Nos, az aggodalom lényegében alaptalannak mondható, a Bridge To Solace talán eddigi legjobb albuma lett a House Of Dying Sun. Ennek legfőbb oka, hogy úgy tudták kiemelni a jó dolgokat az előző két albumról, hogy mellette az új opus íze abszolút egyéni. A dalok tartalmi része mondjuk ugyanaz, de ebben a témában jó újra és újra elmerülni (a fogyasztói társadalom gyökérsége, a törtetők arcátlansága, stb...).
Aki azonban nekivág készüljön fel, hogy összetett, bonyolult anyaggal van dolga, meg kell vívni érte, nem adja magát könnyen. Jó pár meghallgatás után kezd kikristályosodni a fejünkben az albumról alakult kép. Ez az egyik fő oka annak, hogy a Bridge Of Solace kiemelkedik egy olyan piacról, ahol ha eldobsz egy követ, tuti eltalálsz vele egy HC zenekart. Szerintem a lemez csúcspontja a Degeneration (nem véletlenül tették az elejére).
Összességében az album valahogy felül tudja múlni az elődeit mind zúzás, mind komplexitás mint ötletesség terén. Aki szereti a HC-t annak mondjuk már tuti megvan, ha mégsem...hm...bűnös mulasztás...
Szólj hozzá!