A mindössze 60 éves koráig élt Fletch a new wave úttörőinek megingathatatlan alapját jelentette; állandó jelenlétével a békét jelentette egy olyan együttes számára, amelynek nem kevés zűrzavarral kellett megküzdenie.
Amikor 43 évvel ezelőtt az essexi Basildonból először felbukkantak, a Depeche Mode olyan útra lépett, amit kevesen tudtak volna megjósolni. A pop, a rock, az elektro, a blues és az indusztriális metál területén is utat törtek maguknak, inspirálva minden olyan zenekart, amelynek van dobgépe és szintetizátora...
"Ez az »indulj el és csináld magad« szellemiség" – mondta a frontember Dave Gahan az NME-nek, némileg alábecsülve, hogy néhány cuki basildoni srácból hogyan lett egy ikonikusan félelmetes, világhódító fenevad. "Csináld a magad módján, és ne mondják meg, hogyan. Végül úgyis összejön majd..."
A legendák között Fletch jelentette a nyugodt erőt. Amikor az NME októberben találkozott Gahannel, hogy bemutassa a zenekar közelgő 15., "Memento Mori" című albumát Berlinben, még mindig sok mindent kellett feldolgoznia. "Fletch valószínűleg... mondjuk úgy, hogy a legkevésbé volt hajlamos túlzásokba esni mindannyiunk közül" – mondta az NME-nek. "Az volt mindig a belsős poén, hogy »Fletch mindannyiunkat túl fog élni. Még mindig itt van, nem igaz? « Most már nincs, és ez még mindig nem tűnik valóságosnak".
A bemutató után a zenekar visszautazott a kaliforniai Santa Barbarába, hogy befejezzék a 'Memento Mori' munkálatait. A stúdiózástól kezdve a fotózásokon, promóturnékon és tévés fellépéseken át "ez volt az első alkalom, hogy Martin és én Fletch nélkül csináltunk valamit, annak tudatában, hogy ő már soha nem fog visszajönni".
"Még mindig úgy érzem, mintha mindjárt besétálna" – vallja be, mielőtt durva essexi akcentussal utánozza régi cimboráját. "»Végeztél már Dave? Nem akarsz később curryt enni?« De ez nem történik meg."
„Tudod: mint Keith és Mick, vagy Page és Plant. A Stones elvesztette Charlie Wattsot, és ismerve a hosszú pályafutásukat, és azt, hogy milyen kurva nehéz munka egy zenekart ilyen sokáig fenntartani, rájössz, hogy milyen lehet elveszíteni egy horgonyt. Fletch része volt annak, amit Depeche Mode-ként ismertünk az elmúlt 40 évben."
A Depeche Mode története már annyiszor véget érhetett volna. Ott van Gahan többszörös heroin okozta közelharca a halállal (egyszer kiérdemelte a "The Cat" becenevet a Los Angeles-i mentősöktől). 1996-ban két percre megállt a szíve, miután túladagolta magát – sok mindenen ment keresztül. A Soulsaversszel közös 2021-es 'Imposter' című albumának megjelenése előtt Gahan az NME-nek elmondta, hogy mennyire "felszabadító" volt a lemez, miután úgy érezte, hogy "végzett" a zenével a Depeche előző albumának, a 2017-es, politikailag töltött Spirit problémás felvételei és fárasztó turnéja után. Mind Gahan, mind Gore a sideprojektjeikben találtak vigaszt, távol a hatalmas gépezettől és az elvárásoktól, amelyek a világ egyik legnagyobb zenekarának létezésével járnak.
"Amit a Depeche-sel csinálunk, az egyszerűen hatalmas" – mondja Gore.
Amikor eljött az idő, hogy a Depeche kerekei újra gördüljenek, Gahan – aki élvezte a kényelmes COVID utáni otthonlétet – némi meggyőzésre szorult. Azzal a megállapodással láttak munkához, hogy az írás folyamata az együttműködésen alapul majd és átláthatóbb is lesz. Majd újabb átrendeződésre kényszerültek, amikor meg kellett tanulniuk, hogyan tudnak Fletch nélkül együtt élni.
"Martin úgy írta le, mint amikor két egymást rég nem látott testvér találkozik és igazi beszélgetést kell folytatniuk... Nem volt ott senki, aki ezt pufferelte volna, aki a közvetítő szerepét játszotta volna. Eleinte arról szólt, hogy másképp ismerjük meg egymást. Nem mintha nem ismernénk egymást jól, de a szoros barátság szempontjából... Ez sosem volt az igazi Martin és köztem" – mondta Gahan.
Gore egyetért:
"Nekem és Dave-nek soha nem voltak nagy problémáink vagy gondjaink egymással, de hajlamosak voltunk egyfajta távolságtartásra. Most, hogy már csak ketten maradtunk, ez oda vezetett, hogy közelebb kerültünk egymáshoz és többet beszélgettünk."
A pragmatikus Gore, aki fekete-fehér gatyájában cyber-punknak tűnik és a rocksztár Gahan piros bőrcsizmában – ugyanannak az éremnek a két oldala. Különösen akkor voltak egy hullámhosszon, amikor a "Memento Mori" karakteréről volt szó. Annak ellenére, hogy az élet és a halál az album támája, a dalokat még azelőtt írták, hogy elvesztették volna barátjukat, az elsőt például még a járvány előtt.
"Az egy elég ijesztő időszak volt" – emlékszik vissza Gore. "A napi számok elképesztő emelkedését látva egyszerűen a halál került előtérbe. Aztán 2021-ben betöltöttem a 60-at. Ez egy igazán nagy pofon volt számomra, mert a mostohaapám, aki felnevelt, 61 évesen halt meg. A biológiai apám pedig 68 évesen."
Annak ellenére, hogy "szembe kellett néznie a halandósággal", Gore azt mondja, hogy "még mindig elég fiatal léleknek érzi magát", ami a Memento Mori "kísérleti" és "friss" hangulatából táplálkozik. A producer James Ford (Arctic Monkeys, Gorillaz) és a kísérletező Marta Salogni (Björk) állt a pult mögött, és négy dalt a The Psychedelic Furs frontemberével, Richard Butlerrel közösen írtak (Gore karrierje során először osztozott a dalszerzésben), ami a Mementeto Morit mint jövőbe mutató teljesítményt táplálja.
Ráadásul kaptak egy hatalmas löketet a közelmúltban a The Last Of Us című sorozatnak köszönhetően. Az 1987-es "Music For The Masses" című "Never Let Me Down Again" című ipari goth-pop gyöngyszemük streamelése csak az Egyesült Államokban 220,5 százalékkal nőtt, köszönhetően annak, hogy a sláger apokaliptikus sorozat pilotjának zárójelenetében szerepelt.
"Ez kész őrület" – mosolyog Gahan felhúzott szemöldökkel. "Erre nem számítottunk. Olyan, mintha újra eljött volna a mi időnk, és ezt érezni lehet a levegőben is. Számomra mulatságos, mert kurva keményen dolgoztunk, és most megint megkapjuk az elismerést, hogy »Ez a banda megérdemli, hogy itt legyen«".
Amikor a jövőt firtatják, a két bandatárs érthetően óvatos.
"A legfontosabb dolog, hogy jó zenét adjunk ki, és hogy az emberek szeressék" – mondja Gore. "Ha befejeztük ezt a turnét, szünetet tartunk, aztán majd meglátjuk, hogy mikor lesz kedvünk újra belevágni. Eddig is így volt. Sosem lehet tudni, és ezt nem negatív értelemben mondom. Csak minden projektet úgy veszünk, ahogy jön. Fletch elvesztése még valóságosabbá tette ezt az érzést. Mindennek vége lesz egyszer. Nem tudom, mikor lesz az."
A Depeche Mode március 24-én adja ki a Memento Morit, világkörüli turnéjuk pedig március 23-án Sacramentóban veszi kezdetét, Budapestre július 28-án érnek. A zenekar szellemiségét a Puskás Arénában idézik meg majd.
Depeche Mode, Aréna, Dave Gahan, Andy Fletcher, Martin Gore
Szólj hozzá!