KONCERT.HU: A lemezbemutatón (CARBONSWEET) is találkoztunk veletek az A38-on, azóta eltelt pár hónap, milyen visszajelzést kaptatok a szakmától és a rajongóktól?
THE CARBONFOOLS: Leginkább a rajongóktól… Itt például most már minden jegy elkelt, úgyhogy igazából ez a visszajelzés: valószínűleg tetszett. Az album jól fogy, lehet, hogy aranylemez lesz. Fontos elmondani, hogy bár nem volt megbeszélve, három rádióban több számot is elkezdtek játszani róla – ilyen eddig még nem volt: egyszerre ment a Birthday, az Opened doors meg a Like Kids. Ez azt mutatja szerintünk, hogy több sláger is van a lemezen. Kicsit összezavarta a rádiókat – túl jó lett…[röhögés]
A mai koncert előtt egy héttel publikáltátok az Opened doors klipjét. Lesz még klip az album számaiból? Szükség van még egyáltalán erre a műfajra
Még készül majd egy klipünk – ez lesz talán a negyedik…– de úgy gondoljuk, nem lesz olyan magas költségvetésű produktum. Valami egyszerűbb dolog lesz. Szerintünk nézegetik a klipeket az emberek, leginkább a Youtube-on, bár úgy klipet csinálni nincs már értelme, mint régebben, amikor nagy költségvetéssel sok videót gyártottak, de a vizualitás akkor is fontos: az emberek szeretik a fotókat, szeretik a klipeket – így nyilván szükség is van rá.
Most vágtok neki a tavaszi turnénak. van valami új – hangzás, effekt, megjelenés, bármi – ebben a koncertsorozatban az albumon kívül?
Van egy új pónilónk…[röhögés]
???????(az újságíró zavarba jön, mert nem tudja eldönteni, ő hallott rosszul, vagy lemaradt a minilovas fétisről…)
Van egy új molinónk, hatalmas, őrület, satöbbi. Egyébként a Hajón ezt a műsort már elindítottuk, s valójában ezt visszük végig egész évben. Előkapunk speciális számokat néha, itt-ott, de igazából mindig valami mástól függ majd, hogy eltérünk-e a sorrendtől: például, ha korábban játsszunk, akkor előveszünk régi, lassabb számokat, esetleg az alkalomhoz vagy a helyzethez illően változtatunk a műsoron.
Mekkora turné lesz ez, hány állomást érint a zenekar?
Hát, úgy néz ki, hogy innentől fogva minden hétvégén koncertünk lesz, nagyjából 60 helyszínen. De ebben még a nyári fesztiválok nincsenek benne! Nagyjából 100 körül lesz a vége – ez elég jó…
Akkor gyakorlatilag folyamatosan úton lesztek…
Kibogozhatatlan szöveg a magnón egyszerre beszélés [röhögés].
Hogy bírjátok együtt?
Valaki mindig kibukik – de jól bírjuk. Vannak mélypontok – de már kezdjük megszokni. Nehezebb volna, ha lenne köztünk még egy nő is… Nem hímsovinizmus vagy bármi, de tényleg nehezebb lenne. Van menedzserünk, turnémenedzserünk, azért van ki gondoskodjon rólunk.
Saját hanggal mentek, vagy a lokális hangosítást használjátok?
A saját hangosítás rengeteg pénzbe kerülne, azt nem tudnák megfizetni a klubok. Volt egy turné a Compact Discóval – akkor saját hanggal dolgoztunk, de ahhoz külön szponzor kellett.
A Millenárison nemrég volt némi zűr a hangosítással, ott voltuk, megírtuk, úgy korrekt, ha megkérdezzük – így utólag – mi történt?
Végig szenvedtünk a technika miatt. Egyrészt egy-másfél órát csúszott a kezdés, aztán az előttünk fellépő zenekar is nagyon lassan pakolt le, ráadásul egy nagyon energikus bulit nyomtak, ami azt is jelenti, hogy széttaposták az egész technikát: a kábeleket, a mikrofonokat, mindent – s nekünk nem volt annyi időnk, hogy mindet maximálisan helyreállítsunk. Mindenki nézett a másikra, nem értettük, mi van…
Azokon a helyeken, ahol felléptek, hogy lehet kiküszöbölni a hasonló eseteket, miként lehet a produkció színvonalát egy nem ismerős hangosítással fenntartani?
Példának itt van a Millenáris: ismertük a helyet, a szervezőt, a hangosítót – és mégis… Nagy hely volt, elvileg jó technika, beállásunk is volt, egyszerűen nem lehet kiszámítani előre, mi romlik el. Ez nehéz dolog, de néha magunk is meglepődünk, hogy a végén összeáll az egész. Volt már áramütés, erősítő-elszállás. Volt, hogy VOLT-on a második számnál elszállt Titusz komputere, bár volt egy másik, de azt újra kellett drótozni, addig a többiek játszottak. Mindig tapasztalunk újat, mindig vannak meglepetések, de hát ez természetes. Van egy állandó technikusunk, a stáb más tagjai is nagyon figyelnek – megoldjuk.
Mekkora helyeken játszotok? Számítotok-e extrém körülményekre?
Viszonylag meglepő körülmények között is jól teljesítünk: volt már hóviharunk, amikor szembe fújta a szél a havat, és viszonylag sokáig játszottunk, aztán ott van a világ legkisebb színpada Dorogon, mondjuk, olyan még nem volt, hogy elveszítettük volna szem elől egymást a nagy térben… De nem is a színpad méretétől függ, hogy mennyire jó a buli. És nem is attól, hogy hányan vannak a közönség soraiban. Egyszer lementünk Kiskörére: Tisza-part, szabadtéri színpad, ott lehetett volna 500-1000 ember, zseniális helyszín, mindehhez képest ott volt 15 „idegen” meg nagyjából 15 szervező – plusz barátok. Az elején féltünk, hogy mi lesz ebből, de végül mindenkinek nagyon tetszett a koncert, és elég jó buli volt.
Én, mint néző, tudom, hogy nekem mikor jó egy koncert. Nektek, zenészeknek mi kell ehhez?
Ha stenk van. Ha sikerül beleélni magunkat. Ha el tudjuk engedni magunkat. Az a legrosszabb koncert, amikor gondolkozunk. [röhögés]Ezért fontosak a technikai körülmények: ha minden klappol, még akkor is lehet benned feszültség, de ha sikerül elengedni, akkor az nagyon jó., mert az ember innentől fogva nem a zenéjére figyel, hogy mit játszik, hanem a többiekre. Minden kinek vannak ráadásul egyéni állapota, fáradt, nem fáradt, túlpörgött, levert – ezeket azért összhangba kell hoznunk a színpadon is. Akkor, ha ez megvan, na, akkor k.jó…[röhögés]
Hogy esik jobban a buli: előzenekarral vagy nélküle?
Ha csak mi játszunk. Ezt épp most szültük meg: akármilyen jó fej az előzenekar, mindig átszerelik a színpadot. Elállítják a beállításokat stb., és már megint az emlegetett technikai körülményeknél tartunk. A közönséget mi is be tudjuk melegíteni, és ha csak a miénk a buli, akkor értelemszerűen sokkal többet tudunk játszani, mint amikor három zenekar lép fel egymás után.
Külföld?
Lesz. Tárgyalások folynak. Nem akarjuk elkiabálni, de azt tervezzük, hogy meghódítjuk a világot. Ha bejön, akkor nagy durranás lesz. [röhögés]
Hajrá! [komolyság]
A beszélgetés utáni koncert annak ellenére kirobbanó sikerrel ment le, hogy a 20.00 órai kapunyitáshoz és a klub által a jegyre írt 21.00 órai kezdéshez képest csaknem háromnegyed tizenegy lett, mire elkezdődött Ebben az volt a jó, hogy legalább addigra mindenki be tudta akasztatni a kabátját a ruhatárba, a koncertkezdésre elfogyott a sor... És az volt a rossz, hogy a kitartó rajongók közül sokan már nyolckor elfoglalták a legkedvezőbb pozíciót az első pár sorban, és onnan egy tapodtat sem mertek elmozdulni. Akárhogy is kezdődött, a végére mindenki elfeledkezett a várakozásról, és eléggé úgy tűnt, hogy ez a koncert most tényleg mindenkinek bejött.
A szerk. hozzáfűzi
A koncertek kezdési időpontjával kapcsolatban a The Carbonfools a közönséget arra kéri, hogy elsősorban a zenekar honlapján és Facebook-profilján olvasható információkat vegyék figyelembe – azokért tudnak ugyanis felelősséget vállalni. Ezt úgy általában javasoljuk minden más zenekar esetében is, szólítsátok meg, kérdezzétek őket, ha kétségeitek vannak, mert a zenekarok és a helyszínek érdeke bizonyos pontokon eltér egymástól, jelesül, ha a bulihely szempontjából nézzük, a koncert kezdetéig lehet csak érdemleges fogyasztásra számítani, közben és utána már nem annyira. Ez érthető, de néha nem megérthető álláspont, szükség lenne egy közösen kibocsátott kódexre vagy hallgatólagos megegyezésre a szervezők és a zenekarok között, amely kimondja, mekkora a korrektnek nevezhető csúszás ebben az esetben. Sajnos, általános jelenség, hogy míg az egyik helyen óramű pontossággal kezdődnek a koncertek, addig máshol kiszámíthatatlan ez az időpont. A pályanehezítés az, hogy sosem lehet tudni, hogy a számunkra aktuális koncertre éppen melyik az érvényes.
Szólj hozzá!