Kezdésnek ez több mint jó VOLT

2022/06/28  ·   Fesztivál   ·  Labancz Andrea

Két fesztiválmentes év után sikeres 5 napot tudhat maga mögött a Volt teljes stábja. Bár kicsit rögös volt az út, hisz az utolsó pillanatban is akadtak problémák, de ha összességében nézzük, a végeredmény mindenképpen dicséretes! Jó volt végre újra együtt lenni Sopronban!

VOLT

Amikor annak idején először hallottuk a Covid nevét a sajtóban, még nem gondoltuk volna, hogy milyen szinten fogja megváltoztatni az életünket. Aztán teltek a hónapok, jöttek a lezárások, az elszigetelődés, sorban maradtak el rendezvények, és végül a nyári fesztiválok is elestek a csatában. Néha kaptunk egy kevés szabadságot, majd újra visszaparancsoltak minket a szobánk mélyére, és egy év elteltével már magunk is elhittük, hogy ez lesz életük hátralévő részének napi rutinja.

Aztán 2022 év elején hirtelen fordult a kocka, a zeneipar is vett egy óriási lélegzetet, és erős kételyekkel, de végül a fesztiválszervezők is mertek nagyot álmodni. Leporolták az idei terveiket, kicsit igazítottak rajta a helyzethez idomulva, majd beindult a marketing-gépezet is – remélve a legjobbakat. Azzal mindenki tisztában volt, hogy rengeteg kérdésre kaphatunk majd választ az első nagyobb fesztivál statisztikai adatait elemezvén.

Vajon mennyire hajlandóak az emberek újra tömegrendezvényekre járni?
Mennyit hajlandóak/képesek áldozni a családi költségvetés oltárán egy ilyen jellegű szórakozásért?
Mennyire lesznek egymással türelmesek, tekintve a kétévnyi felhalmozott frusztrációra?
A fesztiválok finanszírozói mennyi pénzt hajlandók befektetni egy vélhetően veszteséges, de legjobb esetben is nullszaldósra tervezett idénybe? 

Mi most csak a saját benyomásainkra hagyatkozva tudjuk leírni azt, hogy a Volt közönségét kicsit sem érdekelte a fertőzésveszély. Ugyanúgy buliztak, ettek, ittak, surlódtak, ismerkedtek, beszélgettek számukra vadidegen emberekkel, mintha ez a két évnyi szünet nem is létezett volna. Ugyanez a szervezői oldalról - érthető okok miatt -  azért nem teljesen igaz, hisz a Voltosok is némileg csökkentett üzemmódra kapcsolva bonyolították le az idei fesztet. Leginkább a területfoglaláson látszott, hogy történt némi visszalépés, ugyanis kevesebb színpaddal és kevesebb körítéssel találkoztunk. A kevesebb színpad persze kevesebb fellépőt is jelent, ami leginkább a hazai művészeket érintette, de azért minden nap akadt látnivaló.

Az egyéb programok viszont erősen megcsappantak. Igaz, volt próbálkozás reggeli jógával, kora délutáni beszélgetésekkel, kvízzel és naponta egy hazai fellépővel közönségtalit is szerveztek, azonban ezeken kívül kicsit halott volt a terep. Ha az árakat vizsgálgatjuk, némi emelkedés érzékelhető volt, de korántsem akkora, amire két év szünet és egy gazdasági válság közepette számítottunk. Persze, egy hazai fesztiválozó számára költségvetés szempontjából ez az egy hét azért még mindig felér egy tengerparti nyaralással, de ehhez már hozzászoktunk az évek során.

A külföldről Sopronba csábított zenekarok elég szépen behúzták a közönséget, hisz olyan nevek, mint a MUSE, akiket itthon leginkább egy stadionban láthatunk viszont, vagy a The Killers, akik viszont elég rég jártak már felénk, vagy a Bring Me The Horizon, akik szintén a “fehér holló” kategóriát erősítik, no meg a tini punkzenekarból érett és tudatos rockzenésszé váló SUM41, egytől egyig komoly rajongói táborral rendelkeznek itthon.

Ennek ellenére azért a keddi kezdéskor erősen érezhető volt a hétköznapi “fíling”. Túl azon, hogy a megszokottnál jóval hátrébb elhelyezkedő bejárat felé sétálva nem vártak tömött sorok, a beléptetést is viszonylag gyorsan meg lehetett úszni. (Mellékes, hogy a költséghatékonyság jegyében idén nem foglalkoztak sokat a különféle karszalagok legyártásával. Aki nem egyszerű vendégként lépett be a kapun, az ugyanolyan sárga “staff” feliratút kapott a csuklójára, függetlenül attól, hogy dolgozó, segítő, vagy esetleg újságíró. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy a koleszos szálláshoz igényelhető transzfer buszra való jogosultsághoz egy korábbról megmaradt Szigetes VIP szalagot kaptunk, akkor azt gondolom, érezhető a spórolás a levegőben.)

A zsugorított területre belépve azonnal szemet szúrt a nagy üresség, vagyis hiányoztak a korábbról megszokott látvány- és szórakoztatóelemek, mint például az óriáskerék, a kötélcsúszda, vagy a kedvenc színesre festett báránykáink. Első nekifutásra rémület ült az arcomra, mikor a kora esti sávban a nagyszínpadon fellépő zenekart csupán néhány száz ember fogadta a nézőtéren, ráadásul szépen szétszórva. Persze, ahogy besötétedett, előbújtak a kellően bealapozott fesztiválarcok és megérkeztek a munkából sietők is, összességében elmondható, hogy a péntek és szombati napok már ránézésre is megduplázták a nézőszámot. Habár a fesztivál ideje alatt szárnyra kaptak olyan hírek, miszerint hazai legkedveltebb sztárok koncertjeire többen voltak kíváncsiak, mint a külföldi fellépőkre, azért én ezt erős csúsztatásnak mondanám. Jó pár befolyásoló tényező lehet a háttérben, az egyik a már említett pénzhiány, a másik a hétköznap esti koncertek, a harmadik pedig a csúsztatott menetrend, ami annyiból volt jó, hogy volt kellő idő minden színpad programjába beletekinteni. Természetesen a szervezők is pontosan tisztában voltak azzal, hogy a hazai fellépőknél milyen nézettségre lehet számítani, ezért olyan nem is fordult elő, hogy két nagy név ütközött volna idősávban.

Bár a programok elosztása egészen szépen sikerült, sajnos két váratlan helyzetet is orvosolnia kellett a szervezőknek. Az első - és valószínűleg legfájdalmasabb - probléma az egyik legjobban várt sztárvendég Yungblud kiesése volt, ami csupán egy nappal a tényleges fellépése előtt vált véglegessé torokgyulladásos betegsége miatt. A második a méltán népszerű hazai csapat, az Elefánt visszalépése volt, ami szintén az utolsó pillanatban derült ki a jó öreg Covidnak köszönhetően. Yungblud esetében erős felháborodást keltett látogatói oldalról, hogy a fesztivál nem volt hajlandó visszaváltani a kizárólag Yungblud megtekintése miatt váltott jegyeket. Azt gondolnám, hogy a járvány miatti fellépések pótlás nélküli elmaradása és ezen jegyek visszaváltási lehetőségének megtagadása megtanította az egyszeri vásárlót arra, hogy az apróbetűs részeket figyelembe kell venni. Hát tévedtem. Bár nem hinném, hogy a védelmemre szorulna bármely fesztivál, de muszáj megjegyeznem, hogy az ilyen jellegű rendezvények esetében hiába pufogunk azon, ha minket csak és kizárólag az az egyetlen fellépő érdekelt volna, aki végül lemondta a szereplést, mivel összességében nem egyetlen fellépőre váltunk jegyet, hanem egy komplett összművészeti izére, teljesen jogos szervezői részről a visszautasítás. Ugyanakkor mint egyszeri koncertlátogató mélyen átérzem a problémát jegyvásárlói oldalról, és persze az lenne a legjobb, ha ilyen esetekben születne valami kompromisszumos megoldás a két fél közt (láttunk már rá követendő példát).

Yungblud kidőlése engem is rosszul érintett, jó ideje szeretném már látni mit művel ez a fiú élőben egy színpadon. Halmozottan hátrányos volt a helyzet abban a tekintetben, hogy a csütörtök esti fő fellépő a Bring Me The Horizon közös dalt is készített vele, amit ilyen esetekben mikor egy időben vannak egy helyen, együtt le is nyomnak. Így sajnos Yungblud csak lélekben és kivetítős formában volt jelen a BMTH koncertjén ami egyébként bődületesen nagyot szólt! De ugyanez mondható el a MUSE, a The Killers, a Skillet, a SUM41 és az egy szál gitárral nagyszínpadra lépő Passenger bulijáról is. 

Nem hiába jött temérdek kamionnal konvojban a MUSE hiszen látványban az egyik legerősebb koncertzenekarról beszélünk. A színpadképre most is csillagos ötöst tudunk adni, a hangosítással se volt probléma, az pedig egészen felemelő látvány volt, ahogy Matt Bellamy testközelben szólózott űrruhájában és a karjára csatolt speciális kütyűjén. Ugyanakkor végtelenül szimpatikus ahogy a közönséggel kommunikálnak, egy pillanatra sem eresztik el a kezünket, sodor magával az energia és a profizmus kettőse. Egyszerűen megunhatatlan!

A The Killers esetében egy dolog biztos, és az a frontember Brandon Flowers önimádata. Több, mint 20 éve áll már színpadon, de az önkéntelen pózolás, a hajsimítás, a szűkre szabott elegáns, ugyanakkor kissé meghökkentő öltöny és az elmaradhatatlan éljeneztetés úgy tűnik örökre megmarad. Mint ahogy azok a feledhetetlen slágerek is, amikkel megajándékoztak minket az évek során. Kicsit izgága, kicsit nárcisztikus, viszont profi szórakoztató. Bár néha úgy tűnt, maga sem nagyon tudja épp hol van és mit kéne csinálnia, de valahogy mindig elvarázsolja a közönségét. Én pedig személy szerint külön köszönöm a rengeteg konfettit, amiért meg tudok őrülni egy koncerten. :)

A Bring Me The Horizon szintén azon zenekarok közé tartozott nálam, akik jó ideje szerepelnek a bakancslistámon, de eddig valahogy nem sikerült egymásra találnunk élőben. Az utóbbi időben ezt az űrt némileg pótolta az egy éve alakult Kingslayers névre keresztelt hazai BMTH tribute csapat, akik egészen élethűen hozzák az eredeti hangzást. Ugyanakkor a frontember Oliver Sykes egy karizmatikus figura, akit igen nehéz “leutánozni”. A harmincas évei közepén járó fiatalember szemmel láthatóan maga is élvezte a Voltos bulit. Valószínűleg meglepetésként érte, hogy a szép számban összegyűlt közönség minden dalt énekelt, és minden tőle származó utasításra vevő volt, legyen az ugrálás, tapsolás, pogózás, vagy guggolás. Szívből reméljük, hogy a “nemsokára találkozunk” elköszönés egy közeli viszontlátási lehetőséget takar! 

Tulajdonképpen én ezzel a 3 koncerttel már meg is lettem volna, de jött még desszertként a csajokkal erősítő és a magyar közönséget kiválóan ismerő Skillet a maga zúzós műsorával, majd megboldogult fiatalkorom egyik kedvenc csapata a SUM41, akik szintén kellőképpen megmozgatták a népet, az utolsó nap pedig az egyszemélyes és egyszálgitáros változatban fellépő Passenger nyűgözött le lazaságával, profizmusával és humorával egyaránt.

Michael David Rosenberg alias Passenger egyébként nagyon sokáig utcazenészként kereste a kenyerét, és saját bevallása szerint még most sem érti mit keres a neves fesztiválok nagyszínpadain úgy, hogy egyetlen slágerrel rendelkezik. Ebből a Voltos fellépése során többször is viccet fabrikált, és két dal közt szórakoztató, már-már stand up magasságokba emelkedő betétekkel tartotta fenn a késő délutáni sávban a nagyszínpadhoz tévedő fesztiválozók figyelmét. Látszik, hogy hozzá van szokva az “egyslágeres” zenész kategóriához, és nem ijed meg a feladattól, ha olyan emberekhez kell szólnia, akik életükben nem hallottak még róla. Ugyanakkor meghatódva vette tudomásul, hogy a Volt közönsége nem a mobilját böngészte a produkciója alatt, hanem aktívan közreműködött. Azt gondolom, ő is szép emlékekkel távozott Sopronból. 

Természetesen jó pár hazai kedvencünk koncertjén is tiszteletünket tettük, így ezekből is maradtak feledhetetlen pillanatok, de túl hosszú volt ez a két évnyi kényszerszünet ahhoz, hogy csorogjon a nyálunk a külföldi sztárok után. 

Személy szerint én úgy gondolom, kezdésnek ez több mint jó VOLT, aztán reméljük a folytatásba sem fog már beleszólni sem külső, sem belső tényező. Ezekben a vészterhes időkben kifejezetten nagy szükségünk van a zenére, a koncertekre és a fesztiválokra is, a lelki békénk és az elménk épségének megóvása érdekében.

Még több fotó itt, fotós: Bódi Erika.

Volt fesztivál, fesztivál, koncert, 2022, Sopron, MUSE, The Killers, Bring Me The Horizon, SUM41, Skillet, Passenger

 

 

Szólj hozzá!


Sötét energiák az A38-on

Sötét energiák az A38-on

Bár a Hajó nem igazán erről a műfajról ismeretes, a tavaszi szezonban több metálkoncert is lesz az A38-on.
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Loreena McKennitt ismét elhozza Budapestre a kelta zene varázslatos világát

A többszörösen díjazott kanadai énekesnő és dalszerző – 2004-ben megkapta a Kanada Rendjét, és 2013-ban Franciaország Nemzeti Művészetek és Levéltárak Lovagja lett – 2024-ben 24 állomásos tavaszi európai turnéja keretén belül Budapestre is ellátogat, március 24-én érkezik az MVM Dome-ba.

Koncz Zsuzsa jövőre az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Emiliana Torrini a RepTárban landol nyáron – egy igazán különleges történetű albummal érkezik

Emiliana Torrini izlandi énekes-dalszerző ad koncertet július 14-én a RepTár Szolnoki Repülőmúzeumban.

Sziget, VOLT (!), Kolorádó, Carson Coma, Campus és még sokan mások: I. TURBINA MERCH FESZTIVÁL

Március 17-én (vasárnap) egy gigantikus merchvásárt tart a Turbina, ahol ismert zenekarok, fesztiválok, klubok és más zenei szervezetek árulják együtt az idei és korábbi években készített merch termékeiket. A kapu nyitva áll a rajongók, a szakma és a sajtó előtt egyaránt. A rendezvényen való részvétel ingyenes.
Új koncertek