Mexikói dalokat kezdtek el tanulni, hogy szüleiknek örömet szerezzenek. "Teljesen le voltunk nyűgözve az emberek reakciójától. A fiatalabbak először nem nagyon tudtak hová tenni minket. Olyan zenét játszottunk, amire eddig rá sem bagóztak. A késő '60-as és a kora '70-es években egy chicano és egy mexikói-amerikai mozgalom hódított" - magyarázza Perez. "Ez végül egy kulturális reneszánszba csapott át, ami azt is jelentette, hogy nagyobb hangsúly került a kultúra megismerésére." A Los Lobos a mexikói zene szinte teljes spektrumát felhasználta a repertoár kialakítására. Kitalálták, hogy a mariachi és rock'n'roll egyvelegét fogják játszani. És bejött.
Az első nagy kiadónál megjelent, How Will the Wolf Survive? című albummal a zenekar szinte azon nyomban felhívta magára a figyelmet. "Ekkor egy érdekes válaszút elé kerültünk" emlékszik vissza Perez. "Felmerült a kérdés, hogy mit akarunk magunkkal kezdeni. Egy klassz kis bulizenekar akarunk lenni, vagy valami más, ami ennél sokkal tartósabb?..."
Az együttes történetének csúcspontját az eredetileg Ritchie Valens féle La Bamba feldolgozása hozta meg, ami még a listák csúcsára is került. A La Bamba folytatási kényszerének ellenállva a Los Lobos sikeresen eltávolodott a szériagyártás veszélyes vizeitől és a következő, a mexikói zene különféle regionális stílusait bemutató La Pistola Y La Corazon címet viselő albummal állt a nagyközönség elé (ezzel mellesleg ismét begyűjtöttek egy Grammy díjat is).
A Neighborhood című album visszakanyarodást jelentett a rock'n'roll műfajához, míg az 1992-es Kiko új korszakot nyitott a zenekar életében.
Ezt követően a tagok különböző side projectekbe fogtak, megjelentek szólólemezek és olyan remek kísérleti formációk, mint a Latin Playboys, a Los Super Seven és a Hounddog. Legutóbbi lemezükön a leg nagyobb Disney slágereknek adtak csak rájuk jellemző speciális keretet.
Számos filmzene is fűződik a nevükhöz, a már fentebb említett La bambán kívül Antonio Banderas-szal közös munkájukat mindenki ismeri, de szintén sikeres volt a Mambo Kings című munka is.
A rock sztárok közül is rengetegen dolgoznak előszeretettel velük. Ilyen például Tom Waits, Bob Dylan, a Grate ful Dead, a Clash, a U2, Neil Young, John Lee Hooker, San tana, Bobby Wom ack és a sort még hosszan lehetne foly tatni. Nem hiába emlegetik őket East LA legjobb csapataként! Eddig három Grammy díjat gyűjtöt tek be - ők voltak ez első chicano (mexikói-amerikai) banda, aki Grammyt kapott - és az egyéb elismerésekből is van egy pár és a Fehér Házba is szinte már hazajárnak.
A sokoldalú zenészcsapat otthonosan mozog a rock and roll, a mariachi, a blues vagy az altrock keretein belül, akárcsak a soul, vagy az R&B berkeiben.
Los Angeles legendás együttese turnézik. Bejárja az Egyesült Államokat és Európát, és ami nekünk a legfontosabb, május 14-én, Budapesten a Petőfi Csarnokban ad koncertet. Jegyár: 8900 Ft.
A zenekar tagjai: David Hidalgo (ének, tangóhar monika, hegedű, gitár - gyakorlatilag bár milyen hangszer, amin húr van), Cesar Rosas (ének, gitár, mandolin), Louie Perez (ének, gitár, ütőshangszerek, dob), Conrad Lozano (basszus gitár, ének), Steve Berlin: szaxofon, harmonika, fuvola, melodica, billentyűs).
Forrás: zene.hu
Szólj hozzá!