Életem első koncertjén nem voltak annyira szépek a lányok

2020/08/22  ·     ·  koncert.hu

Május elején a Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja, a Hangőr Egyesület és a Volt Egyszer Egy Beatkorszak blog közösen meghirdetett pályázatában a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évekből származó koncerttörténetek megírására biztatta a közönséget. A dobogósok közül az első kettőt már közöltük, itt a harmadik, Gazda Albert novellája.

Fotó: Ifjúsági Magazin/Recorder blog

Tapsolj te is, ordította a fülembe a nagy N., és közben ő maga lelkesen tapsolt és énekelt, majdhogynem extázisban, én meg csak kornyadoztam ott. Egymás mellett ültünk a Dinamit-koncerten a técsői kultúrházban, fent az erkélyen, az első sorban, és nekem nem volt kedvem tapsolni. Majd ha megmozgatnak tényleg, majd akkor, válaszoltam, nekem ez így kevés most, hogy két kicsi domb, egy kicsi völgy, ilyen a lány, oda ne rohanjak.

Nem mondom, hogy megszoktuk addigra a magyar együttesek koncertjeit, vagy hogy unalmassá váltak volna, de hogy volt már jobb, mint a Dinamit, az biztos. A hetvenes években kezdtek jönni, az Apostolra és a Geminire még nem mehettem, mert kicsi voltam, de amikor megtudtam, hogy lesz P. Mobil is, akkor már nem tarthatott volna vissza senki. Pedig 4 rubel volt a jegy, ez egyáltalán nem volt kevés abban az időben, másfél kiló disznóhús, huszonnégy darab barna kenyér.

Tízéves voltam 1976-ban, fent maradtam egy este, és a tévében elindult a Piramis-koncertfilm. Akkor még semmit sem lehetett tudni róluk, lemezük sem volt. Én még soha nem hallottam ilyen zenét, hogy így vonítson a szólógitár, így dübörögjön a basszus, így pörögjön a dob, és hogy így, ilyen tisztán, elsöprően, férfiasan énekeljen az énekes. Szerelem volt ez első látásra és hallásra. Nem volt kiút, nem volt más választásom, csak a rock. Ez volt a rock, ez volt mindennek a teteje, a becsület ennél mégis többet ér, ha volna két életem, nevetnék mindenen, kérlek élj, hogy élhessek én, mondj egy mesét, a tiédet, mondj egy mesét, ami szép. A filmben mutatták a közönséget is, odáig voltak a Piramisért, és a közönségben gyönyörűek voltak a lányok.

A Piramis iránti rajongásom azonban, amely fokról fokra terjedt a közösségen belül is, és egyre többeket ért utol, nem jelentett kizárólagosságot. Éppen ellenkezőleg, kerestünk minden mást is, ami ugyanúgy rock, kemény, karcos, amiben van gitár- és dobszóló, és ami arról szól, hogy menj az úton, menj tovább.

Életem első koncertjén, a P. Mobilon a kultúrházban nem voltak annyira szépek a lányok, mint a Piramis-filmben – vagyis éppen olyanok voltak, mint máskor –, és akkor sajnos nem volt már benne az együttesben Vikidál Gyula sem, pedig milyen csodálatosan énekelt ő is a kislemezeken. Máshogy, mint Révész Sanyi, és mégis. Viszont dübörgött az egész keményen, még másnap is zúgott a fülem, pedig csak a tizenegyedik sorban ültem. Hát igen: ültem. A közönség nem csinálhatta azt, amit a Piramis-filmben a vonagló lányok, muszáj volt ülni a seggünkön, ez volt a szokás. De tapsolni lehetett, és együtt énekelni is az énekessel. Mondjuk nekem eszem ágában sem volt énekelni, mert tudtam, hogy pocsék a hangom. Nem bántam volna, ha mások sem teszik, szívesebben hallgattam volna nélkülük Tunyogi Pétert. Kiderült, hogy ő se rosszabb a Gyulánál, ő is nagyon tudja a menj továbbot és a két forintot, és azt is, hogy vége a dalnak, utolsó cigarettám ég. Ezt szerettem a legjobban, bár az én falamra még fel sem kerültek a hősök, nehéz volt megszerezni a Fülest vagy a Pajtást a poszterekkel, az Ifjúsági Magazin pedig egyáltalán nem volt nálunk kapható.

Később eljött hozzánk Koncz Zsuzsa, az Universal, Kati és a Kerek Perec és a Korál is többek között, a Piramis viszont nem jött el soha. Rebesgették sokszor, hogy jönnek, minden évben előkerült a téma, de mindig vaklármának bizonyult. Egy időben azt beszélték, hogy Ungváron volt koncertjük, de balhé lett belőle, a rajongók túl agresszíven vonultak fel a megyei filharmónia előtt, néhány embert elvittek a rendőrök, ezért félbeszakították a turnét, és kiutasították az együttest a Szovjetunióból. Mindig meséltek az emberek mindenfélét.

Olyat is meséltek, hogy a magyar zenekarok és előadók lemezeiből sokat kiadtak a Szovjetunióban, és rendkívül népszerű volt a magyar rockzene nálunk. Ebből mi nem láttunk semmit ott a periférián. A lemezboltokban csak komolyzenét és esztrádot lehetett kapni, meg csehszlovák és NDK-s előadókat, Karel Gottot, Dean Reedet, semmi mást. Ha magyar lemezeket akartunk, azokat Magyarországról kellett megszerezni. Nem volt egyszerű, de azért sikerült, mindig ment valaki nyáron, és hozott valamit, amit kölcsön lehetett kérni. A Piramisokat is, az elsőt, a másodikat, a harmadikat, meg lehetett tanulni kívülről mindegyiket. Másnap olyan hatalmas lett a világ, másnap alig bírtam az iskolát, hé, kóbor angyal, mindig alulmaradsz, csak akkor nyerhetsz, ha magad ellen fogadsz, tietek lehet minden más, de az idő nekünk dolgozik. A negyedik lemez, A nagy buli nem tetszett. Nincs kegyelem, az élet csak ilyen, elgázolják egymást a vonatok, felsikolt benned, mit is kéne tenned, mert azt, ami most van, nem akarod. Hogy nem akarom azt, ami most van, az világos, tiszta, de az hülyeség, hogy elgázolják egymást a vonatok. Akkor már okosabban kellett volna dalszövegeket írni nekünk. Ennek mi már nem nagyon tudtunk volna tapsolni.

 (Forrás)

 

Földes úr – vagy Hobo bácsi...?

 

Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja, Hangőr, Volt Egyszer Egy Beatkorszak, novellapályázat, Dinamit, P. Mobil, Piramis

 

 

Szólj hozzá!


Félidőig  tízezren látogattak el a Művészetek Völgyébe

Félidőig tízezren látogattak el a Művészetek...

30. alkalommal nyitotta meg kapuit a Művészetek Völgye. A tíz napos fesztivál első felében napi tízezer látogató érkezett a Völgybe, aki még...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Kell valami, amibe kapaszkodhatunk – egy különleges koncerttel emlékezik az AWS Siklósi Örsre

Az AWS tagjai több mint 30 zenészbarát társaságában emlékkoncerttel búcsúznak Siklósi Örs énekes-dalszerzőtől a Budapest Parkban szeptember 5-én. A koncert profitját jótékony célokra ajánlják fel.

A Tankcsapda klasszikusa az idei Campus Fesztivál himnusza

A „Campus edition - Éld meg a pillanatot!" címre keresztelt szerzemény nem ismeretlen a zenekedvelők számára, ugyanis az alapja a Tankcsapda 'Ülj le mellém' című dala.

A Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon mutatják be az A-HA filmjét

A 17. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál CineDocs szekciója idén is felejthetetlen dokumentumfilmekkel készül az egyre népszerűbb műfaj szerelmeseinek.

Újabb fellépőcsere Paloznakon: Al McKay csapata megy, a Gipsy Kings jön

A Paloznaki Jazzpiknik fellépők listája nem először változik: Caro Emerald helyett Rúzsa Magdi "ugrik be", a Level 42 a járvány miatti bizonytalanságokra, valamint az Egyesült Királyság szigorú ki- és beutazási korlátozásaira hivatkozva mondta le 2021-re tervezett koncertjeinek nagy részét, helyettük jött volna Al McKay és zenekara.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek