Kiefer Sutherland 11 kasszasiker-filmben szerepelt, de leginkább a "24" című sorozatban megformált szerepével vált világszerte sztárrá: a CTU-ügynök Jack Bauer megformálásáért Golden Globe-ot és Emmy-díjat is nyert – plusz egy hatalmas, a sorozat virágzásán évtizedekkel túl is lankadatlanul lelkes nemzetközi rajongótábort. (E sorok írója életében összesen 3 sorozatot vásárolt meg anno, a DVD-korszakban: a Jóbarátokat, Gilmore Girlst és a 24-et...) Jack Bauer figurája azóta a popkultúra részévé vált, ennek az a fokmérője, hogy már a South Parkban és a Simpson családban is megidézték, ez utóbbiban a szinkront maga Sutherland vállalta el :)
Említsük még meg azt is, hogy maga a TELEVÍZIÓS (megvan még ez a műfaj?) sorozat 68 Emmy- és 12 Golden Globe-jelölést kapott, ebből 20-at díjra is tudott váltani, s 10-12 milliós nézettségével (még nem léteznek a mostani mozicsatornák!) bekerült az öt legjobb televíziós produkció közé. A nyolc évadból álló széria amellett, hogy rekordokat döntögetett, megújította a krimi és az akciófilm műfaját – és gazdaggá tette a főszereplőt. Mármint a valós életben. Sutherland-et a mostani streaming szolgáltatók sem hagyták parlagon heverni, a főszereplésével elkészült a Designated Survivor a Netflixen, és éppen nemrég mutatták be a Rabbit Hole-t a Paramount+ jóvoltából. S noha periodikusan megpörög a közösségi felületeken a téma, a színész több interjúban is közölte, hogy NEM újítják fel az egykori sikerszériát. Amúgy sem lenne már ugyanaz, mert ahogy azt ma tudatta FB oldalán: elhunyt Manny Coto, a 24 egyik vezető írója.
Aki nem látta a 24 sorit, annak nehéz megmagyarázni a címünket, de megpróbáljuk: a helikopter (chopper) Jack Bauer "kiterjesztett testrésze" (átvitt értelemben, nem Tranformers-szerűen...) volt a sorozatban, márpedig a szolnoki repülőmúzeum udvarán ebből és más légi(harci) járműből is akadt egy pár – aki idejében érkezett a koncertre, hosszú időt eltölthetett a nézegetésükkel. (A helyszínre még később visszatérünk.)
Idén nyáron Kiefer és zenekara (sehol sem írják le a tagok nevét, ezt igen sajnálom, mert bizonyára remek session zenészek) turnéra indult, hogy a legújabb country albumáról, a "Bloor Street"-ről, valamint a "Reckless & Me" és a mostanra már klasszikusnak számító "Down in a Hole"-ról játsszon dalokat a közönségnek, amire saját elmondása szerint nagyon kiéhezett, mert a covid miatt persze neki is elmaradtak a fellépései. Az európai turné nyitókoncertje volt a szolnoki, innen indult tovább:
Itt azért álljunk meg egy közbevetésre. Igazából nem tudom, hányan lettek volna kíváncsiak erre a country, a blues és a rock keverékéből összeálló, amúgy igen jó – helyenként dinamikus, helyenként belassuló zenére –, ha a közvetítő zenekar frontembere nem Kiefer. A kevesen és a közepes ház közé saccolom a végeredményt, ha mondjuk nem egy fesztiválon, hanem egy önálló esten lépnek fel. S bár nagyon könnyű lenne ráhúzni a koncertre, hogy csak azért volt ekkora siker, mert ez "a Sutherland" zenekara, az ő dalaival, az ő gitárjátékával és énekével – ez ebben a formában nagyon nem állja meg a helyét.
Az ember színészként és zenészként is profi, a szó legjobb értelmében. Így egészen biztos voltam abban, hogy a színpadi jelenlétét is ez a minőség jellemzi majd: tudni fogja, mikor kell beszélni, hogyan és mit, hogy mikor nem kell beszélni, hogy hova lép, ugrik, hogyan táncol, miként mozog, hogyan kommunikál a közönséggel. Bizonyára van ebben némi spontaneitás is, de úgy vélem, ez egy jól bejártatott/kidolgozott előadás volt. A dalok köré kanyarított történetekkel nem húzta az időt, mert még ezt is gondoltam – hogy majd a felét eldumálja... (Engem konkrétan az sem zavart volna egy pillanatig sem :) ) Igazából új sztorit nem nagyon hallottam tőle, ezeket a fordulatokat valszeg az összes koncertjén elsüti, én is több interjújában olvastam, idéztem is belőlük. Szóval, mindezt egy Sutherland-kaliberű színész a kisujjából kirázza, ráadásul rendelkezik már komoly koncertrutinnal is, állítólag, amikor Designated Survivort forgatták, volt vagy 500 koncertje... vajon meddig tarthatott a forgatás? (3 év) Amiben nem voltam biztos, az a zenei minőség.
Hogy mennyire lesznek jók a dalok élőben – mert a YouTube-on párhoz már volt szerencsém –, hogy mennyire visz és mennyire lesz biztos a hangja, meg egyáltalán: milyen lesz ez az egész, mert bár tőlem akár fejen is állhat vagy akár lövöldözhet az ujjaival másfél órán keresztül – amíg tőlem egy karnyújtásra teszi, hajrá –, de azért mégis csak a zene a központi témája egy koncertnek... Semmitől nem kellett volna tartanom: nem Kiefer Sutherland, a színész állt ezen az estén a színpadon, miközben zenészt játszik, hanem Kiefer Sutherland, a zenész állt a színpadon, akiről tudjuk, hogy amúgy világhíres színész.
A koncert ritmikája tökéletes volt, a hangzása nemkülönben; Kiefer kedves, hálás, szinte alázatos volt, a zenészek pedig tették a dolgukat, tudván, hogy a színpad mögé kifeszített molinón az áll:
A Szolnokon egybegyűlt közönség pedig imádta ezt az egészet, áhitattal figyelte a zenészt, majd azért a zene által kibillentve ebből az állapotból a folyamatos és ritmusos tapsolásra is futotta az energiából. Azért nem azt írom, hogy szolnoki közönség, mert jómagam is összefutottam Budapestről ide zarándokoló ismerősökkel ("Én olyan szerelmes voltam belé anno...Nálam nem jobban..." ). Egy dolog bosszantott csak: az állandó mobilozás... Jómagam is készítettem felvételt, mivel másra nem kaptam engedélyt, csak a közönség soraiból, de a 20 év alatt belém ivódott fesztiválos szabályrendszer miatt csak az első három szám alatt használtam a telefonomat. A közepesen nagy és a nagyon nagy fesztiválokon ugyanis általában az első három számra engedik be a fotósokat a színpad elé (mondjuk, egyszer, még amikor a világzenei hátul volt és jó nagy a Szigeten, a Thievery Corporation koncertje alatt, a 7., 8., 9. számra mehettünk be... azóta is azon tűnődöm, hogy miért... de ez olyan régen volt, hogy nem leltem meg a világhálón, melyik évben is volt ez :) ). Szóval, ha lenne egy társadalmi egyezség, hogy mobillal felvenni egy-egy számot leginkább a koncertek elején lehessen, aztán szakadjon le mindenki IS a készülékről, az remek lenne, mert bazira idegesítő egy koncertet végig az előtted álló(k) telefonkészülékén végignézni. Azt hiszem, volt egy pillanat, amikor kicsúszott a számon valami nem oda illő, ezúton is bocsánat, ha valaki telefonja rögzítette. Nem elképzelhetetlen.
Kiefer a fesztiválosnál kicsit többet, az arénásnál kicsit kevesebbet, másfél órát játszott a ráadással együtt. Az "előzenekara" a maga is amazing Sari Beth Schorr amerikai blues rock énekes és dalszerző volt – egy szál gitáros partnerével. A szót azért emeltem ki, mert többször emlegette teljes átéléssel a "the amazing Kiefer Sutherland"-et... :) Tartottam tőle, hogy az idolra várva a közönség egyszerűen átnéz majd rajta, de ez egy tényleg szép este volt, és a rajongók szeretetéből ő is részesült bőven, ha nem is annyira, mint a headliner.
De hát azt minden jelenlévő tudta, miért – és főleg kiért vagyunk ott. Amit játszik, igazából nem az én zeném, de nem zárom el a rádiót, ha megszólal valami efféle a kocsiban, és persze innentől fogva figyelem Kiefer új számait is majd. De van ez a kettősség, amit nem tudom, ő maga hogy vesz, miként kezel vagy egyáltalán törődik-e ezzel, mert azért mégis csak:
A szolnoki RepTárról annyit, hogy a helybéli barátok szerint egy nagyon színvonalas múzeum. A koncert napján a belső, interaktív tér sajnos zárva volt, meg amúgy is a Holt-Tiszában hűsöltünk, de amit az udvaron láttunk, az minden olyan pasi álma, aki gyerekorában pilóta akart lenni, és ezek közös halmazt alkotnak azokkal a pasikkal, akik imádták Jack Bauert és a helikoptereit – mert bitang nagy tévedés, hogy a rajongói csak nőkből állnak!
Ha lenne valami, amibe bele tudnék kötni, az a maratoni sorbanállás – ha ezt meg lehetne oldani valahogy a következő koncerten, sztem annak csak örülne a nép, mert ugyan minden pultnál 2 ember szolgált ki, az egyik számolt és a fizetést kezelte, a másik töltögetett, mégis valami miatt olyan ultra lassú volt az egész, hogy én egyetlen choppert nem láttam, mert amíg a pasim alaposan megnézegette őket, és hősiesen sorban álltam... ott vagyok a képen, az egyik sorban :)
Hogy miként került Kiefer Sutherland éppen Szolnokra, azt nem tudjuk, úgy sejtjük, van ott egy kiváló szervezőgárda, akik tavaly Matt Bianco-t is odacsábították, de hát azért egy Jack Bauer mégis csak más... :) Jó lenne, ha mások is elkérnék tőlük a menedzsere elérhetőségét, mert szívesen látnám viszont a színész-zenészt mondjuk fesztiválos körülmények között, vagy akár egy füstös (nem úúúgy) hangulatú klubban. Bárhol.
Mert így kell ezt csinálni...
Fotók:
RepTár - Szolnoki Repülőmúzeum – Ezúton is köszönjük a lehetőséget!
Koncert.hu
Kiefer Sutherland, Szolnok., RepTár
Szólj hozzá!