló együttesek dalait dolgozta fel a nagyon más műfajban utazó Solaris (illetve akkor már Napóleon Boulevard) zenészei által kísérve. Mivel a Solarisnak nagy rajongója voltam (és az első 2 lemezig a Napóleon Boulevardnak is, ezeket mai napig hallgatom, főleg az elsőt, azon még érezhető a Solaris-hatás – utána átmentek progresszívből egy nagyon slágeres, nekem már túl nyálas irányba Júliával, aki nem akart a földön járni), nagy meglepetés volt szegény, fiatalon elhunyt Cziglán Pistit ilyen műfajt gitározni hallani – de egyáltalán nem vallott szégyent.

A később Faszi becenéven elhíresült következő generációs Gerdesits Ferenc ha hangban nem is ér fel agg szülőjéhez, de zenei tehetségben nem marad el tőle, szóval az alma nem esett messze a fájától, és hogy hangbéli lemaradását pótolja, megtanult dobolni, nem is akárhogyan. Erről annak idején a Fekete Lyukban a Boann (a későbbi kistehenes Kollár-Klemencz Lacival, aki akkor még csak Kollár volt, Klemencz nem), majd az Üllői Úti Fuck zenekarban győződhetett meg a nagyérdemű, és a fentebb említett Marlboro Man indulása sem sokkal későbbre, a 90-es évek elejére tehető (az együttes őstagjai közül mára már csak Mayer Norbert, az ócsai Hendrix maradt mellette a bandában). Valamivel később jött a Quimby és kicsit még később az országos hírnév, ennek mindenki utána tud olvasni a neten meg a Quimby-könyvben, nem részletezem.

(Állítólag még az Úzgin Űver együttesben is dobolt, nos, azt mindig bánni fogom, hogy ezt nem láttam, mivel egyik kedvenc zenekarom ez a kecskeméti illetőségű, folkos – ma divatos kifejezéssel world musicot játszó – csapat, már 1989 októberétől, amikor először hallottam őket a Láng Művházban, és ha csak tehetem és tudok róla, ott vagyok a koncertjeiken.)

Hogy maradjunk az alma meg a fája relációrendszerben, ifjabb Ferencünk gyermekei közül a hímnemet képviselők szintén a zenei pályára adták a fejüket (a lány valamiért sajnos nem, de még nem késő), és a Gerdesits 50 címet viselő koncerten (talán mindenki rájön segítség nélkül is, hogy ez Ferkó 50. születésnapja alkalmából történt, ugyancsak a Muzikumban, valamivel több mint 3 éve, egyes részletei megtekinthetők a YouTube-on) már láthattunk olyan felállást, ahol címszereplőnk a két fiával (Pál: gitár, Máté: basszusgitár) zenélt együtt pl. a Camel együttes Lady Fantasy című dalát feldolgozva. (Én is felajánlottam, hogy ha kell, beszállok valamelyik dalba gitáron, de mint kiderült, gitárosból így is túljelentkezés volt, és be kell valljam, hogy nálam kategóriákkal jobb gitárosok léptek fel, gondolok itt pl. Sipeki „Pipi” Zoltánra vagy a szerintem rettentő módon alulértékelt és eddig messze nem az őt megillető pályát befutó Vastag „Vasti” Gáborra, akit én az ország egyik legjobb gitárosának tartok.)

Később (valamikor idén februárban) aztán voltam olyan koncerten is, ahol két külön zenekarral lépett fel egymást követően a Gerdesits család, Pali Takáts Tamás csemetéjével, Mártonnal meg Kaminszki Szergejjel, a Marlboro Man koncertdobosával egy fiatalos, Görbe Bögre nevű alternatív rockzenekarban (Tamás is ott volt a közönségben, mikor megkérdeztem, hogy mit szól az ifjabb nemzedékhez, mondta, hogy figyelj, otthon hallgatok ám én sokféle zenét, ilyet is – sugárzott az atyai büszkeség a sokat megélt öreg rockerről), majd őket követte a büszke atya Máté fiával a Marlboro Manben, ezúttal dobolás helyett gitározva, meg persze énekelve, de az nem újság. Ezenkívül egyébként Máté már neves zenekarban is látható, a Hiperkarma sorait erősíti kb. 2 éve.

Nos, ennyit a főszereplőről és szűk családjáról.

Azt már 3 éve is mondta Ferkó, hogy aki Quimby-dalokat vár, az ne menjen a koncertre, mert csalódni fog. És valóban, az elején volt (talán) 3 Quimby-szám, meg utána 3–4 Marlboro Man, aztán csupa külföldi, főleg progresszív rockdal feldolgozása csendült fel (pl. a fentebb már említett Camel mellett Jethro Tull, Neil Young, Hawkwind és hasonlók).

Most annyi lesz a különbség, hogy Quimby és Marlboro Man egyáltalán nem lesz, bár a zenekarok egyes tagjai, ha minden igaz, másokkal kiegészülve szerepelnek majd a koncerten, de kizárólag külföldi együttesek dalai hangzanak el az est folyamán.

Akinek esetleg mindez felkeltette az érdeklődését: kezdés nem sokkal 8 után.