"Nincs már ott semmi, bezárnak hétkor!" - állított meg a portás a Hangfoglalásra menet a Syma kapujában, én meg állítottam, hogy de. Jól tettem. Ugyan a gála igazán nem volt más, mint egy jó hangulatú baráti összejövetel, s ráadásul egyórás csúszással is kezdődött, érdemes volt leküzdeni Kerberoszt és a hétvégi fáradtságot.
Nekem nagyon bejött ez a dolog. Nem a négy koncert, bár kifejezetten jól szórakoztam, hanem az a gesztust, amelyet az anyagilag nem túl eleresztett - gondolom én - szervezet a kollégákkal szemben gyakorolt. Jó, nem voltak egyedül, beszálltak a buliba a Zenélni társadalmi kampányt kezdeményező szervezetek is (EJI, ARTISJUS, MAHASZ, Szerzők Egyesülete, Kőbányai Zenei Studió, Marock Egyesület, Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete), de akkor is.
Az van, hogy szerencsések vagyunk, mert dúskálunk kiváló zenészekben. A díjnak nem is az volt a lényege, hogy ki milyen jól veri, pengeti, nyúzza-húzza, hanem jelen esetben az, hogy mindemellett tesz-e valamit azért, hogy kivájja a civilek plusz a hobbiból, szeretetből, lelkesedésből zenét mívelők fülét annak érdekében, hogy képesek legyenek megkülönböztetni egymástól az értéket és a szemetet. Egyrészt azért jó ez, mert csak úgy lesz respektje a szakmának, ha van, aki értékeli is a jókat és a még jobbakat, és nem zabálja fel válogatás nélkül azt, amit a média az asztalára hord, másrészt hatákonyabb, ha a szakmába több csatornán keresztül érkezik az utánpótlás - nem csak a tehetségkutatók által. Sőt.
Nem ezekkel a szavakkal, de nagyjából ezt kellett elmagyarázni az értetlenkedő díjazottaknak, akik között akadt "emelkedett" hangulatban lévő kolléga, de meccsre siető vagy meghatódó is. Tényleg olyan volt, mint egy haveri buli, minden sallangtól mentesen, olykor még a díjért is le kellett menni a színpadról, mert elfelejtette az átadó felhozni. Kovács Áron vért izzadt, hogy összetartsa a szétesett társaságot, de ez így volt jó, nem kell mindig Viva Comet. Sőt.
Itt megállnék egy percre. Az Év együttese kategória győztesének indoklásakor elhangzott: azt tisztelik a trióban, hogy végigjárták az egész zenei szamárlétrát a füstös kocsmáktól a csillivilli koncertekig, és megtettek mindent azért, hogy zenészek maradhassanak - nem egy perc alatt, marketing- és más üzleti szempontok alapján kerültek a szakmába, hanem jelen is vannak benne hosszú évek óta...
Kár, hogy a szakma és a szakmai sajtó egyáltalán nem mutatott érdeklődést, mert ugyan úgy tűnt, hogy a legelső efféle díjkiosztón a gesztust gyakorló szervezetekhez közel állók kerültek leginkább reflektorfénybe - ami nem jelenti azt, hogy nem érdemelték meg, ráadásul miért ne... -, ezzel együtt hihetetlenül jó dolognak tartom, hogy színpadra állhattak keverősök, fényesek, sőt: hangszerjavítók is. Respect! Ideje volt észrevenni őket is.
Ami meg a fesztiváldíjat illeti, jelen esetben nem a felhasználói (vö. fesztivállátogató) megközelítés döntött pusztán, hanem az arra vállalkozó zenészek egy kérdéssorra válaszoltak, amely azt vette górcső alá, hogy az egyes zenei rendezvények miként bánnak a másik főszereplővel: a zenészekkel. És itt nem a backstage-be hordott pia mennyiségére gondolok, hanem az egész projektre: a felkéréstől kezdve a kasszától való távozásig. Ez is baromi jó, nem?
Kifejezetten hálás vagyok a sajtómunkásnak járó díjért is, mert az internet gyakorlatilag eltörölte a mi klasszikus újságíró-szerkesztő szakmánkat a Föld színéről, éppen ezért külön öröm, ha valaki észreveszi, hogy a tehetséges bloggerek és az egyre jobb amatőr tudósítók mellett még akad egy pár szakmaszerelmese dinoszaurusz is.
A műsor remek volt: 3 színpadon 4 együttes, a 12 évesektől az érett korú pasikig, az egyszálgitártól a petpalackból fabrikált hangszerig, a saját számoktól a híres halottakkal alkotott duettekig minden volt. Rá kellett jönnöm, hogy ha nem is bírom annyira a médiaszereplőket, Kovács Áronnak akkor is remek hangja és roppant szerethető bandája van (Káosz Központ), és hogy nagyon drukkolok a Czutor Zoli fiának (Czutor Győző, aki, mikor papája távollétében átvette a díját, azt mondta: "Büszkle vagyok az apukámra!", ami egy kamasz szájából nem akármi), hogy a zenekarával (RockForce) meg tudjanak maradni azon az úton, amelyen elindultak, és ne legyenek a tévés showműsorok aktuális mutogatnivalói. Nehéz lesz, mert annyira cukik - de érdemes lesz ellenállni, mert mindazzal a tehetséggel, amit felhordtak színpadra, nem kéne megelégedni a bazárral.
És most jöjjenek végre a díjazottak:
Az év...
- zenepedagógusa: Póka Egon, a Kőbányai Zenei Stúdió igazgatója
- hangszeres zenésze: Lukács Peta gitáros, Szabó András dobos, Németh Alajos és Szappanos György basszusgitáros, illetve Jankai Béla billentyűs
- zenekara:Roy és Ádám Trió
- énekese :Czutor Zoltán
- hangmérnökei: Turcsán András és Baranya Tamás (TLS Zeneház)
- hangtechnikusa:Takács László
- hangszerjavító műhelye:Vintage' 52
- világosító és látványtechnikusa:Lenzsér Attila
- zenei újságírója:Danev György
- embere, aki a legtöbbet tett a zeneiparért:Gőz László, a Budapest Music Center igazgatója.
Híreszteljétek, mert jó dolog! A szervezőknek meg kitartás: jövőre is ott szeretnénk lenni a díjátadón, mert roppant jó dolognak tartjuk nem csak ezt, de az egész ZENÉLNI-ügyet is. Csók, anyu.
Szólj hozzá!