Annak idején, amikor éppen a Budapest Parkban búcsúzott el hűséges közönségétől a "Heveny", mi is elmorzsoltunk pár könnycseppet. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a "nagy öregek" közül a Kispál és a Quimby mellett ők voltak a hazai alter zene kedvelőinek imádott zenekara. A frontember Szűcs Krisztián – aki egyébként nemrég jelentette be, hogy szólókarrierbe kezd – egyedi, fanyar humorú dalszövegei és a gyönyörűen alárakott zenei alap rádióbarát üzemmódban létezett, ami viszonylag hamar meghozta a sikert és a csillogást a banda számára. Gyakorlatilag az összes akkoriban létező fesztiválon játszottak, szerzeményeik a slágerlisták csúcsáig jutottak, a dalszövegek pedig ma már iskolai példaként is szolgálnak.
Az 1995-ben alakult öt tagú, majd négy főre csökkenő HS7 kezdetben angol nyelven írta dalait, de már akkor lehetett érezni, hogy ez a csapat még sokra fogja vinni. 1997-es Wallflower című dalukat az akkor még nem magyar nyelven futó MTV is játszotta, nagy sikerrel. Időközben csatlakozott a csapathoz billentyűs fronton Takács Zoltán "Jappán", illetve 2004-ben Balczer Gábor helyét Ábrahám Zsolt vette át, így konzerválódott a banda egészen a 2015-ben bejelentett búcsúig.
A fordulópont pedig 2000-ben érkezett. Ekkor jelent meg Cukor című nagylemezük, amely már kizárólag magyar nyelvű szerzeményeket tartalmazott. A HS7 innentől kezdve a hazai alter-szcéna egyik legkiemelkedőbb és legkiválóbb zenekarává vált, két-három évente ontották magukból az albumokat olyan korszakos slágerekkel, mint a Hol van az a krézi srác?, a Sajnálom, a Márta, a Tudom, hogy szeretsz titokban, a Mikor utoljára láttalak vagy a Dél-Amerika. Közönségükkel együtt a hazai- és nemzetközi elismeréseik is gyarapodtak, nyertek például Fonogram-díjat és komoly nemzetközi elismerésben is részesültek a cannes-i MIDEM Fesztiválon.
Nemcsak a hazai klub- és fesztiválszíntér elengedhetetlen szereplőivé váltak, de több sikeres nemzetközi turnét is maguk mögött tudhattak. A HS7 tehát lényegében mindent elért, amire egy magyar zenekar vágyhat. Ez a gondolatiság állt a csapat életének legnagyobb döntése mögött: 2015-ben úgy érezték, húsz év együtt zenélés után ideje pontot tenni a történet végére. 2015. augusztus 1-jén tehát egymástól és közönségüktől is elbúcsúztak egy nagyszabású Parkos koncerten. Akkoriban úgy hangzott az ígéret, hogy soha többet nem látjuk őket együtt ilyen felállásban, de hát ugye néhány év elteltével minden emlék megszépül...
A HS7 tagjaiban (Szűcs Krisztián énekes-gitáros, Ábrahám Zsolt gitáros Takács Zoltán Jappán billentyűs, Németh Róbert basszusgitáros, Orbán Gyula dobos) öt év teljes csend után, huszonötödik évfordulójuk apropóján fogalmazódott meg az igény a közös ünneplésre. Összesen tehát két koncert erejéig leporolják terjedelmes és slágerekkel tűzdelt életművüket, de hangsúlyozzák: innen tényleg nincs tovább. (Ezt azért most már nem vennénk készpénznek.) Pontosan öt évvel a búcsú után, annak helyszínére, a Budapest Parkba invitálnak tehát, hogy együtt idézzük fel velük, milyen is az igazi dunabeat!
HS7, Heaven Street Seven, koncert, Budapest Park, újra együtt, jubileum, 25 év
Szólj hozzá!