Mivel ezek mind saját gyártású tartalmak, állandó jelleggel a kínálatban maradnak, ha most inkább mégis a Reszkessetek betörőkre szavaznál. A legtöbbhöz elérhető magyar felirat, az Avicii dokuhoz pedig magyar szinkron is készült.
Miss Americana
Taylor Swift portréfilmje jóval több, mint egy popsztár naplója: egy fiatal nő története, aki a saját hangját keresi egy olyan iparágban, ahol mindenkinek van véleménye róla. A film finoman, mégis őszintén beszél politikáról, női szerepekről, megfelelési kényszerről és arról a pillanatról, amikor egy globális ikon először dönt úgy, hogy nem hallgat tovább. Ideális belépő azoknak is, akik nem hardcore Swift-rajongók.
Jeen-Yuhs: A Kanye Trilogy
Ez a háromrészes dokumentumfilm egészen közelről követi végig Kanye West felemelkedését – még abból az időből, amikor producerként próbált áttörni, és senki sem hitte el róla, hogy rapperként is komolyan vehető. A film ereje abban rejlik, hogy nem utólag magyaráz, hanem hagyja kibontakozni a zsenialitás és az önpusztítás párhuzamos történetét.
George Michael and Andrew Ridgeley in WHAM! (Már lehet!)
A nyolcvanas évek popoptimizmusa ritkán volt ennyire emberi. A WHAM! dokumentumfilm nemcsak George Michael és Andrew Ridgeley barátságát mutatja meg, hanem azt is, hogyan lehet valaki húszévesen világsztár – majd hirtelen ráébredni, hogy más irányba akar továbbmenni. Könnyed, nosztalgikus, mégis meglepően érzelmes film.
Avicii – I’m Tim
Ez a dokumentumfilm nem a DJ-mitológiát építi tovább, hanem visszafejti azt. Avicii története a modern zeneipar egyik legfontosabb tanmeséje: arról szól, hogyan válik a kreatív szabadság lassan elviselhetetlen nyomássá. A film csendes, visszafogott és éppen ezért rendkívül erős – nemcsak elektronikus zene iránt érdeklődőknek.
Gaga: Five Foot Two
Lady Gaga dokumentumfilmje pontosan ott a legerősebb, ahol a legkevésbé látványos. Nem a show-k és kosztümök dominálnak, hanem a fájdalom, a bizonytalanság és az alkotás hétköznapjai. A film megmutatja, milyen törékeny az a határ, ahol a popkultúra ikonja és az érzékeny ember találkozik.
Rolling Thunder Revue: A Bob Dylan Story
Martin Scorsese filmje tudatosan játszik a valóság és a fikció határán, miközben Bob Dylan 1975-ös turnéját idézi meg. Ez nem klasszikus dokumentumfilm, hanem egy zenetörténeti kaleidoszkóp, amely pontosan olyan kiszámíthatatlan és szabad, mint Dylan maga. Karácsonyi szünetben különösen jól működik: el lehet merülni benne, de nem követel folyamatos figyelmet.
BLACKPINK: Light Up the Sky
A K-pop világába ritkán látni be ilyen tisztán. A BLACKPINK dokumentumfilm nemcsak a globális sikert, hanem a hosszú, kíméletlen felkészülési időszakot is bemutatja, amely a csillogás mögött húzódik. Jó ellenpontja a nyugati popiparról szóló filmeknek, és megmutatja, mennyire más szabályok szerint működik a koreai zeneipar.
Biggie: I Got a Story to Tell
The Notorious B.I.G. története egyszerre hiphoplegenda és amerikai társadalmi látlelet. A film nem a jól ismert kliséket ismétli, hanem családtagok, barátok és korabeli alkotótársak szemszögéből mesél. Emberközeli, személyes és pontosan attól erős, hogy nem akar mítoszt gyártani.
Return of the King: The Fall and Rise of Elvis Presley
Ez a dokumentumfilm Elvis karrierjének egyik legfontosabb fordulópontjára fókuszál, amikor hosszú hallgatás után visszatért a reflektorfénybe. A hangsúly nem a legendán, hanem a bizonyítási vágyon van: hogyan lehet újra releváns valaki, akit már mindenki múlt időben emleget. Klasszikus történet, modern szemmel elmesélve.
What Happened, Miss Simone?
Nina Simone portréja talán az egyik legerősebb zenei dokumentumfilm a Netflixen. A film nem választja szét a zenét és a politikát: Simone esetében a kettő amúgy is elválaszthatatlan. A karácsonyi időszak csendjében különösen nagyot üt ez az anyag, mert nem engedi, hogy a dalokat pusztán háttérzeneként hallgassuk többé.
dokumentumfilm, Netflix
Szólj hozzá!