hrutka

Tudod, mi a bátorság? Az Akela törzsközönségének alkoholmentes koncertet tartani...

2017. március 17.  ·   Koncertbeszámoló   ·  Zerge

Mikor megláttam a plakátot (csatolva) pár hete, azt hittem, ezt nyilván álmodom, ugyanis az állt rajta: Akela, Alma, Alcohol.

Tudod, mi a bátorság? Az Akela törzsközönségének alkoholmentes koncertet tartani...

Ezek közül az Akelát ugye ismerem, jelen portálon is többször írtam róluk, az Alma együttesről annyit tudtam, hogy gyerekeknek játszanak gyerekdalokat, de egyedül a Szülinapom címűt hallottam csak ezek közül ez idáig, és az tetszik is. Az Alcohol csak k-val mondott eddig valamit, de a tanácsai nem mindig váltak be. (A harag mellett az is rossz tanácsadó. Ezt tessék felvésni a mobiltelefon háttérképére, ahol mindig látszik. Hasznos lesz. Hálapénzt nem fogadok el a jó tanácsért. Hálasört és hálabort igen.)

A plakáton szereplő többi feliratról azt sem tudtam, hogy együttesek, de mint kiderült, azok. Legalábbis a március 4. és a Dürer-kert alatti oszlop (ez ugye függőleges irány) kivételével; azok nem azok.

Szóval gondoltam olyasmire is, hogy ez esetleg egy alkoholmentes Farkasfarsang lesz (alma alkohol, ugye), és csodálni kezdtem Katona Laci bátorságát, mert azért az Akela törzsközönségének tartani egy alkoholmentes koncertet, az bizony legalább akkora bátorság, mint vörös csillagos címkéjű sör gyártójának egy – az egyébként a Kőbányai Világosnál már tényleg csak kicsit ihatatlanabb, tévedésből mégis – kézműves sörnek nevezett székelyföldi malátaszörpöt cinkelni egy rossz értelemben vetten nacionalista vezetésű operettországban.

Aztán amikor a Dürer honlapján olyanokat láttam, hogy az Alma-koncerten farkassimogató, meg sztárvendég: Farkas Főnök bácsi, már kezdtem elhinni, hogy nem Katona Főnök Laci (bácsi) újabb tréfájáról van szó. (Vagy azt gondolni, hogy valamit az italomba kevertek – Somebody Put Something in My Drink –, és nagyon hosszan tart a hatása.)

Aztán még a 444.hu hasábjain is kerekedett egy kis hirigelés (plázacicaszótárral cicaharc) az ügyből, merthogy megírták, hogy a két együttes tábora mégsem borul egymás nyakába, majd a helyreigazítás kérése után azt, hogy mégis, a farkasok szeretik a gyerekeket (ez szerintem eddig sem volt kérdés) és viszont.

Szóval elhatároztam, hogy nekem ezt látnom kell, nem mintha óvodásokkal verekedő/puszilkodó Akela-rajongók látványára vágytam volna, amikor így vagy úgy egymásnak esnek a két koncert között a Dürerben vagy kint a hely előtt a Városligetben, de azért titokban reménykedtem, hogy hátha mégis.

Persze ilyesmiről szó sem volt, már csak azért sem, mert rajtam kívül nem nagyon volt ott más, aki az Akela-koncertek rendszeres látogatójának tűnt volna, vagy ha igen, akkor nagyon ügyesen álcázta magát decens apukának-anyukának (kisgyereknek).

Mivel úgysem voltam még Alma-koncerten, hatalmas várakozásokkal néztem elébe, azzal az eléggé el nem ítélhető előítélettel, hogy tutira valami nagyon gagyi előadást fogok látni-hallani, de ha fene(vad) fenét eszik is, végignézem.

Már az ajtóban összefutottam Farkas Főnök bácsival, akit a plakátra hivatkozva megsimogattam, nem hagytam neki esélyt a menekülésre. Szerintem huszonéves ismeretségünk alatt nem láttam még ennyire tisztán és kisimulva, bár ennek lehet az is az oka, hogy mindig későbbi (délután helyett esti vagy éjszakai) időpontban vagy legalább némi alkohol elfogyasztása után találkoztunk eddig (de leginkább a kettő együtt). Most meg nem.

Ami a koncertet illeti, az bizony sokkal jobb volt, mint amit vártam.

Zeneileg is, mert néhány dal simán beférne egy jobb reggae-csapat repertoárjába is, például a Khumba dal, de a Ganxta Zoli (azaz Döglégy bácsi) és a Kartell Stricik és kurvák című dalának a tribute-lemezre készített feldolgozását is előadták Kicsik és durvák címmel, többek közt a döglégynek öltözött és az Anna and The Barbies állandó vendégéből az Almába átigazolt Hernádi Dáci Dávid hathatós közreműködésével, szerintem marha jó volt (Na, gyerekek, szeretitek a hip-hopot? – mire a furulyás elkezdi játszani: Fürge rókalábak, surranó kis árnyak, Hipp-hopp, jön Vuk! – ezzel igazolva, hogy igen, a gyerekek szeretik a hip-hopot.).

És itt át is értünk a műsor másik részére, a humorra. A zenekar kiválóan tudja kezelni a gyerekeket, többek közt a fentihez hasonló poénokkal, na meg olyanokkal, hogy:

Na gyerekek, mit adok most annak, aki a legszebben énekel?

Mire a gyerekkórus lelkesen zúg:

Semmiiit!

Igen, gyerekek, semmit.

Vagy hogy:

Na, gyerekek, ki szeret táncolni?

Ezer kéz a magasba:

Ééáóúíóéíáóéíé!

Na és ki az, aki tud is?

Kicsit kevesebben, de ugyanez. Valamint a Húsleves (?) című dal minden második sorában az egyes (tényleges) hozzávalók (petrezselyem, krumpli, hagyma, hús stb., én most nem fogom felsorolni) megnevezése után a fellelkesült gyerekközönség apu, anyu, gumimaci, gumilabda említésére is ugyanolyan egyhangúan és lelkesen énekelte: Tegyük be a levesbe!. A Nád a házam teteje című, biztosan sokak által ismert magyar nótát pedig lelkesen elmutogatták a zenekart követve, és közben egy kis intermezzó alatt megtudtuk (a gyerekek is), mi a sárga jele (sárga lábú cinege, ugye) a süketek és némák jelbeszédében, és kissé oldalvágányra térve megismerkedhettünk néhány búvárjelzéssel, ki tudja, mit hoz a jövő.

Jaj, és hogy a legfontosabbat, amiért mentem, el ne felejtsem: Farkas Főnök bácsi az Akela-koncerteken megszokott, pirosan világító szemű farkasjelmezben egyszer csak végigment a gyerekcsordán, akik (csordák csordája, izé, csodák csodája) egyáltalán nem féltek tőle, és elénekelte a Farkas című szám refrénjét.

Hát el voltam ájulva.

Ami engem illet, kiválóan szórakoztam végig, talán még Satöbbi-koncerten sem nevettem mostanában ennyit. Az Alma-Akela közös bulit pedig minimum hagyományteremtőnek kellene szánni.

Állítólag készült gyerekeknek szánt Akela-póló is az eseményre, de ezt aztán nem bocsátották áruba, Farkas Főnök bácsi csak rázta a fejét, amikor egyes szülők erről kérdezték. Mindenesetre kíváncsi lennék rá...

Na, eztán aztán hazamentem, merthogy a munka frontján is helyt kell állni valakinek, és termelni a GDP-t, és ez a valaki most én voltam.Este csak az Akelára értem vissza, ami persze azt is jelenti, hogy a többi fellépőt kihagytam. Ott lévő ismerőseim szerint nem vesztettem sokat, őket tessék megverni. Nevek a szerkesztőségben, fotóval-címmel-telefonszámmal természetesen.

Ez a koncert azért is volt lényeges és érdekes, mert először lépett fel az Akela a január 13-ai elszentimentálisodott (hú, de szép szó ez! – de lehetne elszentimetálosodott is, az meg jobban passzolna) könnyes dobosbúcsúztató után az új dobossal, aki nem más, mint a Pokolgép, Omen stb. zenekarokból ismert Nagyfi Laci gitáros fia, Nagyfi Marci, akinek (a Piócamen álnevű Király Zoli után) egyelőre még nem találtak semmilyen nyelven -ember végződésű becenevet (az együttesben őt és a Főnököt kivéve mindenki valamilyen -man vagy -ember végű becenevet kapott az utóbbi évtizedekben), mivel még nem tudnak semmilyen szuperképességéről, bár Katona Laci egyet már felfedezett: Több sört is meg tudsz inni úgy, hogy az apád ne tudjon róla, mi?

Ha már az új dobosnál tartunk, rendkívül energikusan és nagyon pontosan dobolt, azt hiszem, az Akela elképesztően rövid idő alatt (és még be is kellett tanulnia a számokat!) megtalálta a megfelelő embert erre a kényes feladatra.

Koncert közben eszembe jutott, hogy vajon mit szólna az Index két újságírója, akik már Geszti Rapülők-koncerten előadott, nőkről szóló, meglehetősen enyhe viccein is kiakadtak két cikkben is lapjuk hasábjain, ha ezen a koncerten lettek volna jelen. Mert bizony az Akela együttes sem tartozik a női egyenjogúság legelkötelezettebb élharcosai közé, feministának pedig pláne nem lehet mondani őket, kimondottan PI (politically incorrect) az együttes, és bár Ákossal valószínűleg kb. egy dologban értenek csak egyet: hogy a női és férfi szerepeket nem kéne keverni, mindenkinek megvan a maga helye (kinek a tévé előtt, kinek a konyhában, nyilván), de abban nagyon. Legfeljebb máshogyan fogalmazzák meg.

Ennek többek közt olyan formában adnak hangot, mint az (A jó lovas katonának című, Kodály Háry Jánosából származó dal dallamára énekelendő) Akela-induló ezen sorai:

Eszünk iszunk, néha behányunk,
Ha szerencsénk van, akad egy luk.

Huh, horribile dictu!

Hogy az Akela mit szólna a két említett cikkhez, azt sejtem, szerintem meg is írták dal formájában: Nagy az Isten (állatkertje). Ezzel kezdték a koncertet. Bár fenti helyzetben igazából valószínűleg ennél jóval durvábbakat mondanának. Voltam már olyan koncerten, ahol őket fikázó újságokat és azok újságíróit méltatták. Mondjuk úgy, hogy nem válogatták meg a szavaikat, vagy ha igen, akkor a válogatáshoz nem a „Szalonképes kifejezések” feliratú szűrőt használták, illetve ha mégis, az eléggé lyukas volt már.

(És akkor nem is javasoltam még a két fent említett túlérzékeny embernek az Üllői Úti Fuck vagy a Marlboro Man koncertjein való részvételt. Ott is hallható estenként néhány polkorrektségtől teljes mértékben mentes szöveg – időnként olyan közreműködők előadásában, mint a Quimby Varga Liviusa, meg persze a Marlboro Man kiötlője, a mára szintén quimbys Gerdesits Faszi Ferenc –, ha nagyon figyel az ember. Illetve annyira nagyon figyelni sem kell. Majd egyszer írok erről is. Ha el nem felejtem.)

A koncert egyébként a szokásos intróval indult, amit követően az első három számot farkasjelmezben tolta le a banda, az újdonsült dobosnak ezt még szoknia kell, mert folyton lecsúszott róla.

A műsor nagy részét a régebbi számok tették ki, főleg az első négy lemez, köztük a kissé punkos hangvételű Fekete bárány album dalai (és néhány dal, például a Nekik mondd, a Farkasok vagyunk, Az Isten háta mögött stb. többünk őszinte sajnálatára újra kimaradt, persze, véges a koncert terjedelme, ezt is megértjük), de az ősszel megjelent FarkasMesék című lemezről is elhangzott az állítólag indián népmesére épülő szövegű Két farkas és a helyenként totális zagyvaságra épülő szövegű Dózsa summája című szám is (amelyben Dózsa György sárkányokat öl, nos, ez nem igazán felel meg a történelmi hűségnek).

Az előzetesen ígért vendégek közül Szilágyi Zsolt Szizsó végül sajnos nem jelent meg, hogy elénekelje A három kismalac (vagy ahogy jobban ismert: Kismalac, kismalac, engedj be!) címmel egykori zenekara, a Carmen által feldolgozott Green Jelly-számot (Three Little Pigs), jelen volt viszont egy másik „Szizsó”, Szíjjártó Zsolt, azaz Superman, a zenekar egykori gitárosa, aki két szám erejéig (Fáklyával a pokolba, Forr a dalom) tehermentesítette Tóth Károly „Kártmen” gitárost.

Ezúttal hálistennek a videó sem adta be a kulcsot, mint tavaly (vagy tavalyelőtt?) ilyenkor, úgyhogy a dalok alatt részben az azokra készült klipek, részben egyéb képek adtak hátteret a zenekarnak, lehet rajta vitatkozni, hogy ez jó-e vagy nem, én annyira nem vagyok odáig érte, de hát haladni kell a korral állítólag. Bár néha talán nem ártana ellenőrizni, jó-e az irány.

Végül aztán a ráadásként előadott Megkísértelek és a Rockernek születtem után a zenekar végét vetette a zenének, és hazamentek a legények.

Egy idő elteltével, mert kicsit azért még megdolgoztatták a Dürer földszintjén a sörcsapokat és azok kezelőit.


Képtár

  • Tudod, mi a bátorság? Az Akela törzsközönségének alkoholmentes koncertet tartani... kép 55673
 

 

Szólj hozzá!


A Dreamgirls 2017-ben: Leading Ladies

A Dreamgirls 2017-ben: Leading Ladies

A Leading Ladies két brit és egy amerikai dívából áll – a trió november 17-én adja ki első, musical klasszikusokat összegyűjtő lemezét,...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Justin Timberlake koncertje miatt éjszaka lesz a szombati F1-időmérő

Szombat este 23 órakor kezdődik az austini futam időmérője – magyar idő szerint. A helyszínen ez 16 óra, ami azért szokatlan, az F1-es időmérők általában mindenhol 14 órakor kezdődnek – figyelmeztet az Index.hu.

Négy zenekar ad ingyenes koncertet a Millenárison

A Millenáris B épületében a New Level Empire, a Bagossy Brothers Company, a Margaret Island és az Irie Maffia lép fel a nemzeti ünnepen.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek