"Korai halála valószínűleg nem sokkolta volna azokat, akik ismerték őt" – írta cikkében . Mégis itt van, 76 évvel és számos kihívással a háta mögött, de nem "csak" turnézik, 2023. január 6-án "Every Loser" címmel megjelent tizenkilencedik stúdióalbuma, amely mind a rajongói, mind a kritikusok részéről elég jó fogadtatásban részesült.
Európai koncertkörútján rengeteg városban megfordult, koncertet adott a Kolozsvár-közeli – leginkább elektronikus – Electric Castle fesztiválon, Blondie-val és a Red Hot Chili Peppers-szel Londonban koncertezett, de fellépett Montreux-ben is, a híres Jazz Fesztiválon. A fogadóhelyek stílusbéli palettája színes – és mindenhol szívesen látták.
Nem volt ez másképpen Veszprémben sem.
A Gyárkertről
A veszprémi koncerthelyszín a Budapest Park tesója. Nem mintha olyan sok szabadtéri helyszín lenne Budapesten, amelyhez hasonlíthatnánk... De az egyik nagy különbség az, hogy az egykori Balaton Bútorgyár területének rehabilitálásával kialakított modern, multifunkcionális helyszínen létrejött kultúrpark egyelőre csak az Európa Kulturális Fővárosa programhoz kapcsolódik, vagyis egynyári, a másik meg, hogy a Gyárkertben megrendezésre kerülő koncertek egy részén ingyenesen lehetett bulizni, a belépőjegyes programok esetében pedig a VEB2023 EKF támogatási programja biztosította, hogy igen kedvező jegyárak legyenek. Hogy mindez miként hozza egymáshoz közelebb Európa népeit, ami a program célkitűzése, nem tudjuk pontosan, de ha már egy pár európai eljött a tényleg parádés külföldi fellépők egy-egy koncertjére, már felcsillant némi eredmény.
A magyarok szempontjából pedig nagy dolog volt, hogy viszonylag olcsón eljuthattak a koncertekre. A Hello Wood-osok által tervezett és megvalósított központi látványelem (Közösségek Kertje) tényleg bazi jól néz ki, de tarthattak valamennyire Iggy rajongóitól, mert ezen az estén a fabástyát vagy mit körbekordonozták és őrzéssel is ellátták. Erre a kérdésre még visszatérünk.
A közönség
A csecsemőtől a nyugdíjas rockerig mindenki ott volt... Azt nem nagyon értettem, hogy mi volt a szülők terve a kisbabával, akin ugyan fülvédő volt, de a közönség ovációjától rendre frászt kapott, szóval, hogy miért kellett az első sorok szélén lecövekelniük, de egy idő után kénytelenek voltak messzebb vonulni, mert a kicsi csak nem akart megnyugodni. Ami ezer szerencse, mert a biztiboy pont azon a ponton robbant be a tömegbe, ahol előtte a kis család állt, és nekünk is komoly erőfeszítésünkbe került talpon maradni. Amúgy a koncert során több embert is kiszedtek a közönségből, mint rongybabát cipelték ki őket – további sorsuk ismeretlen, nagy volt a készültség, azonnal reagáltak. Hogy mire, fogalmunk sincs, a tömeg közepén álló ismerős szerint semmi para nem volt, csak pogóztak egyet a népek. Iggy Popra. Pogóztak. Botrány. Nem tudom, mi lett volna, ha mondjuk a Betyárok lépnek fel a kigyúrt pogószekciójukkal... Rosszmájú megjegyzések szerint túl sok volt a politikus a páholyban, jobb májak szerint biztos történt valami, amit csak fentről lehetett látni.
A közönség derékhadát persze a boomerek tették ki (saját magukat hívták így), ami azért jó, mert biztos lehettem abban, hogy a koncertet nem csak a magasba emelt telefonok kameráján át nézhetem majd, nincsenek annyira rágyógyulva. Így is lett. Hátránya, hogy a kortársak közül sokan erős izgalmi állapotba kerültek a zenei legenda közelségétől, így nem biztos, hogy emlékeznek bármire is a koncertből – a mellettem álló csóka is dőlt-borult, azt sem tudta, merre van az előre... De számos zenész vagy zenei körökben ismert figura is felbukkant a tömegben, állítólag Uj Péter is ott volt.
Rock and roll
Kizárólag azért emeltem ki a főszerkesző-újságírót, mert a koncertre autózgatva pont azt a radiocafés podcastot hallgattuk a kocsiban, amelyben őt kérdezgették mindenféléről. Tök véletlenül alakult így, csak kattintgattunk, de aztán adott az egész egy keretet a koncertnek (hazafelé még maradt belőle, abban a részben beszélt UP arról, hogy megy Iggy Pop koncertre ... :) ), és utólag egyfajta apropót a beszámolónak. Merhogy UP azt mondta, hogy ő azt a zenét kedveli, ami a szabadságról szól (vannak-e még hiteles, tökös és önazonos zenészek), másrészt arról is szó volt, hogy a rock and roll (mármint élőben, a színpadon) egy színház, és színész benne minden férfi és nő zenész, kérdés, hogy meddig lehet újra és újra fölvenni azt az álarcot, amelyet a közönség elvár, és ha egy életen át, akkor annak mi az ára.
Iggy
Tökéletes felütése volt a koncertnek ez a beszélgetés, mert ha van olyan zenész ma a világon, aki hiteles, tökös és önazonos, valamint, ha van olyan rockzenész a világon, aki tökéletes – jó értelemben vett – színházat csinál egy koncertből, az bizony Iggy Pop. Ennek a faszinak nincs kütyü a fülében meg a derekán, kimegy, azt' beleénekel a mikrofonba, aztán a zenekar vagy bírja követni, vagy nem, de azért az esetek többségében együtt haladnak, de ha nem, konkrétan leszarja. Ledobja a mellényét, félmeztelen nagypapa-testtel vonaglik és megdöbbentő módon ebben semmi visszataszító nincs: ez Iggy bácsi színháza. Mindenhol ezt csinálja, a Szigeten is ezt csinálta – dobálta a mikrofont, elhajította a mikrofonállványt, lefeküdt, lement kutyába, rohangált azzal a fura járásával balról jobbra meg vissza, és a tömeg őrjöngött, amikor éppen az ő széle volt soron. Én konkrétan tapsolni is elfelejtettem, csak bámultam az embert, és azon paráztam, hogy nehogy elessen, mert képtelenség úgy járni baj nélkül, ahogy ő átszeli a színpadot. Róla annyit tudunk, hogy egy gyerekkori balesetből fakadóan az egyik lába rövidebb, a jobb csípőjéből eltűntek a porcok és a térdei is kivannak, valamint egy erősítőn történő táncolás és az onnan történő lezuhanás miatt a gerince is megsérült, azóta sántít. (Amennyiben ez a jó szó a járására.) Most tessenek visszagörgetni a bevezetőhöz... Ennek – és minden orvosi és fizikai törvényszerűség – ellenére ott van teljes jelenléttel (jó, egyszer 3 másodpercre leült) a színpadon, iggiskedik, énekelteti a közönséget, röpül utána a szőke haja és boldog, hogy itt lehet, legalább is erre következtetünk abból, hogy a sok fucking thank you közé beékelt egy "köszönöm"-öt is. Mármint magyarul. Mondjuk, azért az egy koncerten elhangzott FUCK-ok száma is bizonyára az ő nevéhez fűződik... De tényleg fuck. Fuck minden. Mert már kevés olyan figura van, mint ő. Nemhiába legenda. A harmadik szám után már a hangját is megtalálta a hangosító, és persze lement a teljes Iggy-repertoár, vagyis mindaz, ami nélkül elképzelhetetlen egy IP-koncert.
A koncerten elhangzott dalok listájában (azt is mondják, vagy 3 számmal többet játszott, mint máshol) a cím mellett a keletkezési dátumot is odatettük zárójelben, tessenek némelyiket kiszámolni:
Rune (2020)
Five Foot One (1979.)
T.V. Eye (1970.)
Modern Day Rip Off (2023.)
Raw Power (1973.)
Gimme Danger (1973.)
The Passenger (1977.)
Lust for Life (1977.)
The Endless Sea (1979.)
Death Trip (1973.)
I'm Sick of You (1983.)
I Wanna Be Your Dog (1969.)
Search and Destroy (1973.)
Ráadás:
Mass Production (1977)
Down on the Street (1970.)
Loose (1970.)
Frenzy (2023.)
Hát mekkora már ez az ív! A veszprémi koncerten jelen levők közül sokan még csak gondolatban sem léteztek, amikor ezek a számok születtek, és Iggy 2023-ban előadja nekik... Meg nekünk is, akik ugyanezt nem mondhatjuk el magunkról, mert a legrégibb dal publikálásakor már a csattogós lepkét toltuk. Iggy generációkon, a saját generációján is – átível, és ezt az érezést csak erősítették a háttérben vetített fiatalakori fotói. Jó, volt benne valami nyomasztó – és ezt a DM-koncerten is megtapasztaltuk –, hogy az idő múlása ennyire az arcodba mászik, de ez leginkább csak minket, boomereket tud olykor megzilálni. Iggy úgyis azt mondta, hogy nem fog meghalni (én nem akarok meghalni-nak hallottam, de bármi lehet). Mi meg vele tartunk, és szarunk arra, hogy elszálltak az évek, amíg vannak ilyen jó koncertek – és vannak ilyen tökös és hiteles zenészek.
A Gyárkertben még lesz pár koncert:
S mi meg szeptemberben újra Veszprémbe készülődünk:
Szólj hozzá!