Az idei Campus Fesztiválon mintegy 2500 közreműködő dolgozott, ebből közel kétszázan álltak a pultokban és majdnem háromszázan feleltek a szórakozó közönség biztonságáért. Páll László, a Debreceni Campus Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője azt ígéri, három héten belül (jön, jön, jön a virágkarnevál!) ismét a fesztivál előtti pompájában fog ragyogni a Nagyerdő és környéke. A gyep helyreállítási folyamatán kívül semmilyen rendkívüli intézkedésre nem lesz szükség.
Természetesen a 2022-es év eddigi legmelegeb napját választottuk arra, hogy leutazzunk körbenézni a Campuson, ami így utólag nézve, nem biztos, hogy elnyeri életem legjobb ötletének különdíját, de szerencsére túléltük. (Tegyük hozzá, már az odafele úton is tesztelte a MÁV a tűrőképességünk, ugyanis a majd 3 órás vonatutat egy nulla szellőzésű és persze légkondi-mentes vagonban voltunk kénytelenek eltölteni. Nekem még mindig hihetetlen, hogy ebben az ultramodern korban ilyen apróságokat sem sikerül megoldani, mint egy IC-n való hosszabb utazás elviselhetővé tétele. Van még hova fejlődni, lássuk be…)
Persze nem a MÁV az egyetlen, ahol akadnak gondok a szervezéssel. Sokan gondolják úgy, hogy a sajtóbelépővel mi VIP kategóriásként vagyunk nyilvántartva, pedig ez óriási tévhit. A rideg valóság az, hogy nekünk időnként komoly küzdelmet kell folytatnunk egy-egy bejutásért – mintha büntiben lennénk. A Campus esetében ott kezdődtek a problémák, hogy a régi jól megszokott bejáratot a víztorony felől átrakták a másik oldalra, és mivel az irányítótáblák terén erős hiányosságok mutatkoztak, természetesen automatikusan elindultunk a rossz irányba. Persze, nem csak mi jártunk így, a rutinból közlekedők mind ott kötöttek ki a biztonságiaknál, akik már automatikusan irányították vissza az embereket a fesztivál területének másik végén található bejárathoz. Odavonszolva magunkat nagy örömmel konstatáltuk, hogy megvan a „szakmai jegy” feliratú konténer, ám amint sorra kerültünk, jött a hidegzuhany a fülkéből, miszerint a sajtóbelépőket az egyszer már megjárt gazdasági bejáratnál lehet felvenni... Nem volt őszinte a mosolyom, amikor elköszöntem a bódéban ülő munkatárstól, de nem volt más választásunk, mint visszazarándokolni a fesztivál másik végébe. Ott már régi kedves ismerősként fogadott a biztonsági őr, aki segített nekünk eligazodni... Azt már inkább nem is részletezném, hogy természetesen a karszalag regisztrációjánál is akadt némi probléma, amin akkor már kínunkban csak röhögni tudtunk. De végül sikerült megszerezni a varázskulcsot a belépéshez, viszont mivel semmi kedvünk – és már erőnk sem nagyon volt ahhoz, hogy visszamásszunk a főbejárathoz, ezért a már ismerősként üdvözölt biztonsági emberünket céloztuk meg a gazdasági bejáratnál, akivel elhumorizálva még egy alapost verést is belengettem, ha nem hajlandó minket átengedni. Szerencsére jó fej volt, átérezte hányatott sorsunk, így nem állt az utunkba. Ezt így utólag is hálásan köszönjük!
Teljes kapacitással és tavalyhoz képest megnövelt területtel tért vissza a Campus. Négy este összesen 19 programhelyszínen több mint 300 produkció, valamint számtalan egyéb program várta Nagyerdőbe látogatókat.
Az átélt megpróbáltatásoknak köszönhetően erősen zombi-üzemmódban érkeztünk meg a Welding színpadhoz, ami természetesen szintén a tűző nap fogságában ragadt, nem csak a közönség, de a fellépők nagy örömére is. Ez a színpad évek óta a délutáni sávban fellépő művészek rémálma, ugyanis cirka este fél nyolcig konkrétan szembe tűz a nap: a kánikulát megspékelve a világítással – csak és kizárólag orvosi felügyelet mellett ajánlott. A többi színpadnak lényegesen jobb az elhelyezkedése, bár a hőguta így is garantált volt aznap. Igaz, éjszaka jött némi égi áldás is eső formájában, de ahhoz kevés volt, hogy a szálló port eltakarítsa.
Ha már szervezési anomáliákról esett szó, akkor muszáj megemlítenem azt a számomra megint csak érthetetlen dolgot, hogy miért kellett teljesen lezárni az átmenő forgalmat a nagyszínpaddal szemközt, ami azt eredményezte, hogy ha onnan át akartál ugrani mondjuk a Lidl-be némi innivalóért, akkor az egész stadiont meg kellett kerülnöd hozzá. További furcsaság (bár az okát sejteni vélem szponzor-ügyileg), hogy ugyanebben a boltban egyetlen fajta innivalót lehetett beszerezni, ez pedig a saját márkás literes gyümölcslé, ami így nem nevezhető szabad választásnak. Itt jegyezném meg, hogy szemmel láthatóan a helyi árusok nem kalkuláltak megfelelően az üdítő-, illetve ásványvíz-mennyiséggel, ugyanis este 10 körül már rengeteg helyen csak a full üres hűtővel találta szembe magát a szomjazó vendég, ami, tekintettel arra, hogy a legnagyobb létszámban sötétedés után bújtak elő a partyarcok, nem volt bölcs döntés.
Ha a zenei felhozatalt nézzük, akkor itt is érzékelhető az a tendencia, hogy a nagyobb színpadokat elfoglalták a fiatalok által piedesztálra emelt friss sztárok, akiknek zenei munkásságával én magam nemigen tudok mit kezdeni, de hát minden kornak megvannak az ilyen hirtelen jött, aztán hirtelen el is tűnő kedvencei. Mindenesetre fura volt látni, hogy egy olyan híres punkzenekar, mint a The Toy Dolls feleannyi embert érdekelt ( ez így volt pár éve a Lesz feszten is), mint mondjuk a Valmar formáció, vagy a számomra megkülönböztethetetlen Dé:Nash, Lil Frakk, Kapitány Máté, Ress, Beton.Hofi, Krúbi közül bármelyik fellépése.
A szervezők tájékoztatása szerint a legtöbben csütörtökön a holland sztár-dj, Tiësto, pénteken pedig a svéd popdíva, Zara Larsson produkciójára voltak kíváncsiak, nézőszámban a csütörtöki nap volt a csúcspont, a fesztivál történetében először a megtelt tábla is kikerült a kapukra. A hazai előadók közül nagy érdeklődés kísérte a Tankcsapda és Majka nagyszabású koncertjét, de fullos nézőtér előtt lépett fel a Halott Pénz, a BSW, a Carson Coma, a 30Y, a brit Sigala, a Deez Nuts, Dzsúdló, Valmar, T. Danny, de még Korda György és Balázs Klári is.
A hivatalos adatok alapján 116 ezer ember látogatott el idén a Campusra, és ez valóban nem tűnik túlzó számnak a látottak alapján. Ahogy a bevezetőben is jeleztem, tényleg olyan érzésem volt, mintha a járvány elkerülte volna Debrecent, esténként ugyanaz a tömegjelenet fogadott, mint évekkel ezelőtt. Az átlag korosztály ránézésre még mindig 25 alatt van, ami egyetemi város lévén nem meglepő. Ennek megfelelően az éjszakai bulikon volt a legnagyobb tömeg.
A fenti nyígásokat ellensúlyozva piros pont a szervezőknek a rengeteg színpad, amelyek rengeteg hazai fellépőt hordoznak magukon – a legkülönfélébb műfajokból. Míg a Volt fesztivál esetében erősen érezhető volt a visszafogottság és az óvatosság a költségvetést illetően, a Campuson semmi hasonlót nem véltem felfedezni. A terület adott, a színpadok száma sem csökkent – és itt még az óriáskeréknek is jutott hely. A számok pedig egyértelműen a bátor hozzáállást igazolják, hiszen rekordot döntöttek a látogatottságot tekintve. Amennyire én láttam, a helyi árusok sem panaszkodhattak a bevételt illetően, ugyanis kígyózó sorok álltak a vendéglátósoknál, bármerre jártam. Az árak a megszokott szinten mozogtak, nem bolti, de még megfizethető, így volt is kereslet szép számban.
Azt gondolom, hogy az idei évnek eddig a Campus az egyértelmű nyertese a fesztiválok között, és mivel már nincs sok hátra a szezonból, erős a gyanúm, hogy ez így is marad. Úgy tűnik, hogy az ifjúság szívébe zárta a rendezvényt, és szép emlékekkel távozva tervezik a 2023-as visszatérést, amelynek már az időpontját is biztosan tudjuk: július 19.-július 23. Remélhetőleg némivel kedvezőbb időjárási körülmények közt találkozunk újra a Nagyerdőben!
Még több fotó itt: Campus Fesztivál
Campus Fesztivál, Debrecen, Nagyerdő, fesztivál, The Toy Dolls, 2022
Szólj hozzá!