Ha ezt elolvasod, megérted, miért kellett törölni a koncerteket

„Koronavírus - miért kell azonnal cselekedni?” – címmel közölt rendkívül terjedelmes, és nagyon sok meggyőző infografikával ellátott cikket a Medium elnevezésű orgánum.

A szerző konkrétan megnevezett források alapján azt elemzi, hogy a világon hol körülbelül mennyi fertőzésre kell számítani, mi lesz akkor, amikor ezek a fertőzések komoly betegséget okoznak, melyek a teendők, és mikor kell lépni. Bevezetőjében rámutat: a cikkben foglaltak fő tanulsága, hogy a koronavírus mindenkihez eljut. Méghozzá először lassan, aztán hirtelen felgyorsulva, és ez napok, vagy talán egy-két hét alatt fog megtörténni. Amikor bekövetezik, az egészségügyi rendszer túl lesz terhelve, a kimerült egészségügyi dolgozók összeomlanak, vagy megbetegszenek, de addig is nekik kell eldönteni, hogy ki kap oxigént, és ki nem.

A politikusoknak és a gazdasági vezetőknek hatalmukban áll ezt megelőzi. Az egyetlen lehetőség a megelőzésre a társadalmi távolságtartás, más szóval annyi embert kell otthon tartani ahányat csak lehetséges, és nem holnaptól, hanem azonnaltól. A vezetők ma még félhetnek attól, hogy túlzásba visznek valamit, illetve hogy nem lesz-e túlságosan nagy az okozott gazdasági kár, de 2-4 hét múlva, amikor az egész világ bezárul, és az a néhány nap szociális távolságtartás, amelyet az illető vezető tett lehetővé, mér életeket mentett, akkor senki sem fogja bírálni őket, hanem mindenki köszönetet mond azért, mert megtette, amit kellett.

A szerző először azt elemzi adatokkal alátámasztva, hogy hol mennyi fertőzés várható, és rámutat, hogy a világjárvány most mindenekelőtt Iránban, Olaszországban és Dél-Koreában dühöng, de számos nyugati országban is már exponenciálisan terjed.

Aki meg akarja érteni, hogy mi történik, és hogy hogyan lehet megelőzni a folytatást, annak azokat az országokat kell megnéznie, amelyek már átmentek ezen, például Kínát.

A helyzet az, hogy a mindenkori fertőzések száma nem látható, mert a fertőzés csak akkor tudódik ki, amikor a páciens a tüneteivel orvoshoz megy, és tesztelik a vírusra. A fertőzések feltehető száma mindig csak utólag, visszatekintve becsülhető fel. A szerző megállapította: például január 21-én Kínában megemelkedett az új diagnosztizált fertőzöttek száma százra, de valójában ez a szám 1500 volt, csak a többit nem látták a hatóságok. Két nappal később a diagnosztizált esetek száma már napi 400 volt, és lezárták Vuhant. Valójában azonban a fertőzések száma aznap már elérte a 2500-at, csak ez nem volt látható. Aztán bezártak több más várost, majd a tartományt is. Az adatokból jól látható, hogy Vuhanban a fertőzések száma a lezárásig exponenciálisan nőtt, míg utána lassult a terjedés, és lassan le is állt: csak a diagnosztizált esetek száma nőtt még egy ideig tovább gyors tempóban, a nem feltárt fertőzések száma már nem. A kimutatások szerint a szigorú intézkedések nyomán minden kínai tartományban megszűnt a fertőzések számának növekedése. Mindebből Irán, Olaszország és Dél-Korea tanulhatott volna, de nem tette: januárban ugyanaz az exponenciális terjedés jelentkezett, mint Hupei tartományban, de február vége előtt mindhárom ország messze maga mögött hagyta Hupeit.

Mivel a vírus akkor (is) terjed, amikor a fertőzöttek még nem mutatnak tüneteket, a terjedés lassítását/megállítását szolgáló intézkedéseket nem akkor kell meghozni, amikor már exponenciálisan nő a diagnosztizált fertőzöttek száma, és ha nem teszik meg idejében ezeket a lépéseket, akkor hatalmassá terebélyesedik a járvány. A rengeteg kimutatás és számítás közös üzenete: nem tudjuk a tényleges fertőzések számát, de annyi bizonyos, hogy számuk jóval magasabb, mint amennyit a hivatalos adatok tartalmaznak.

A szerző figyelmeztetett: Vuhant már lezárták, amikor arányosan kb. annyi esetet mutattak ki, mint most az Egyesült Államokban vagy Spanyolországban és sok más európai és ázsiai államban vagy Iránban. Más szóval: a vírus már itt van, még rejtve, de exponenciálisan terjed. 

A járvány kordában tartásában Tajvan teljesített a legjobban, noha rendkívül szoros kapcsolatok fűzik Kínához – írta a szerző, és idézett egy tanulmányt arról, hogy ez hogyan sikerülhetett. Más országok ezt nem tudták produkálni, és most azon vannak, hogy enyhítsék a következményeket, egyebek között a terjedés lassításával, ami egyrészt lehetővé teheti az egészségügy számára a betegek jobb ellátását, veszélyes túlterhelésének az esélyét, másrészt annak a kivárást, amíg a társadalom többi részélt be lehet majd oltani az új koravírus ellen. A legegyszerűbb eszköz ehhez a társadalmi távolságtartás: a vuhani görbék kimutatták, hogy a lezárás nyomán azonnal esni kezdet a fertőzések száma, mert az emberek nem érintkeztek, és így nem terjedt a vírus.

Az orvosok egyetértenek abban, hogy egy köhögéssel, tüsszentéssel mintegy két méteres körzetben lehet terjeszteni a vírust – ilyen távolság tartásánál a vírus a földre hull, és nem fertőz meg senkit. A következő terjedési mód a felületek: a vírus órákon és napokon át fertőző tud maradni fém, kerámia és plasztik felületeken, ezért a kilincsek felvonógombok veszélyforrássá válnak. Ebben az esetben is az emberek otthon tartása mutatkozik a legeredményesebbnek.

Olaszország felismerte mindezt: előbb csak Lombardiát zárta le, majd egy nappal később, hétfőn az egész országot. Reméljük, hogy ennek lesz eredménye, de ez legkorábban egy-két hét múlva derül majd ki. A koronavírus által érintett területen a politikusoknak azonnal követni kell Olaszország példáját – írta a szerző, és részletesen ismertette az olaszországi intézkedéseket. Ezeket a minimumnak nevezte, és inkább követendőnek tartotta a vuhani példát.

Lehet, hogy most nem örülnek ennek az emberek, de később köszönetet mondanak majd érte...