Képzeljük el, amint beparkol a színház elé két kamion, tele gramofonnal... Ez még talán menne is, de hogy ebből egy koncert is lesz, az már kigyúrtabb fantáziát igényel.
"Ezek halk hangszerek, melyeknek nagyon személyes hangja van. Mindegyik egyéniség, ha nincs kedve, hát nem szólal meg. Úgy kell bánni velük, mint egy hímes tojással. Ebből adódóan a próbafolyamat nagyrészt gramofonhasználati továbbképzés volt" – mondta Cser Ádám.
Pedig megtörtént: Deraco komponált egy közel 40 perces művet, ezen megszólal a száz gramofonon, majd nyomtattatott 100 db ilyen lemezt, amelyeket a karmesteri intésére száz ember indít el, s az indítók fele kórusként is közreműködik a produkcióban!
Mikor ránézett a gramofonkoncert kottájára Cser Ádám karmester, azt látta, hogy ilyet még ő sem pipált: track1 track 2… stb… jelezték a fekete csíkok, amelyeket még egy igazán profi kottaolvasó sem tud kiolvasni :)
A dedikáció egyszerre volt nagyvonalú, szellemes és tiszteletteljes: a szerző Kodálynak ajánlotta szerzeményét, aki maga is használta felvételek készítésére a gramofont, és életében nagyon meghatározó volt, hogy hangfelvételeket tudnak reprodukálni.
Szólj hozzá!