BUSH-ra még húztunk, avagy 5 jó érv az őszi fesztivál mellett

Amikor a nyári fesztiválok lehúzzák a rolót, az előadók és közönségük szétszóródnak a klubhelyszínek  között. Vannak ugyan szezonon kívül is fesztiválok, de azokra sokan legyintenek, hogy ez már nem ugyanaz. És tényleg nem. Ettől még az élmény nem sokban különbözik – ezt a BUSH most bebizonyította. Még úgy is, hogy a dátumokat tekintve hétköznapi fesztiválról volt szó, ami azért nem hétköznapi estékbe torkollott. Öt pontban összeraktuk, miért.

1. Hangulat-kavalkád

Mindegyik helyszínen egészen más impulzusok érték az embert, és ez a fajta színesség is rávilágít arra, mennyi "kincsünk" van, amikért érdemes kimozdulni a komfortzónából, a megszokott koncerthelyszínekről, megtapasztalni azt, hogy milyen például egy Barabás Lőrinc solo set a Rumbach zsinagógában, ahol persze nem csak a karszalagodat ellenőrzik, hanem egy reptéri színtű kontrollon is átesel, s amikor bent vagy, akkor tényleg egy egészen másik világba kerülsz, s amikor megszólal a zene, pláne.

Utána meg lelépdelsz a Központ vaslépcsőjén, és egy kb. 4x5-ös helyiségben találod magad, meg a Twin Peaks-ben, ahol a vöröslő homályban Laura Palmer a Disappeared Completely elnevezésű ukrán indie-pop formáció énekesnője repít át egy másik dimenzióba – ezúttal kontroll nélkül. Telt házat elérni ebben a pincehelyiségben nem nehéz, de aki nem fér be, az fönt is követheti a koncertet, mert a felszínen tartózkodókat sem zárják ki az élményből, hangszórók közvetítik a pincebeli történéseket. 

Közjáték 1.

Ha már arra felé járunk, fesztiválon kívüli programként beugrunk a Lámpásba, ahol a szintén pinceszínpadon, bár kissé tágasabb, táncolható küzdőtérrel az Elvis él-duó és a Zseton Pityu és a Cash Nulla Forint Plusz Áfa zenekar fellépése van, az elsőt sajnos lekéstük, de a közönség állapotából arra következtetünk, hogy bombasztikus lehetett, a második bandának pár számát várjuk csak meg, egyrészt, mert elég hosszúra nyúlt a soundcheck, másrészt addigra kicsavartam a ruhámból a rám öntött fröccsöt és elugrottam egy pörgetésből kieső és csaknem rám zuhanó hölgy elől, harmadrészt meg még a Toldiba is be kell ugranunk. Ez nekünk egy beugrós buli volt, másoknak berúgós :) De egy újabb szelet abből a tortából, amit a budapesti éjszaka tálcán kínál.

2. Ismeretlen ismerősök

Mármint ebben az időrendi sorrendben. Ezeken a hasábokon számtalanszor felhívtuk a figyelmet eleddig ismeretlen bandákra, egyrészt, mert nekik is el kell kezdeniük valahol, másrészt meg nagyon jó új élmények. Amíg a fent emlegetett ukránokat nehéz elképzelni valami nyári fesztiválon a délutáni idősávban, ők amolyan éjszakai műszakosok, a honfitásaikat, a Toldiban fellépő GURT-ot már annál inkább, reméljük, járnak erre majd nyáron is. Iszonyú jó bulit csapott a magyar Perrin a Turbinában (nyitóképünkön), bár a zenekar menedzserének kellett közeledésre rábírnia a küzdőtér hátsó harmadába tömörülő közönséget, de a igazi, alibizés nélküli funkyt játszó zenekarnak egy idő után már nem nagyon lehetett ellenállni, s az addig csak egy helyben toporgó nézők végre táncba lendültek. Őket is szívesen újranézzük, bárhol, mert aki szereti ezt a műfajt, annak  ez a banda masnival átkötött ajándék. Ugyanilyen aha-élmény volt a Gödörben a litván Very Cool People – nomen est omen – , ők aztán bármilyen helyszínen képesek egy őrült, táncos bulit csapni, ha újra idelátogatnak, mi biztos ott leszünk.

Közjáték 2.

A Turbina és  Gödör között útba esett a búcsúzó Mika Tivadar, ahol a Ludditák köszöntek el a mulatótól. A terv szerint csak egy-két számba néztünk volna bele, de annyira ütős buli kerekedett, hogy az utolsó számig maradtunk. Fiáth Titanilla és Marianna a PinUps formációval (csak csajok!) "zenésítette" meg a búcsút, nem túl visszafogott üzenetekbe csomagolva az istenhozzádot – ha van méltó zárás, akkor ez a telt házas koncert az volt. A hétvégén arra jártunk, szívszorító látvány volt a kongó üresség és a felpakolt székek látványa.

3. Új helyszínek

Az egyre-másra bezáró törzshelyek feletti busongásban lehet, hogy elfeledkezünk arról, hogy újak is nyílnak. A Gödörrel már többször is foglalkoztunk, ott többször jártunk is, az október elején nyílt Turbinában most először, jövő héten Lovasi András szólóestjére invitáltak meg. Akinek eddig meséltünk róla, húzta a száját, hogy messze van – a Vajdahunyad utca viszont egyáltalán nem a világvége, egy köpésre van a négyeshatos megállójától, és a 32-esek terén is több busz/troli megáll. Kicsit a legendás és jó régen bezárt Mumusra emlékeztet, talán azért, mert van felső szintje is, de a tervezésre és a kialakításra érezhetően többet költöttek. Tágas terek, tökéletes hangosítás, a dohányosoknak külön "sátor", a repoharakat pedig a ruhatárban vissza lehet váltani, nem kell a semmire sem használható zsetonokkal vagy a huszadik műanyagpohárral távoznod. A Madách téri Központ viszont tényleg a központban van, de igazából nem koncerthelyszín, inkább egy pub, amelynek van egy kis pincéje, ahol lehet koncerteket, live act-eket is rendezni, bár eléggé korlátos a dolog létszámban, de van hangulata, s ahogy említettük, a zenét nem zárják a pincébe.

4. Mert jó és mert jó sokat dolgoztak érte

A zeneipar még nem állt fel a padlóról. És ez azokat is érinti, akik ugyan kapcsolódnak hozzá, de nincs a titulusukban a zene szócska (zenész, zenekar). Ők többek között a rendezvény/fesztiválszervezők, akik például a BUSH műfajában és származási helyében rendkívül színes programját összeállították, megszervezték. Mi csak pár koncerten voltunk, az összeset megnézni csaknem lehetetlenség, de ez alatt a két nap alatt, ahogy említettük, negyven előadó lépett fel. Ezt a covid árnyékában létrehozni, úgy, hogy mindenféle műfaj és mindenféle helyszín legyen benne, nem kis meló, kezdve a válogatástól az utaztatáson keresztül a fellépésekig. Ezúton is köszönet jár érte, jövőre meg azzal tudjuk kimutatni a hálánkat és szolidaritásunkat, hogy minél többen részt veszünk rajta.

5. Minden egyben

Igazság szerint már mindent elmondtunk, csak szeretnénk megerősíteni, hogy legyetek nyitottak, úgy az új zenekarokra, mint a megszokottól eltérő rendezvényekre, fesztiválokra, új helyekre, és legyen ott lehetőségként, hogy egy olyan októberi, hétköznapokon megrendezett fesztivál, mint a BUSH is nyújthat olyat, amitől az évszakforduló által esetlegesen támadó borongósabb hangulat is messze száll, erőt adva a következő fesztivál- és szabadtéri szezon megnyitásáig.

A naptárba pedig máris beírhatjátokk a jövő évi BUSH dátumát: találkozzunk 2022. október 19-21-én!

Fotók: Pósalaki Anett, Tót Mea, Kelemen Gergő, Horváth Ádám, Koncert.hu