A közönség javát a 30-50 év közöttiek adták ami azt jelzi erre a fajta zenére rá kell érezni, meg kell érni hozzá de ha egyszer megszeretjük a vonzalom örökké tart. Furcsa módon a férfiak hétköznapi viseletben, farmerben és ingben voltak míg a nők a legszebb ruhájukban, sminkjükben és frizurájukban adták meg az esemény rangját. Mint minden eseményen itt is találkozni lehetett hazánk ismertebb személyeivel, én Szinetár Dórával és férjével Bereczki Zoltánnal futottam össze.
Előzenekarként Horgas Eszter fuvolaművésznő lépett fel zenekarával. Mint hazai előadó a siker előre borítékolható volt, ezt csak tetézte földig érő arany ruhája és vakítóan szőke hajkoronája. Főleg gyorsabb, technikásabb számokat adott elő hibátlanul és meg kell említeni a kísérőzenészeket akiken látszott tökéletesen össze vannak szokva. Az összkép csak az utolsó számnál bomlott fel mert a gyors részeknél szétesett a hangzás és nem is sikerült újra egymásra találniuk. Mindez persze semmit sem von le az előadásból, a művésznő megérdemelte a hosszan tartó vastapsot.
Kis szünet után lépett színpadra Natalie Cole egy gyönyörű kék színű selyem ruhakölteményben mely tökéletesen kihangsúlyozta vékony és törékeny alakját. Aki nem ismerné negyvennek is alig nézné pedig valójában idősebb ennél de hölgyeknél nem illik az ilyesmit firtatni. Hatalmas rózsacsokor a zongorán, egy pohár hideg víz ha megszomjazna és már kezdődött is a koncert. Az első szám amely felhangzott a Fever volt.
Egyszerűen gyönyörű hangja volt, kitöltötte a Sportaréna egész terét , a nagybőgő remekül kisérte és már itt lehetett tudni hogy ez egy jó koncert lesz. A szünetben jó estét köszönt és még egy köszönömöt is mondott magyarul. Az ezutáni Summer Sun jazz-esebb volt, hosszabb gitárszólóval de ebből sem hiányzott hangjának átütő ereje. A koncert első fele lágyaibb, lassabb zenékből állt össze emléket állítva az ötvenes évek nagy előadóinak. Főleg új lemezéről a Still Unforgettable-ről adott elő dalokat mindegyik előtt elmondva kié volt az eredeti vagy ki az akivel duettet énekel. Természetesen nem maradhatott ki édesapjával való duettje is, az Unforgettable mely hangulata miatt egészen különleges volt. Fura módon a szinpad mögötti hatalmas kivetítőt szinte csak ennél a számnál használták, a többinél csak reflektorokkal világították meg.
Kedves, közvetlen és barátságos volt végig, sokat beszélt a szünetekben és amikor néha el tévesztett valamit azt is nevetve javította ki. Mindez persze lejött a szinpadról is és a közönség is egyre jobban érezte magát. Horgas Eszter az Autumn Leaves számban kisérte Natalie Cole-t, a fuvolaszólamok olyan tökéletesen illettek a számhoz mintha a dal szerzője írta volna bele. Szerencsére kedvenc számomat a What Difference A Day Makes-t is előadta és lehet elfogult vagyok de szerintem ez volt a koncert egyik fénypontja.
Az eddigi stíluson a Mr. Melody változtatott, aki nem ismerné ez egy feszesebb ritmusú sláger 1976-ból. Fel is rázta a közönséget alaposan az ülőhelyek dacára sokan felálltak és táncoltak a helyükön sőt volt olyan is aki állva végig tapsolta a számot. Innentől fegyorsultak az események, jött a This Will Be, a majd Neil Young-tól az Old Man és még jó pár pörgős rockandroll szám. Bevallom nem számítottam erre mert menet közben is megmutatta hangjának sokféleségét a lassabb, dallamosabb és romantikus számokban de amit a ráadásban előadott az megmutatta a keményebb stílusokban is otthon van.
Natalie Cole kilenc Grammy díjat kapott élete során és most bebizonyította nekünk mindez nem volt véletlen. Elképesztően jól énekel, rengeteg stílusban otthon van és ugyanazzal a tűzzel képes előadni az ötvenes évek slágereit mint az akkori előadói. Aki ott volt biztos sokáig nem felejti őt, ahogy a legújabb lemezének címe is ezt igéri: Still Unforgettable.
- dinye -
Szólj hozzá!